2014. február 10., hétfő

II. 07. Kellemetlen..

Sziasztok!

Baaaaaa, végre itt vagyok a friss résszel. Szar hetem volt, csomó tz-t írtam, sajnálom. 
Köszönöm a megjegyzéseket, nem sokára válaszolok majd mindenre, csak ah, mindegy, ne is taglaljuk. 
Ez a rész kicsit rövidebb lett, ne haragudjatok, de most tényleg semmi időm nem volt. Következő már sokkal hosszabb, és kidolgozottabb lesz. Na, de itt a rész! Várom a megjegyzéseket, véleményeket! :)

HAROLD MALIK


- Állj már meg! – kapom el a lány karját, és fordítom hirtelen magam felé. A szőke összehúzza a szemöldökét, s fejét kicsit oldalra dönti, majd szuggerálni kezdi arcom.
- Mi az? – förmed rám barátságtalanul, ráadásul még a kezét is ki akarja tépni szorításomból. Természetesen nem hagyom, hogy meneküljön.
- Azt sem tudod, hol lakunk – jelentem ki nemes egyszerűséggel, mire a lány megrántja a vállát, és mély levegőt vesz. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek, arca furcsa arckifejezést vesz fel, hm, talán olyan önelégültet.
- Akkor vigyél el – mosolyog, majd karja elernyed szorításomban, és óvatosan visszahúzza a teste mellé. – Szeretnék beszélni Zaynnel – aranyosan pislog felém, amolyan tipikus „cukivagyok” nézéssel illet. Szám egy vonallá préselődik, és megrázom a fejem. Zayn kiakadna, Liam kiakadna, Louis kitérne a hitéből, Sammy megrémülne, Niall meg a pofámba röhögne, és kijelentené, hogy egy barom vagyok. Meg amúgy is, éjfél múlt. – Kérlek, Henry – simít végig ingem gallérján. – Megígérem, hogy jó kislány leszek. Én csak látni a szeretném a barátom – különösen kihangsúlyozza a „barátom” szót, miközben ajkain egy részeg mosoly ül, szemében a bár fényei táncolnak.
- Harry – javítom ki nyelvbotlását, mire csak megrántja vékony vállait, és ismét várakozóan rám mered. Mit akarhat ez Zayntől? Nem, kezdjük ott, hogy egyáltalán minek szólítottam meg? Igen, egyértelműen idióta vagyok. Ha rá sem nézek, és nem veszem észre, akkor talán most nem állnék itt, mint valami fa, és nem kéne világháborút indító döntéseket hoznom. – Mit akarsz neki mondani?
- Csak hiányzik – villantja ki fehér, szabályos fogsorát. Fogadni mernék rá, hogy fogszabályzós volt.
- Na, várj – emelem magam elé tenyereim teljesen összezavarodva. – ti most tényleg jártok?
- Nem mondta?
- Előbb még faszfejnek nevezted, és kijelentetted, hogy utálod..
- Jaj, csak vicceltem, hát egyértelműen imádom – ragadja meg alkarom, és kezd húzni a kijárat felé. Többször is meg kell tartanom, mert úgy botladozik, mint egy mozgássérült.
Vagy annyira részeg, hogy azt sem tudja, mit beszél, vagy én értettem félre valamit Zayn kis monológjából. 
Mindegy, elviszem hozzá, aztán kivárjuk a végét, és meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
A kocsimhoz vezetem, majd betámogatom az anyósülésre, behuppanok a vezető helyre, s már indítom is a motort.

Mély levegőt veszek, és lelkileg felkészülök az öcsém érzelmi kitörésére, majd kitárom az ajtót, és a nappali felé vezetem a csajt. Szerencsémre Zayn a kanapén fekszik kiterülve. Mikor meglát minket felnéz, szemei az eredeti kétszeresére kerekednek. Feláll, majd várakozóan széttárja karjait.

