2014. február 23., vasárnap

II. 09. Így alakult...

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, végre! Remélem, hogy tetszeni fog! Várom a véleményeiteket. Mostanában egyre kevesebben írtok, úgy veszem észre, kérlek, hagyjatok magatok után valamit, annyira kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok! :) Köszönöm annak, aki megteszi! :)


ZAYN MALIK

Szeiet nézzétek itt. Jesus.
 Azt mondják, a féltékenység hatalmas úr. Egy ideig elvoltam ezzel a mondással, s tapasztalataim sem voltak. Éltem a siralmas kis életemet, egyedül, magányosan, aztán egyszer csak Liam a szárnyai alá vett, s mai napig nem enged ki onnan. Belátást nyertem bátyáim világszemléletébe, illetve Harry ősi gyűlöletének indokát is sikerült felfedeznek. Féltékenység… 
6 éve elástuk a csatabárdot, erre, történetesen egy lány miatt szakad meg a béke.
Pedig az elmúlt években teljesen helyre jöttek a dolgok, normális testvérek voltunk, és igyekeztünk bepótolni azt, amit kihagytunk a nyomorúságok tizennégy évem alatt. Talán sikerült, talán nem. Fogalmam sincs. Én csak abban vagyok biztos, hogy a család egy óriási változáson ment keresztül, mind külsőleg, mind belsőleg. Bölcsebbek, okosabbak, tájékozottabbak, világlátottak lettünk. Úgymond, felnőttünk… bár, lehet, hogy ez még túlzás. Életkorilag mind felnőttek vagyunk, de lelkileg szerintem örökre gyerekek maradunk. Mindenkiben ott él legbelül az a kisgyermek, aki egykor volt. Ám ilyenkor jön a következő kétségbeesett kérdés: Vajon a kisfiú, aki voltam, büszke lenne rám?
Elmélkedésemből egy kopogás szakít ki, fejemet az ajtó felé kapom, majd simán egy „gyere” szóval elintézem a dolgot. Liam csusszan be a fatákolmányon, és egyenesen lecsüccsen mellém az ágyra. Ülő helyzetbe tornázom magam, és kérdőn ránézek.
- Mit mondott neked Harry?
- Látom, terjednek a hírek – forgatom a szemem, majd színpadiasan felsóhajtok. – Igazából én kezdtem, nem az Ő hibája, mert csak védekezett a maga furcsa módján. Ha én nem megyek le, és kezdek el vele ordítozni, akkor nem vág a fejemhez ismételten furcsa dolgokat. De ne aggódj, nem okozott semmi mély lelki sérülést, és nem, nem fogok pszichológushoz menni.
- Nem is akartalak odaküldeni, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a történtekre, öcsi. Ebben mi a rossz? – tárja szét karjait, s rántja meg vállait.
- Annyira lényegtelen az egész…
- Zayn, kérlek…
- Lementem, elkezdtünk veszekedni, hülye dolgokat vágtunk egymáshoz, aztán egyszer csak kijelentette, hogy örökbe fogadtak, mármint engem. Kisebb sokkot okozott, és azt hittem világgá szaladok, de aztán Niall és Louis közbeavatkoztak. Szerencsére Sammy végig fent volt, így lemaradt a dologról.
- Komolyan azt mondta neked, hogy örökbe fogadtak? – Liam szemei kidüllednek, majd megrázza buksiját, és mély levegőt vesz. Arcán ezer érdekesnél érdekesebb érzelem suhan át egy másodperc töredéke alatt, hirtelen pedig felpattan, és kiront az ajtón.
- Harold! Hol vagy? – ordítja, ahogy dübörög lefelé a lépcsőn. Szitkozódva ugrom fel, és rohanok bátyám után. Nem kell több balhé, felesleges az egész. Főleg miattam nem. Értem én, hogy Liam az én érdekeimet tartja szem előtt, és ez nagyon jól esik, meg minden, de nem akarom, hogy összevesszenek egy ilyen baromságon. Ha pedig megtörténik, újabb háború veszi kezdetét, de akkor már hármunk között. 
A nappaliba leérve kis híján szélütés végez velem. Liam torkaszakadtából kiabál Harryvel, míg Harry csak áll, tekintetében viszont düh táncol.
- Pofa be – löki meg vállánál Liamet, mire Liam felmordul és nekiesik. Harry a kanapéra esik, Liam pedig ráveti magát, és ott üti ahol éri. Harry azonban nem hagyja magát, letaszítja magáról Liamet, és ráugrik. Végig gurulnak a földön, végül Harry kerekedik felül, és földhöz szegezi Liamet. Liam rángatózik, végül kiszabadul és feláll. Harry is rögvest felpattan. Liam megragadja Harry két kezét és megpróbálja a göndör háta mögé szorítani őket. Harold Liam sípcsontjába rúg, így a sérült elesik. Harry elvigyorodik, és már felette is van. 
