2014. február 23., vasárnap

II. 09. Így alakult...

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, végre! Remélem, hogy tetszeni fog! Várom a véleményeiteket. Mostanában egyre kevesebben írtok, úgy veszem észre, kérlek, hagyjatok magatok után valamit, annyira kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok! :) Köszönöm annak, aki megteszi! :)


ZAYN MALIK

Szeiet nézzétek itt. Jesus.
 Azt mondják, a féltékenység hatalmas úr. Egy ideig elvoltam ezzel a mondással, s tapasztalataim sem voltak. Éltem a siralmas kis életemet, egyedül, magányosan, aztán egyszer csak Liam a szárnyai alá vett, s mai napig nem enged ki onnan. Belátást nyertem bátyáim világszemléletébe, illetve Harry ősi gyűlöletének indokát is sikerült felfedeznek. Féltékenység… 
6 éve elástuk a csatabárdot, erre, történetesen egy lány miatt szakad meg a béke.
Pedig az elmúlt években teljesen helyre jöttek a dolgok, normális testvérek voltunk, és igyekeztünk bepótolni azt, amit kihagytunk a nyomorúságok tizennégy évem alatt. Talán sikerült, talán nem. Fogalmam sincs. Én csak abban vagyok biztos, hogy a család egy óriási változáson ment keresztül, mind külsőleg, mind belsőleg. Bölcsebbek, okosabbak, tájékozottabbak, világlátottak lettünk. Úgymond, felnőttünk… bár, lehet, hogy ez még túlzás. Életkorilag mind felnőttek vagyunk, de lelkileg szerintem örökre gyerekek maradunk. Mindenkiben ott él legbelül az a kisgyermek, aki egykor volt. Ám ilyenkor jön a következő kétségbeesett kérdés: Vajon a kisfiú, aki voltam, büszke lenne rám?
Elmélkedésemből egy kopogás szakít ki, fejemet az ajtó felé kapom, majd simán egy „gyere” szóval elintézem a dolgot. Liam csusszan be a fatákolmányon, és egyenesen lecsüccsen mellém az ágyra. Ülő helyzetbe tornázom magam, és kérdőn ránézek.
- Mit mondott neked Harry?
- Látom, terjednek a hírek – forgatom a szemem, majd színpadiasan felsóhajtok. – Igazából én kezdtem, nem az Ő hibája, mert csak védekezett a maga furcsa módján. Ha én nem megyek le, és kezdek el vele ordítozni, akkor nem vág a fejemhez ismételten furcsa dolgokat. De ne aggódj, nem okozott semmi mély lelki sérülést, és nem, nem fogok pszichológushoz menni.
- Nem is akartalak odaküldeni, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a történtekre, öcsi. Ebben mi a rossz? – tárja szét karjait, s rántja meg vállait.
- Annyira lényegtelen az egész…
- Zayn, kérlek…
- Lementem, elkezdtünk veszekedni, hülye dolgokat vágtunk egymáshoz, aztán egyszer csak kijelentette, hogy örökbe fogadtak, mármint engem. Kisebb sokkot okozott, és azt hittem világgá szaladok, de aztán Niall és Louis közbeavatkoztak. Szerencsére Sammy végig fent volt, így lemaradt a dologról.
- Komolyan azt mondta neked, hogy örökbe fogadtak? – Liam szemei kidüllednek, majd megrázza buksiját, és mély levegőt vesz. Arcán ezer érdekesnél érdekesebb érzelem suhan át egy másodperc töredéke alatt, hirtelen pedig felpattan, és kiront az ajtón.
- Harold! Hol vagy? – ordítja, ahogy dübörög lefelé a lépcsőn. Szitkozódva ugrom fel, és rohanok bátyám után. Nem kell több balhé, felesleges az egész. Főleg miattam nem. Értem én, hogy Liam az én érdekeimet tartja szem előtt, és ez nagyon jól esik, meg minden, de nem akarom, hogy összevesszenek egy ilyen baromságon. Ha pedig megtörténik, újabb háború veszi kezdetét, de akkor már hármunk között. 
A nappaliba leérve kis híján szélütés végez velem. Liam torkaszakadtából kiabál Harryvel, míg Harry csak áll, tekintetében viszont düh táncol.
- Pofa be – löki meg vállánál Liamet, mire Liam felmordul és nekiesik. Harry a kanapéra esik, Liam pedig ráveti magát, és ott üti ahol éri. Harry azonban nem hagyja magát, letaszítja magáról Liamet, és ráugrik. Végig gurulnak a földön, végül Harry kerekedik felül, és földhöz szegezi Liamet. Liam rángatózik, végül kiszabadul és feláll. Harry is rögvest felpattan. Liam megragadja Harry két kezét és megpróbálja a göndör háta mögé szorítani őket. Harold Liam sípcsontjába rúg, így a sérült elesik. Harry elvigyorodik, és már felette is van. 
- Mi a fasz? – ront be Louis Sammyvel a karjaiban. Lerakja a kislányt, majd fut a verekedők közé. - Elég legyen már!  - rántja le Harryt, majd felém kapja tekintetét. – Zayn, ne csak állj ott! Fogd le Liamet.
Felocsúdok, és odaszaladok a már talpon lévő, támadásra kész Liamhez, és megfogom karjait, hogy hát mögé húzzam őket. 
- Engedj el – vonaglik Harry, míg Liam szerencsémre csak szaporán veszi a levegőt, és nagyokat nyel. Nem tesz semmit, hagyja, hogy satuba fogjam, illetve leszorítsam kezeit.
- Állj már le, kistesó. Vége, érted? – Louis próbálja lenyugtatni Harryt, de az csak tombol, és szabadulni akar. Félelmetes, ahogy trágár szavakat kiabál, és ismételgeti a „megölöm” kifejezést.
- Harry – indul meg felé Samantha, kis karjait felé nyújtja, és mosolyogva közelít.
- Pici lány, én nem mennék oda a helyedben – kapja fel Niall húgunkat, és szorítja magához kicsi testét. Hála a jó égnek! Harrynek rohama van, idegileg teljesen kész van. 
- Zayn engedj el – szólal meg Liam fáradt hangon. Ajkamba harapok és megrázom a fejem. Aztán rájövök, hogy Ő ezt nem látja, hisz’ a háta mögött állok, így hangosan is válaszolok:
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e.
- Nem csinálok semmi hülyeséget, csak fáj a lábam. Komolyan Zayn, esküszöm.
- Jó – mormolom, majd magam mellé ejtem karjaim, és Liam elé lépek. - Kérdezhetek valamit? – suttogom. Liam bólint.
- Ennek ki értelme volt? Miért kellett verekedni? Én nem akartam ezt. 
- Így alakult – feleli, majd odasántikál az egyik fotelhoz, és leül. Felhúzza nadrágját, majd a sípcsontján húzódó lila foltra nyomja ujjait, és felszisszen. Elhiszem, hogy fáj, hülye gyerek.
- Ha Ő nem lenne – fújtat Harry már egy szemernyivel nyugodtabban, miközben mutatóujjával felém mutogat. – Ez a család nem lenne ennyire elbaszva.
- Harry, Te álomvilágban élsz. Én nem mondom, hogy utállak, mert faszság, ugyanis nem lenne értelme. A bátyám vagy, és kurvára nem tehetsz ellene semmit. Nem én aláztalak meg téged éveken keresztül, nem én borítottam rád a vizes vödröt, nem én nyomtam fogkrémet a papucsodba, és nem is én fordítottam mindenkit ellened. Te vagy az, aki a legjobban elbaszta a családunkat, mindent! Ha Te nem csinálod meg velem ezeket, talán más lenne a helyzet – Halálos komolysággal beszélek hozzá, végig zöld szemeibe bámulva. – Fáj az igazság, ugye? Könnyebb a másikat, a kisebbet hibáztatni, igaz? Vicc vagy, tesó. Egyszerűen csak, baszódj meg, mert elegem van. Nekem Te soha többé nem fogod beszennyezni az életemet, mert nem fogom hagyni. Ha harc, hát legyen harc! Állok elébe, ha ezt a gyerekes játékot akarod űzni. Legyünk rosszban, csináljunk bohócot a másikból, majd meglátjuk, ki nyeri meg a csatát.
ezennel lezártnak tekintem a témát, és most elmentem – emelem meg hangom a mondandóm végére, majd drámaian lekapom kabátom a fogasról, kitrappolok a kijáraton, s elhagyom a házat.
Magam sem tudom, hova megyek, csak sétálok, és sétálok. Újra, meg újra lepörögnek lelki szemeim előtt a történtek. Vita, verekedés, újabb vita… Mikor leszünk normálisak? Mi miért nem vagyunk képesek testvérekként viselkedni? Harry hibája lenne? Liamé? Louisé? Esetleg Niallé? Vagy csak az enyém? De basszus, nem tehetek róla, hogy ide születtem. Senki sem választhatja meg, hova születik, én sem tudtam, hogy ez lesz, amikor világra pottyantam.
Szegény anyu, ha látná ezt a helyzetet! Sírna, amiért a gyerekei eljutottak egy olyan szintre, hogy már állatoknak sem lehet nevezni őket, hisz még az állatok sem bánnak így a sajátjaikkal, egymással, a testvéreikkel.