ZAYN MALIK

Csak állok, és bámulok. Nem tudom összerakni a képet, le vagyok fagyva, sokkolva, satöbbi. Egy értelmes gondolat nem ötlik eszembe…
Fejemet kicsit oldalra döntöm, s csak pislogok tovább. Őszintén várom, hogy történjen valami. Talán egy leheletnyi idő elteltével Tara megiramodik felém, megtorpan előttem és szigorúan felnéz rám. A lányból árad az alkohol szaga, ahogy kinyitja a száját, és szinte ordítani kezd velem.
- Mondták már neked valaha, hogy egy mocskos undorító, köcsög vagy? Hm, mondták már? – kezd bele. – Egyszerűen csak baszódj meg. Mi jogon csinálsz belőlem idiótát? Nem járok veled, jézusom, fúj!
- Miről beszélsz?
- Azt mondta, hogy azt terjeszted, hogy járunk – mutat Harryre, ki a sarokba húzódva hallgatja a történéseket. Enyhén elmosolyodik, majd int egyet.
 - Nem, én nem terjesztek semmit. Valaki félreinformált téged, Tara. Szerintem most menj haza, és aludj.
- Minek menjek haza? Aludni itt is tudok! – jelenti ki, s hirtelen hangulatváltozásának köszönhetően elbotladozik a kanapéig, és lezuhan rá. 
Megrökönyödve kapkodom buksim Tara és Harry között. Mi a fasz van? Ez nagyon durva. Harry hazahozza Tara-t, Tara leordítja a fejem, valami olyanért, amit el sem követtem, majd ledől az ülőgarnitúránkra aludni. Nagyon bebaszhatott, ha ennyire nincs magánál. Józanul, sírva menekülne innen, állítom.

***
TARA WILSON

Hangok… ismeretlen zaj üti meg füleim. Óvatosan kinyitom a szemem, a fejem lüktet, és majd’ felrobban. Nehézkesen ülőhelyzetbe tornázom magam, és körbenézek. Hol a francban vagyok? Hogy kerültem ide? Hol van Lana? Mély levegőt veszek, és tenyeremet homlokomra csúsztatom, és nem akarom elhinni a helyzetet. Életemben nem jártam még ebben a házban, de a tulajdonos pénzes lehet. A kék falakon végig képek vannak kirakva, a kanapéval szemben – amin ülök -, egy meglehetősen nagy ki jelzőjű TV díszeleg, míg a szoba másik felében egy kandalló árválkodik.
- Szia! – visszafogok egy sikolyt a váratlanul felcsendülő kislány hangra, majd ráemelem tekintetemet, és kis híján elájulok. Ez Zayn Malik húga – vág pofán a felismerés. 
Néma imát sutyorgok, nagyokat nyelek, hogy ez csak egy rémálom legyen, de minden reményem szertefoszlik, amikor megjelenik a srác, és szélesen rám vigyorog. Idejön hozzám, majd a kezembe nyom egy vízzel teli poharat, és két szem pirulát. Csak pislogok, nem bírom megszólalni egyenlőre.
Beveszem a pirulákat, majd visszaadom neki a poharat.
- Hogy érzed magad? – érdeklődik meglepően normális hangnemben. Nem érzem, hogy gúnyolódna, vagy nagyképűsködne.
- Izé, a fejem – rándul meg az arcom. Egyrészt marhára kínosan érzem magam, másrészt pedig mindjárt meghalok, annyira fáj.
- Mire emlékszel a tegnap éjjelből?
- Lanával elmentünk egy klubba, táncoltunk, ittunk, majd meguntam az ugrálást és leültem piálni, innen pedig van egy homályos folt a történetben, és az ébredésemtől folytatódik.
- Kellemetlen – jegyzi meg szemöldök húzogatva. – Csodálom, hogy nem dobtad ki a taccsot, jól bírod, kislány.
- Nem vagyok kislány – jelentem ki határozottan. Utálom, ha így szólítanak.
- Jó, nyugalom, nem kell rögtön leugatni, nem mondtam semmi rosszat – védekezik sóhajtva, majd tesóját felkapva kisétál a nappaliból.
Nem értem a logikáját. Most megsértődött? Tehetek róla, hogy mindig mondd valami taszítót? Annyira kíváncsi lennék, hogy mitől hord egy nagyképű, idegesítő maszkot, ami alatt még egy normális, kedves, aranyos fiú is rejtőzhet?!
Megrázom a kobakom, majd megpróbálok felállni. Meg kell kapaszkodnom a kanapé karfájában, mert félő, hogy pofára esem. Elindulok egy nyitott ajtó felé, ahonnan hangokat hallok. Ahogy közeledem boldog kacagás tölti ki a konyhát, ha jól látom. Szürke konyhabútor, barna asztal, körülötte három fiúval, kik közül egyik sem Zayn.
- Ő, hát, sziasztok! – intek félénken, ajkaimat rágcsálva.
Vér ciki lesz ez a nap… 

7 megjegyzés:

  1. De jóóóó*.* Nagyon tetszik, várom a fejleményeket<3 legjobb író:))

    VálaszTörlés
  2. Siess a kövivel... :DD kb végigröhögtem az egészet! :P

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett! *--* siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm <3 :) Mindjárt írom is a részt:))

    VálaszTörlés