- Mi a fasz? – ront be Louis Sammyvel a karjaiban. Lerakja a kislányt, majd fut a verekedők közé. - Elég legyen már!  - rántja le Harryt, majd felém kapja tekintetét. – Zayn, ne csak állj ott! Fogd le Liamet.
Felocsúdok, és odaszaladok a már talpon lévő, támadásra kész Liamhez, és megfogom karjait, hogy hát mögé húzzam őket. 
- Engedj el – vonaglik Harry, míg Liam szerencsémre csak szaporán veszi a levegőt, és nagyokat nyel. Nem tesz semmit, hagyja, hogy satuba fogjam, illetve leszorítsam kezeit.
- Állj már le, kistesó. Vége, érted? – Louis próbálja lenyugtatni Harryt, de az csak tombol, és szabadulni akar. Félelmetes, ahogy trágár szavakat kiabál, és ismételgeti a „megölöm” kifejezést.
- Harry – indul meg felé Samantha, kis karjait felé nyújtja, és mosolyogva közelít.
- Pici lány, én nem mennék oda a helyedben – kapja fel Niall húgunkat, és szorítja magához kicsi testét. Hála a jó égnek! Harrynek rohama van, idegileg teljesen kész van. 
- Zayn engedj el – szólal meg Liam fáradt hangon. Ajkamba harapok és megrázom a fejem. Aztán rájövök, hogy Ő ezt nem látja, hisz’ a háta mögött állok, így hangosan is válaszolok:
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e.
- Nem csinálok semmi hülyeséget, csak fáj a lábam. Komolyan Zayn, esküszöm.
- Jó – mormolom, majd magam mellé ejtem karjaim, és Liam elé lépek. - Kérdezhetek valamit? – suttogom. Liam bólint.
- Ennek ki értelme volt? Miért kellett verekedni? Én nem akartam ezt. 
- Így alakult – feleli, majd odasántikál az egyik fotelhoz, és leül. Felhúzza nadrágját, majd a sípcsontján húzódó lila foltra nyomja ujjait, és felszisszen. Elhiszem, hogy fáj, hülye gyerek.
- Ha Ő nem lenne – fújtat Harry már egy szemernyivel nyugodtabban, miközben mutatóujjával felém mutogat. – Ez a család nem lenne ennyire elbaszva.
- Harry, Te álomvilágban élsz. Én nem mondom, hogy utállak, mert faszság, ugyanis nem lenne értelme. A bátyám vagy, és kurvára nem tehetsz ellene semmit. Nem én aláztalak meg téged éveken keresztül, nem én borítottam rád a vizes vödröt, nem én nyomtam fogkrémet a papucsodba, és nem is én fordítottam mindenkit ellened. Te vagy az, aki a legjobban elbaszta a családunkat, mindent! Ha Te nem csinálod meg velem ezeket, talán más lenne a helyzet – Halálos komolysággal beszélek hozzá, végig zöld szemeibe bámulva. – Fáj az igazság, ugye? Könnyebb a másikat, a kisebbet hibáztatni, igaz? Vicc vagy, tesó. Egyszerűen csak, baszódj meg, mert elegem van. Nekem Te soha többé nem fogod beszennyezni az életemet, mert nem fogom hagyni. Ha harc, hát legyen harc! Állok elébe, ha ezt a gyerekes játékot akarod űzni. Legyünk rosszban, csináljunk bohócot a másikból, majd meglátjuk, ki nyeri meg a csatát.
ezennel lezártnak tekintem a témát, és most elmentem – emelem meg hangom a mondandóm végére, majd drámaian lekapom kabátom a fogasról, kitrappolok a kijáraton, s elhagyom a házat.
Magam sem tudom, hova megyek, csak sétálok, és sétálok. Újra, meg újra lepörögnek lelki szemeim előtt a történtek. Vita, verekedés, újabb vita… Mikor leszünk normálisak? Mi miért nem vagyunk képesek testvérekként viselkedni? Harry hibája lenne? Liamé? Louisé? Esetleg Niallé? Vagy csak az enyém? De basszus, nem tehetek róla, hogy ide születtem. Senki sem választhatja meg, hova születik, én sem tudtam, hogy ez lesz, amikor világra pottyantam.
Szegény anyu, ha látná ezt a helyzetet! Sírna, amiért a gyerekei eljutottak egy olyan szintre, hogy már állatoknak sem lehet nevezni őket, hisz még az állatok sem bánnak így a sajátjaikkal, egymással, a testvéreikkel.