TARA WILSON

- Én úgy aggódtam, Tara! – jajveszékel a telefonba Lana. - Azt hittem, elraboltak, megerőszakoltak, és most vérbe fagyva fekszel valami sikátorban.
- Lana, élek, és virulok. Liam hazahozott.
- Várj, az meg kicsoda?
- Tudod, Zayn Malik testvére.
- Arról a nyál bandából? Te lespanoltál velük? Húgaid mit szólnak? Tudják, hogy ezzel a Leslie-vel voltál?
- Lana – kezdek bele lassan, érthetően. – Először is Liam a neve, másodszor, pedig Isten nyugosztalja azt az embert, aki elmondja a tesóimnak, hogy ismerem őket, és Zayn Malik rám hajtott, nem is egyszer. – Felsóhajtok, majd folytatom, Lana csak hallgat. – Egy bunkó, arrogáns, idióta, akinek hatalmas, bugyi szaggató tekintete van. Annyira szépek – sóhajtok fel, s azt veszem észre, hogy ábrándozom. Magam elé képzelem az érdeklődő barna, mesés pillantását, és egyszerűen…na álljon meg a menet! Miről is beszélek? Nekem nem tetszik Malik! 
- Tara, neked bejön ez a srác, sőt, mi több, szerintem beleszerettél.
- Elhitted – vágom rá talán gyorsabban a kelleténél. Nem normális, ez hülye, ez, ez… hú, nem, semmiképp sem lehet igaza. Nem akarok szerelmes lenni egy ilyen srácba. Ha meg is történne, biztos, hogy pofára ejtene, én pedig nem akarok többet csalódni. Nem fogok soha többé, egy könnycseppet sem ejteni egy fiú után. Soha…

U.I.: Új blogom nyílik, itt: DON'T LET ME DOWN 

2014. február 16., vasárnap

II. 08. Nem jutok szóhoz...

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy ilyen későn, de csak most jutottam el odáig, hogy felpakoljam a friss fejezetet! Próbáltam kicsit hosszabbat írni, nem tudom, mennyire jött össze. Köszönöm a komikat, és a feliratkozókat, aranyosak vagytok! Továbbra is érdekel a véleményetek, ne feledjétek! :)

TARA WILSON

Próbálok szépen mosolyogni a konyhában ülőkre, s nem arra gondolni, hogy mindegyik fogyatékosnak néz. Idejövök az éjjel közepén, részegen, ráadásul még az éjszakát is itt töltöm. Pofátlanság a köbön. Sürgősen ki kell találnom, hogy miként jutok haza, mert ennél jobban, már nem szeretném beégetni magam, így is miket gondolhatnak rólam. Hülye lány, becsörtet öt kan házába.
- Nem vagy éhes? – kérdezi a szőke hajú nagy mosollyal az arcán. Csak megrázom a fejem, és felsóhajtok. Egyik lábamról a másikra állok, ott toporgok az ajtóban. Fogalmam sincs mitévő legyek. Menjek ki szó nélkül? Kérdezősködjek?
- Tarának hívnak, igaz? – néz rám komoly tekintettel az egyik barna hajú, barna szemű fiú. – Mi lenne, ha felmennél, fürdeni, utána meg kérnél Zayntől valami ruhát, és visszajönnél beszélgetni? – Tessék? Ez most komolyan azt hiszi, hogy társalogni jöttem? Uh – nyögök fel magamban kelletlenül. – Nem utasíthatom vissza, hisz’ ki is vághattak volna az éjjel. Rendesek voltak, ezért én is az leszek, egy ideig. 
Ajkaimba harapok, majd bólintok. Már félig elfordulok, amikor eszembe ötlik, hogy nem tudom, merre van Zayn és a szobája.
- Elkísérlek – emelkedik fel székéről ugyanaz a barna hajú, és indul meg felém. Ez olvas a gondolataimban, vagy csak remek megfigyelő?
Inkább a második.  – amúgy Liam Malik – nyújt kezet illedelmesen, miközben melegen rám mosolyog. Az igazat megvallva teljesen meglepődök a gesztuson. Ez a Liam igazán rendesnek tűnik, közte és Zayn között vajon hány év van? Netalán taníthatná a testvérét némi jó modorra.
- Tara Wilson – rázom meg jobbját, s a szám nekem is fölfelé görbül.
- Na, gyere – indul meg öles léptekkel a nappalin át egy lépcső felé. Felsuhan a lépcsőn, majd pár métert sétál még, utána pedig bekopog egy ajtón, ami feltehetőleg Zayn birodalmát rejtegeti. Az ajtót kirántják, s megjelenik teljes életnagyságban Mr. Nagyképű Malik. Rám emeli mélybarna tekintetét, és felsóhajt.
- Fürdesd meg, és adj rá tiszta ruhát – jelenti ki Liam, majd huncutul Zaynre kacsint, majd elsiet. Na, álljunk meg egy szóra! Elég félreérthetően utasítgatta Zaynt. Még komolyan veszi és megerőszakol, igen, pontosan ezt nézem ki belőle.
Malik tincsei közé túr, és a szemét forgatja, végül int egyet, hogy menjek be kuckójába.
- Ott a fürdő – bök egy alapjába véve fehér színű ajtó felé, ami furcsamód most tele van firkálva nem is akármilyen rajzokkal. Az oldalán emberi arcok, talán a saját vonásait rajzolta meg, csak itt a fiú arca elsötétül, s valamilyen természetellenes szomorúság ül rajta. A másik oldalt ugyanaz az alak szerepel, de ott már derűsebb az arckifejezése. Az ajtó közepén, pedig vörös festékkel az „alone” szó díszeleg.
Zaynre pillantok, majd ismét az összefirkált ajtóra. Nem tudom hova tenni az egészet.
- Itt éled ki magad? – érdeklődöm egész normális hangnemben.
- Valami olyasmi – jön a válasz fojtott hangon. – Menj zuhanyozni. Bent találsz szappant, igaz pasi, de legalább olyan illatod lesz, mint nekem – vigyorog, és közben a szemöldökét húzogatja. Egy percig még azt hittem egy normális beszélgetés veszi kezdetét, de úgy látszik tévedtem. – Itt van ruha – dob felém egy nálam minimum kétszer nagyobb pólót, és egy farmert, mely valamilyen csoda folytán a női nem nadrágjait képviseli. - Ja, és törölközőt benn találsz a kék szekrényben. Jó fürdést, itt várlak!
- Köszi – mormogom az orrom alatt, s berontok a fürdőbe. Először ahhoz a bizonyos kék szekrényhez megyek, majd kirántom, és kiveszek belőle egy törcsit. Mielőtt kinyitnám a csapot, és meztelenre vetkőznék, megbizonyosodom róla, hogy bezártam-e az ajtót, ugyanis nincs kedvem véletlen látogatókra, míg a víz alatt áztatom habtestem.