TARA WILSON

- Én úgy aggódtam, Tara! – jajveszékel a telefonba Lana. - Azt hittem, elraboltak, megerőszakoltak, és most vérbe fagyva fekszel valami sikátorban.
- Lana, élek, és virulok. Liam hazahozott.
- Várj, az meg kicsoda?
- Tudod, Zayn Malik testvére.
- Arról a nyál bandából? Te lespanoltál velük? Húgaid mit szólnak? Tudják, hogy ezzel a Leslie-vel voltál?
- Lana – kezdek bele lassan, érthetően. – Először is Liam a neve, másodszor, pedig Isten nyugosztalja azt az embert, aki elmondja a tesóimnak, hogy ismerem őket, és Zayn Malik rám hajtott, nem is egyszer. – Felsóhajtok, majd folytatom, Lana csak hallgat. – Egy bunkó, arrogáns, idióta, akinek hatalmas, bugyi szaggató tekintete van. Annyira szépek – sóhajtok fel, s azt veszem észre, hogy ábrándozom. Magam elé képzelem az érdeklődő barna, mesés pillantását, és egyszerűen…na álljon meg a menet! Miről is beszélek? Nekem nem tetszik Malik! 
- Tara, neked bejön ez a srác, sőt, mi több, szerintem beleszerettél.
- Elhitted – vágom rá talán gyorsabban a kelleténél. Nem normális, ez hülye, ez, ez… hú, nem, semmiképp sem lehet igaza. Nem akarok szerelmes lenni egy ilyen srácba. Ha meg is történne, biztos, hogy pofára ejtene, én pedig nem akarok többet csalódni. Nem fogok soha többé, egy könnycseppet sem ejteni egy fiú után. Soha…

U.I.: Új blogom nyílik, itt: DON'T LET ME DOWN 

14 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ! Siess a kövivel !

    VálaszTörlés
  2. huha... Tara beleszeretett Zaynbe :D
    végre már nagyon vártam... :)
    Harry meg nyugodjon le végre és fejezze be ezt amit csinál.
    hozd az új részt gyorsan!! ♥

    VálaszTörlés
  3. Ahhhh.. annyira jó rész lett. Remélem Zayn és Harry újra jóban lesznek, utálom, hogy ha veszekednek. És Tara beleszeretett Zayne-be. Végre :D

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó rész lett imádom*.* extra izgalmas volt:)) most pedig benézek az új blogodra<3

    VálaszTörlés
  5. Meghasad a szivem értük. Hogyan lehet Harry ennyire gonosz már? Legszivesebben én is behúztam volna neki egyet. Nagyon kiváncsi vagyok az okra, amiért igy kezeli Zaynt.
    Nagyon jü volt. Hozd minél hamarabb a folytatást!! xxx

    VálaszTörlés
  6. Siess a kövi résszel!! Imádom :D

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó lett*-* hozd gyorsan a kövit:)

    VálaszTörlés
  8. Jajj, nagyon imádtam*-* Tökéletes mint mindig, így tovább! xx

    kérhetnék egy blogcserét?:$ itt a blogom: http://nothing-lasts-forever-midnightred.blogspot.hu/ itt válaszolj kérlek.

    puszi, Daniella xx

    VálaszTörlés
  9. Huu, Szia! Ez nagyon durva volt! "Harold! Hol vagy?" itt elvigyorodtam, hogy majd Bongyorka jol le lesz oltva, erre a földbe döngölik egymást. Á, nagyon brutál, ahogy Harry viselkedik. Szerintem nem mondott hazugságot azzal, hogy örökbe fogadták Zaynie-t, ha téll. így van akkor nagyon sajnálom szerencsétlent! :/
    Tara-t még mindig nagyon rühellem, egyszerûen nem szimpatikus, irritál ><
    De nagyon jo a sztori, s ügyess vagy! Várom a kövit (:

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok!
    Melinda, Minions, L*encii~, My, Bogi, Törpilla, Daniella(csere kint) köszönöm szépen a szavakat! :)
    Emőke, hááát még meglátjuk, hogy mi lesz, köszönöm<3
    April Calder, még nem biztos, hogy beleszeretett, bármi megtörténhet még. Akár egy apró fellángolás is lehet:DDD És hát meglátjuk, hogy alakul Zarry kapcsolata.
    Jule B, nos igen, testvérek között előfordulnak kisebb, nagyobb összezördülések, ezt tapasztalatból mondom. Van, amikor legszívesebben kidobnám a húgomat az erkélyről, sőt a falba verném a fejét, ahogy Ő is az enyém, aztán megnyugszunk, és kibékülöünk, vagy nem beszélünk pár napig, haha:D De a végére midnig jól megleszünk, mert a húgom, baaah.
    És köszönöm:)<33
    Bubesz, hát igen, erőszak olykor megesik még a legjobb családokban is, nem?:) Főleg fiúk között, utalva itt a természetükre. Harrynek pedig van oka, hogy így viselkedjen, tudod, a féltékenység általában hatalmas úr, és rettentően nehéz elviselni. Tarat pedig próbáld megkedvelni, nem is olyan borzalmas, mint amilyennek hinnéd:)) Köszönöm szépen, sietek<33:)
    Ölel Benneteket,
    LTP (Liziiii)

    VálaszTörlés
  11. Juuuj! Folytasd lècci nagyon jól írsz!!!!! :) ;) :) :) :)

    VálaszTörlés