ZAYN MALIK
Tara már vagy fél órája áztatja magát, amikor hirtelen a csap elzárul, s hallom, ahogy a zuhanyrózsát visszahelyezi a tartójába. Nagy levegőt veszek, és elrugaszkodom, hogy felülhessek az ágyamon, hol eddig pihentem, illetve gondolkodtam. Tekintetemet a fürdőre szegezem, s belemerülök az általam kreált alakok tömkelegébe. Szeretek rajzolni, s többen tehetségesnek is tartanak benne, annak ellenére, hogy nem csinálok kiváló munkákat. Az ajtómra rajzolt személyek valamilyen szinten engem ábrázolnak. Életem szakaszait, jobb, s rossz napjait.
A feliratot középre, mellyel Tara nagyon szemezett, még tavaly csináltam egyik élet-halál közötti pillanatomban. Olykor rajzokban, festményekben vezetem le a feszültséget, és alkotom meg az aktuális hangulatom, ami jobb, mintha felvágnám az ereim, vagy hasonlók.
Stresszes életem van, így jártam, nekem ez jutott ki.
- Kész vagyok – nyílik az ajtó, és Tara jön ki rajta. Önkéntelenül is felnevetek a látványától. A nadrág feszül hosszú lábain, míg a póló csak úgy lóg rajta. A maga módján egészen aranyos látványt kelt.
- Ne röhögjél Malik, mert esküszöm, eltöröm az álkapcsod.
- Hé, ne beszélj így velem – pattanok fel rögvest, s lépek hozzá közelebb. – Amúgy pedig, Tara, remélem tisztában vagy vele, hogy az adósom vagy.
- Tessék? – tágulnak ki pupillái, mire csak vállat rántok, és folytatom.
- Hagytam, hogy az éjszaka közepén ide gyere, leordítsd a fejem valami olyanért, amit meg sem tettem, nem dobtalak ki, betakartalak, megengedtem, hogy megfürödj a fürdőmben, ráadásul az én pólómat viseled, édesem.
- Remek, akkor minél előbb vigyen valaki haza, mielőtt még szaporodna a listánk – gúnyolódik, majd mély levegőt vesz, és várakozóan pillant rám.
- Hát rendben. Liam hazavisz, ugyanis nekem van némi elintéznivalóm – fújom ki a levegőt. Belül majd’ szétvet az ideg. Tegnap éjjel óta gyülemlik bennem, az, ami tíz percen belül ki fog törni Harold felé. – Liam! – kiáltom bátyámnak azonnal.
- Szolgálatára, uram – jelenik meg Liam, és pukedlizik egyet jelentőségteljesen. Olyan bolond.
- Ugye hazaviszed? – bökök Tara felé, mire Liam csak bólint, és int a lánynak, hogy kövesse. Tara rám néz, megrázza buksiját, és távozik. Az ablakból figyelem, ahogy beülnek a kocsiba és elhajtanak.
Ekkor döntök úgy, hogy ideje elindítani a drámát, ezért felkelek, és elindulok a nappaliba. Amikor meglátom Harryt, érzem, ahogy a felgyülemlett düh fokozatosan készül kitörni belőlem. Ha nem engedem ki azonnal, félő, hogy a fülemből füst kezd majd szivárogni, mint a mesékben.
Csípőre tett kézzel sétálok Harold és a tévé közé, majd rámeredek kicsit sem barátságosan.
- Mi a pálya? – kérdezi vigyorogva. Marha nagy késztetést érzek, hogy letöröljem azt a bárgyú vigyort a képéről.
- az, hogy legszívesebben betörném a fejedet – kezdek bele idegesen, s ezután csak úgy dőlnek belőlem a szavak. – Mi a faszért kellett idehoznod Őt? Mi a jó kurva Istenit csináltál Te vele? Hol találkoztatok? És egyáltalán, miért hoztad ide?
- Hé, nyugi, azt mondta, jártok. Én pedig azt hittem, hogy tényleg, csak nem merted elmondani…
- Hát baszódj meg Harry, komolyan mondom. Mikor történt az elmúlt pár évben olyan dolog, amiről Ti nem tudnátok? Lehet, hogy neked vannak mocskos kis titkaid előttünk, de nekem nincsenek.
- Sajnálom, oké?
- Sajnálod? Ennyi? Mit csináltatok ketten, mielőtt idejöttetek? Legalább lefektetted? – ordítok kikelve önmagamból. Louis, illetve Niall megszeppenve kapkodják a fejüket köztünk, de nem szólnak bele. Szerencséjük.
- Zayn, minek nézel Te engem? – Most már Harry is talpon van, válasza erélyes, és magabiztos. – Tudod, öcsi, én nem vagyok egy olyan elbaszott alak, mint Te. Én nem dugok meg minden szembe jövő csajt, mert nem vagyok egy undorító hímringyó, mint Te. – Szavaira kezeim ökölbe szorulnak, s hatalmas önuralomra van szükségem, hogy ne menjek neki, és szedjem ki a fogait egyenként.
- Gyűlöllek – suttogom.
- Kölcsönös – vágja oda. – Mióta örökbe fogadtak téged, azóta utállak.
- Mi bajod? – kiáltok rá. – Te most azt próbálod beadni nekem, hogy örökbefogadott gyerek vagyok?
- Ha egyszer ez az igazság – ránt vállat semleges tekintettel. Édes Istenem…
Nem jutok szóhoz, csak rázom a fejem, és hátrálok. Nem bírom, sőt nem akarom elhinni. ennyi éven át hazudtak volna nekem? Ezért kaptam volna azt a sok lenéző pillantást, és utálatot?
- Zayn, baszd meg! El ne menj! Hazudik!  - nyújtja felém a kezét Louis. Bámulom legidősebb bátyám, mintha most látnám először.
- Nem szokásom hazudni.
- Harry, csak fogd be a kibaszott szád – ripakodik rá Niall, majd hozzám siet, és megragadja a karom. – Figyelj, Zaynee, ne hidd el neki, Ő csak felesleges fájdalmat akar okozni. Tudod milyen, erre született.
- Miért? Miért, pont én? – kérdezem csöndesen. Szívem ezerrel ver az előbbi vitától, és heves ordibálástól.
- Mert az öcsénk vagy – öklözik bele a vállamba Louis. – Szar öt fiú közül a legkisebbnek lenni, de a legnagyobbnak is. Tudod, nem értem Harryt teljesen, ugyanis tök mondta nekem az örökbefogadásos cuccot – húzza el a száját. -  Amúgy meg, én utálhatnálak a legjobban, kistesó, mert régebben, amikor a közelben voltál, én meg sem szólalhattam, nehogy valami csúnyát, esetleg rosszat tanítsak a kicsinek. De ez normális, mert minden családban így van, és ez alól mi sem lehetünk kivétel. Ahogy minden több gyerekes családban napi rutin a vita. Rendben, én elismerem, hogy évekig kicsit túlzásba vittük veled kapcsolatban, és tény, hogy lelki nyomorban éltél, de ennek már vége. – sóhajt fel, majd folytatja. – De Zayn, te a múltban élsz. Hidd már el, hogy szeretünk, ha egy idióta vagy, ha nem, mert a testvérünk vagy, ha tetszik nekünk, ha nem.
- Amúgy a helyedben értékelném Louis szavait, mert életemben nem hallottam még tőle ennyire összefüggő, és megható szöveget. Ezt is megéltük! – bólogat szívére fektetett tenyérrel Niall.
 - Niall, ne rontsd el a pillanatot – küld felé Louis egy gyilkos pillantást, majd ismét rám szegezi kék íriszeit. – Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy felejtsd el a múltat, és koncentrálj a jelenre, mert amíg a múlton rágódsz, lemaradsz egy csomó remek dologról, mint például Niall egy héttel ezelőtt lévő cifrafosásáról. Az kemény volt.
- Louis, menj a francba!
- Nem jutok szóhoz – vakarom meg tarkóm zavaromban.
- A fosástól, vagy a monológtól?
- Hát, mindkettő mély benyomást keltett bennem – görbülnek felfelé ajkaim. – De, most akkor tényleg igazi tesók vagyunk?
- Hú, basszus Zayn, neked komoly szövegértési problémáid vannak. Persze, hogy azok vagyunk! Harry csak port akart kavarni ezzel a kijelentéssel, ismered már eléggé szerintem, nem kell taglalnom.
- Igen, persze – nyögök fel. - Sajnálom, hogy balhézni kezdtem, de nagyon kiborított, hogy Harryvel jött ide…
- Elhiszem, én is kibuknék, ha Niall hozná haza Eleanort tök váratlanul – bólogat megértően Louis. – Pici Zaynee szerelmes – csillannak fel szemei, mire csak megrázom a buksim. Minden vagyok, csak szerelmes nem. Hogy lennék már szerelmes valaki olyanba, aki mindig visszautasít? Ez nem egy bárgyú film, ez a való élet, és itt számomra nem létezik szerelem. Oké, lehet, hogy kicsit tetszik, mert az emberek telhetetlenek, és mindig a legszebb, a legjobb, a legelérhetetlenebb kell nekik.


2014. február 10., hétfő

II. 07. Kellemetlen..

Sziasztok!

Baaaaaa, végre itt vagyok a friss résszel. Szar hetem volt, csomó tz-t írtam, sajnálom. 
Köszönöm a megjegyzéseket, nem sokára válaszolok majd mindenre, csak ah, mindegy, ne is taglaljuk. 
Ez a rész kicsit rövidebb lett, ne haragudjatok, de most tényleg semmi időm nem volt. Következő már sokkal hosszabb, és kidolgozottabb lesz. Na, de itt a rész! Várom a megjegyzéseket, véleményeket! :)

HAROLD MALIK


- Állj már meg! – kapom el a lány karját, és fordítom hirtelen magam felé. A szőke összehúzza a szemöldökét, s fejét kicsit oldalra dönti, majd szuggerálni kezdi arcom.
- Mi az? – förmed rám barátságtalanul, ráadásul még a kezét is ki akarja tépni szorításomból. Természetesen nem hagyom, hogy meneküljön.
- Azt sem tudod, hol lakunk – jelentem ki nemes egyszerűséggel, mire a lány megrántja a vállát, és mély levegőt vesz. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek, arca furcsa arckifejezést vesz fel, hm, talán olyan önelégültet.
- Akkor vigyél el – mosolyog, majd karja elernyed szorításomban, és óvatosan visszahúzza a teste mellé. – Szeretnék beszélni Zaynnel – aranyosan pislog felém, amolyan tipikus „cukivagyok” nézéssel illet. Szám egy vonallá préselődik, és megrázom a fejem. Zayn kiakadna, Liam kiakadna, Louis kitérne a hitéből, Sammy megrémülne, Niall meg a pofámba röhögne, és kijelentené, hogy egy barom vagyok. Meg amúgy is, éjfél múlt. – Kérlek, Henry – simít végig ingem gallérján. – Megígérem, hogy jó kislány leszek. Én csak látni a szeretném a barátom – különösen kihangsúlyozza a „barátom” szót, miközben ajkain egy részeg mosoly ül, szemében a bár fényei táncolnak.
- Harry – javítom ki nyelvbotlását, mire csak megrántja vékony vállait, és ismét várakozóan rám mered. Mit akarhat ez Zayntől? Nem, kezdjük ott, hogy egyáltalán minek szólítottam meg? Igen, egyértelműen idióta vagyok. Ha rá sem nézek, és nem veszem észre, akkor talán most nem állnék itt, mint valami fa, és nem kéne világháborút indító döntéseket hoznom. – Mit akarsz neki mondani?
- Csak hiányzik – villantja ki fehér, szabályos fogsorát. Fogadni mernék rá, hogy fogszabályzós volt.
- Na, várj – emelem magam elé tenyereim teljesen összezavarodva. – ti most tényleg jártok?
- Nem mondta?
- Előbb még faszfejnek nevezted, és kijelentetted, hogy utálod..
- Jaj, csak vicceltem, hát egyértelműen imádom – ragadja meg alkarom, és kezd húzni a kijárat felé. Többször is meg kell tartanom, mert úgy botladozik, mint egy mozgássérült.
Vagy annyira részeg, hogy azt sem tudja, mit beszél, vagy én értettem félre valamit Zayn kis monológjából. 
Mindegy, elviszem hozzá, aztán kivárjuk a végét, és meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
A kocsimhoz vezetem, majd betámogatom az anyósülésre, behuppanok a vezető helyre, s már indítom is a motort.

Mély levegőt veszek, és lelkileg felkészülök az öcsém érzelmi kitörésére, majd kitárom az ajtót, és a nappali felé vezetem a csajt. Szerencsémre Zayn a kanapén fekszik kiterülve. Mikor meglát minket felnéz, szemei az eredeti kétszeresére kerekednek. Feláll, majd várakozóan széttárja karjait.

ZAYN MALIK

Csak állok, és bámulok. Nem tudom összerakni a képet, le vagyok fagyva, sokkolva, satöbbi. Egy értelmes gondolat nem ötlik eszembe…
Fejemet kicsit oldalra döntöm, s csak pislogok tovább. Őszintén várom, hogy történjen valami. Talán egy leheletnyi idő elteltével Tara megiramodik felém, megtorpan előttem és szigorúan felnéz rám. A lányból árad az alkohol szaga, ahogy kinyitja a száját, és szinte ordítani kezd velem.
- Mondták már neked valaha, hogy egy mocskos undorító, köcsög vagy? Hm, mondták már? – kezd bele. – Egyszerűen csak baszódj meg. Mi jogon csinálsz belőlem idiótát? Nem járok veled, jézusom, fúj!
- Miről beszélsz?
- Azt mondta, hogy azt terjeszted, hogy járunk – mutat Harryre, ki a sarokba húzódva hallgatja a történéseket. Enyhén elmosolyodik, majd int egyet.
 - Nem, én nem terjesztek semmit. Valaki félreinformált téged, Tara. Szerintem most menj haza, és aludj.
- Minek menjek haza? Aludni itt is tudok! – jelenti ki, s hirtelen hangulatváltozásának köszönhetően elbotladozik a kanapéig, és lezuhan rá. 
Megrökönyödve kapkodom buksim Tara és Harry között. Mi a fasz van? Ez nagyon durva. Harry hazahozza Tara-t, Tara leordítja a fejem, valami olyanért, amit el sem követtem, majd ledől az ülőgarnitúránkra aludni. Nagyon bebaszhatott, ha ennyire nincs magánál. Józanul, sírva menekülne innen, állítom.

***
TARA WILSON

Hangok… ismeretlen zaj üti meg füleim. Óvatosan kinyitom a szemem, a fejem lüktet, és majd’ felrobban. Nehézkesen ülőhelyzetbe tornázom magam, és körbenézek. Hol a francban vagyok? Hogy kerültem ide? Hol van Lana? Mély levegőt veszek, és tenyeremet homlokomra csúsztatom, és nem akarom elhinni a helyzetet. Életemben nem jártam még ebben a házban, de a tulajdonos pénzes lehet. A kék falakon végig képek vannak kirakva, a kanapéval szemben – amin ülök -, egy meglehetősen nagy ki jelzőjű TV díszeleg, míg a szoba másik felében egy kandalló árválkodik.
- Szia! – visszafogok egy sikolyt a váratlanul felcsendülő kislány hangra, majd ráemelem tekintetemet, és kis híján elájulok. Ez Zayn Malik húga – vág pofán a felismerés. 
Néma imát sutyorgok, nagyokat nyelek, hogy ez csak egy rémálom legyen, de minden reményem szertefoszlik, amikor megjelenik a srác, és szélesen rám vigyorog. Idejön hozzám, majd a kezembe nyom egy vízzel teli poharat, és két szem pirulát. Csak pislogok, nem bírom megszólalni egyenlőre.
Beveszem a pirulákat, majd visszaadom neki a poharat.
- Hogy érzed magad? – érdeklődik meglepően normális hangnemben. Nem érzem, hogy gúnyolódna, vagy nagyképűsködne.
- Izé, a fejem – rándul meg az arcom. Egyrészt marhára kínosan érzem magam, másrészt pedig mindjárt meghalok, annyira fáj.
- Mire emlékszel a tegnap éjjelből?
- Lanával elmentünk egy klubba, táncoltunk, ittunk, majd meguntam az ugrálást és leültem piálni, innen pedig van egy homályos folt a történetben, és az ébredésemtől folytatódik.
- Kellemetlen – jegyzi meg szemöldök húzogatva. – Csodálom, hogy nem dobtad ki a taccsot, jól bírod, kislány.
- Nem vagyok kislány – jelentem ki határozottan. Utálom, ha így szólítanak.
- Jó, nyugalom, nem kell rögtön leugatni, nem mondtam semmi rosszat – védekezik sóhajtva, majd tesóját felkapva kisétál a nappaliból.
Nem értem a logikáját. Most megsértődött? Tehetek róla, hogy mindig mondd valami taszítót? Annyira kíváncsi lennék, hogy mitől hord egy nagyképű, idegesítő maszkot, ami alatt még egy normális, kedves, aranyos fiú is rejtőzhet?!
Megrázom a kobakom, majd megpróbálok felállni. Meg kell kapaszkodnom a kanapé karfájában, mert félő, hogy pofára esem. Elindulok egy nyitott ajtó felé, ahonnan hangokat hallok. Ahogy közeledem boldog kacagás tölti ki a konyhát, ha jól látom. Szürke konyhabútor, barna asztal, körülötte három fiúval, kik közül egyik sem Zayn.
- Ő, hát, sziasztok! – intek félénken, ajkaimat rágcsálva.
Vér ciki lesz ez a nap… 

2014. február 1., szombat

II. 06. „Star”

Sziasztok!
OLVASD EL:
Nos, kezdjük azzal, hogy kicsit el voltam ma keseredve. Van valami gond a történettel? Vagy valami? Mert sokkal kevesebb visszajelzés érkezett, mint általában. Mondjátok, ha valami nem jó, és akkor megpróbálunk javítani rajta, bébik:) Szeretném megköszönni a 158 feliratkozót, wooow.
Mostani részbe, gondoltam beleteszek, némi bolondozást, hogy ne legyenek annyira unalmasak a részek.
És arra szeretnélek titeket kérni, hogy írjátok le a véleményeteket. Köszönöm!
Kitettem egy közvélemény kutatást, szavazzatok! :))

ZAYN MALIK
2017.01.24. [este]

- Na, milyen volt? – halkítja le a tv-t azonnal Louis, amikor belépek a nappaliba, és lerogyok egy fotelbe. Még mindig alig bírom felfogni, hogy kikosaraztak. Tényleg ennyire elviselhetetlen faszfej lennék? 
Megrázom a fejem, hogy némiképp kitisztuljanak a gondolataim, majd mélybarna tekintetemet Louisra emelem.
- Az este eleje még jó volt, érdekesen indult, aztán amikor hazavittem, kijelentette, hogy hagyjam békén, és ne keressem többé – sóhajtok fáradtan. – Figyu, Lou, tényleg ennyire nyomorék külsőm van? Vagy miért, szerinted mi a faszért utál?
- Nőből van – ránt vállam csücsörítve. – Sosem fogod megérteni a női logikát. Szerintem.. – folytatja ujját a magasba emelve, világtörténelmi elmélet szónoklatára készen – bejössz neki, és fél az érzéseitől, viszont azt tanácsolom, hogy olvass el pár magazint, tudod, amit a csajok szoktak, abból talán megérted, hogy mit akar ezzel mondani a csaj.
- És ha egyszerűen azt akarja közölni, hogy kopjak le a francba?
- Akkor ezt beszoptad.
- Hát, igazán köszönöm, Louis, ezzel marha sokat segítettél, és még önbizalommal is megteltem.
- Ne gúnyolódj, én csak segíteni próbálok – emeli maga mellé tenyereit, majd összeszorítja ajkait, és felsóhajt.
- Én azt mondom, hogy ne hagyd annyiban, csak értékeli az igyekezetet.
- Mi lenne, ha ott kezdenénk, hogy megtudnánk, hogy mit szeretnél kezdeni a csajjal? Egyéjszakás, esetleg kapcsolat? Zayn, mit akarsz tőle? – jelenik meg Niall, és foglal helyet Louis mellett, s a kanapé háttámlájára támasztja könyökét.
Összekulcsolt kézfejemre meredek, és rájövök, hogy igazándiból én sem tudom mit szeretnék Tara-tól. Legelőször, amikor a bulinkon találkoztunk az hajtott, hogy megfektessem, második találkozónál, a boltban még jobban akartam ezt az egyéjszakás kalandot, és jött a harmadik találkozó, amin végig úgy éreztem, hogy sikerülhet, s végül befuccsoltam. 
Ezáltal érzem most úgy magam, mint egy törött lábú kismadár, ki esetlenül botladozva szenved, míg örökre el nem pusztul. 
Felkapom kobakomat, és bátyáimra meredek. Az elhatározásom megszületett; harcolni fogok érte.
Sosem csináltam még ilyet, de mint említettem, imádom a kihívásokat. Ha kell, virágokkal halmozom el, és szívecskés csokit veszek neki ajándékba.
- Kapcsolatot, mindképpen.
- Örömmel hallom – huppan le a velem szemben lévő fotelbe Liam egy tál pattogatott kukoricával. – Ezt egy élmény lesz végignézni.
- Mármint mire érted? – néz rá összehúzott szemöldökkel Niall, s közben a popcorn-nal szemez. 
- Zaynből még ember lesz a végén.
- Miért, most mi? – pillant rám megszeppenve Niall.
- Vámpír – jelenti ki Louis bólogatva, mire kis híján, homlokon csapom magam.
- Nem így értettem – dobja meg Louist egy szem kukoricával.
- Akkor tanulj meg beszélni, öcsi – vág Liamhez legidősebb bátyánk egy párnát, így a popcorn szanaszét repül a fotel körül. Liam mélyről jövő sóhajt hallat, majd belemarkol a tálba, és kukorica esőt zúdít a kanapén ülők felé.
- Ha harc, hát legyen harc – és elkezdődik a káosz. Niall ráveti magát Liamre, ki székestül borul hátra, míg Louis feléjük hajol a felborult fotelon keresztül. Elvigyorodom, majd egy jól célzott rúgással a birkózókra lököm Louist, ki miközben zuhan, felvisít. Önkéntelenül is felnevetek a jeleneten. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy ezek az ökrök valóban a bátyáim, és nem tehetek ez ellen semmit.
- Mi folyik itt? – lép mellém Harry, majd érdeklődve Ő is a fotel széléhez megy, hogy megtekintse a jelenetet. Az alkalmat kihasználva, megragadom a vállát, majd orral előre Őt is a dulakodókra lököm, azonban arra nem számítok, hogy engem is húz magával. Nagyon kis huncut.
- Zayn, vedd ki a lábadat a számból – érzem, hogy Niall megragadja bal lábam, majd megrántja. Lefordulok a kupac tetejéről, és a földön csücsülve, apró mosollyal arcomon figyelem a további eseményeket.

TARA WILSON
2017.01.25.
***

- Tara, lehúznád a csinos kis popsid? Andrew szeretne már elindulni! – áll meg az ajtómban barátnőm, Lana, ma folytatja az utasítgatást. – Utálom a tömeget, tehát gyere, hogy ne kelljen sorba állnunk – ragadja meg a karomat, és húz lefelé a lépcsőnkön, majd egyenesen ki, a házunk előtt parkoló BMW hátsó ajtaja felé. 
- Szia Drew! – pacskolom meg barátnőm pasijának vállát hátulról, mire Ő rám kacsint a visszapillantó tükörben.
- Mehetünk, csajok? – érdeklődik, mikor Lana is bekászálódik az autóba, és morogva becsapja maga után az ajtót.
- Már Tarának is mondtam, hogy én nem fogok sorban állni, szóval taposs a gázra bébi – csapja össze tenyereit Lana, miközben elmosolyodik. Szörnyű ez a lány, de imádom. Lana egy örökmozgó, tehát folyton pörög, ugrál, boldog, csak rohan mellette az ember élete. Nála nincs megállás, ha akar valamit, eléri, ha valaki beszól neki, az ne várjon köszönetet ettől a türelmetlen, de gyönyörű lánytól. Vállig érő göndörös, szőke tincseit mindig kiengedve hordja, ruhái árulkodnak arról, hogy tehetős családból származik. Kék szeméből mindig kiolvashatók érzelmei, hihetetlen, ahogy az alapjáraton világos színű tekintet megváltozik, ha mérges, vagy ha boldog. 

Amikor leparkolunk „Star” nevezetű szórakozóhely előtt, és kiszállunk a gépjárműből, a sor, ami miatt Lana aggódott, még szerencsére rövid. Talán két percet várakozunk, míg eljutunk a bejáratig, és kifizetjük a belépőt. 
Bent hangos zene ordít, s szinte érezni lehet a lüktető ritmust. Alkohol szag keveredik az emberek izzadságáéval, és meglehetősen meleg levegő terjeng a teremben. 
Az első két órában táncolunk, és szórakozunk, miközben iszogatunk, és élvezzük az életet. Amikor elfáradok, közlöm Lana-val, hogy kicsit leülök, és iszom valamit. Ragaszkodik hozzá, hogy elkísérjen, de tiltakozom, nem akarom elrontani az estéjüket azzal, hogy a szemük láttára purcanok ki.
Először elmegyek pisilni, majd a bárpulthoz sietek, és helyet foglalok az egyik széken, majd rendelek egy italt. 
- Köszönöm – mondom, amikor átnyújtja nekem sörömet a középkategóriás, kerek pofijú, szőke, zöld szemű fiú. Csak biccent egyet, majd szalad a következő vendéghez.
Hát, nem foghattam meg különösebben, ha ennyire menekül. 
Mélyet sóhajtva a pultra könyökölök, és tenyerembe hajtom fejemet.

HAROLD MALIK

Vigyorogva kortyolok koktélomba, és halkan dúdolgatom az aktuális zenét. Boldoggá tesz, hogy kicsit egyedül lehetek, és szórakozhatok. Jót tesz némi kikapcsolódás az embernek. Imádom a tesóim, de valamikor már elviselhetetlen a folytonos herce-hurca, és a gyerekes vitatkozás, vagy éppen a lelkizés.
Én nem azt mondom, hogy ezek rossz dolgok, ugyanis én semmi jónak nem vagyok elrontója, és általában a balhék, s további események központi alakja vagyok, csak olykor jól esik egy kis nyugalom a saját gondolataimmal, és egy pohár alkohollal.
Megkocogtatom a poharam oldalát, majd körülnézek. Bal oldalamon egy dagadt hapsi fekszik kiütve, míg jobb oldalamon egy szőke lány forgat ujjai között egy korsó sört.
Összehúzott szemöldökkel méregetem a csajt, majd összeszedem magamat, és jobban megfigyelem. Annyira ismerős. 
Hümmögve simogatom az államat egy ideig, míg meg nem száll a nagy betűs ihlet. Hát ez Zayn csaja, vagyis… még nem a csaja, hanem valami kevesebb… barátja, barátnője, uh, mindegy, legyen az ismerőse.
Iszom még egy korty koktélt, majd a csajszi felé fordulok, és megszólítom:
- Szia, nem Te vagy a csaj, aki lepattintotta az öcsémet? – A szőke rám néz, majd felhúzza íves szemöldökét. Barna szemeit rám mereszti, látszik rajta, hogy nagyon töri magát, hogy rájöjjön, ki is vagyok.
- Kezdjük ott, hogy ki vagy, aztán folytathatnánk azzal, hogy elmondod az öcséd ismertetőjeleit – mondja.
- Harry, tudod, One Direction – emelem számhoz poharamat.
- Ja, hogy Te vagy az a Harry, értem. Tudtam én, hogy láttalak már valahol. Azt hiszem a húgaim szobájának falán, és van egy ilyen, tudod, mi is a neve? Szentély, vagy mi, izé, oltár – próbál érthetően magyarázni. Full részeg a csaj. – És ott van egy keretes, kép, tudod rólad, meg a másik hat srácról.
- Ő, az csak négy – húzom el a szám. 
- Jaj, tényleg, ne haragudj – dönti oldalra kobakját.– Tényleg, Te Harry, ugye ez a neved? – bólintok. – Oké, szóval arról a Zaynről beszélsz ugye?
- Pontosan – húzom mosolyra ajkaimat. – Ti jártok, nem?
- Mi? Én és az a fasz? Ezt Ő mondta neked?
- Igen – hazudok vigyorogva. Muszáj látnom a csaj reakcióját. – És még azt is közölte, hogy nagyon jó vagy az ágyban.
- Itt van most?
- Zaynee? – kérdezek vissza.
- Igen.
- Nem nincsen – rázom meg a fejem, majd figyelem, ahogy a csaj elgondolkozik, majd arca eltorzul, s újra rám pillant.
- Akkor merre van?
- Hát otthon – rántok vállat ismét.
- Remek, akkor elmegyek hozzá – ugrik le a bárszékről, majd iramodik meg a kijárat felé. Fejvesztve rohanok utána, s már gondolatban látom magam előtt a hivatalos akasztásom.

Uh, és utólag is Boldog Szülinapot Harrynek! :)