2013. április 21., vasárnap

01. Alone.


Sziasztok!

Köszöntelek Titeket a blogomon! L.T.P.~ vagyok, Testemben a lelked, Little Horan, Lásd a csodát, Brothers Life, illetve Little Diamond blogokról lehet ismerős a nevem!  
Zaynes blogom megnyitotta kapuit; 
A blog, egy Zayn Malik Fanfictionnak ad otthont. Próbálom minél életszerűbben, és egyedibben megírni. Tudom, nem vagyok egy nagy tehetség, de próbálkozom! 
Íme, itt is az első fejezete ennek a történetnek. Prológust nem írtam, mert feleslegesnek éreztem. Azonban remélem, hogy minden kedves Idegennek elnyeri a tetszését, s olvasni fogja az általam megfogalmazott kitalált történetet. 
Örülnék, ha hagynátok pár megjegyzést az első felvonás elolvasása után. Tőlem ne várjatok kilóméter hosszú részeket, mert az nem az én stílusom. 
Köszönöm, hogy itt vagy, és ezt olvasod.
Jó olvasást. Megjegyzést hagyni ne felejts! 



ZAYN MALIK 
 /2010.05.10./

 
  Hogy mikor mosolyogtam utoljára őszintén? Talán már nem is emlékszem rá. Tizennégy éve tengetem a napjaimat ezen a borzalmas helyen, amit mások Bradfordnak neveznek. Jó, elismerem, nem magával a hellyel van a baj, hanem az itteni utálatos lakossággal. Mit vétettem ellenük? Tudtommal nem vagyok büdös, sem koszos, sőt különösen adok a külsőmre. Ráadásul még a magatartásommal sem voltak problémák. Addig ...
  Az egész hét éves koromban kezdődött, amikor még a bátyáim is általános iskolába jártak.  Én, mint a népes családunk legkisebb tagja, nagy örömmel kezdtem el az első osztályt. Anyukám is támogatott, bekísért az iskolába, ahogy minden rendes anyuka a tette az első tanítási napon a gyermekével.Az első hét végig így telt, a problémák a másodikon kezdődtek.                                         A bátyám Harold, mindig is olyan személyiség volt, aki szerette nagy dobra verni a másik ciki dolgait, és nem fájt neki átgázolni mások lelkén. A második hetem első napján, arra kellett belépnem az osztály teremben, hogy mindenki nevet rajtam, amikor rám néz. A nap végére kiderült, hogy Harry mindenkinek elmesélte azt a történetet, amikor bepisiltem a boltban. Minden kisgyerekkel előfordul, vagy nem? 
   Azt hittem, idővel elfelejtik, de szerencsétlenségemre nem így lett. Én lettem az osztály fekete báránya, akit minden honnan kirekesztenek. Mai napig felhozzák a bepisilős témát. Persze, most már nem vagyok egy visszahúzódó kisfiú, aki fél nekimenni az illetőnek, aki Őt bántja. Harry miatt lettem olyan, amilyen vagyok. Magatartásom, alig üti meg a kettes szintet, jegyeimmel együtt.  
Az iskolai szünetekben cigarettázni járok a suli mögé, - ezzel vezetem le a napi feszültséget, ami az iskolában, és otthon is körülvesz-, ha megütnek, vagy durván szólnak hozzám elpáholom az illetőt, és addig ütöm, amíg nem rángatnak le róla, és visznek az igazgatóhoz. Emiatt van jó pár igazgatóim. Csodálom, hogy nem rúgtak még ki. Jó, persze, utolsó év, és már csak egy hónap van a suliból. Esélytelen, hogy kirúgjanak - szerintem.
- Törpe, húzd arrébb  a redvás seggedet, mert tévézni akarok - csapott a kezemre Louis, a legidősebb bátyám. Egy sóhaj kíséretében teljesítettem kérését. Nincs kedvem borzolni a kedélyeket késő délutánra. 
  Említettem a verekedést! Ez az amit otthon nem tehetek meg, mert mindegyik bátyám fél kézzel csapna le. Egyszer próbálkoztam Louissal, és akkor is a karom bánta. 
Hetekig volt gipsz rajtam, mert kikezdtem a nagyobbal. Szükségtelennek érzem az ilyen veszekedéseket, úgyhogy otthon inkább meghúzom magamat, és nem szólok semmit. Csesztetnek maguktól is a testvéreim. 
  Most mindenki arra gondol, hogy merre vannak ilyenkor a szüleim. A szüleim a nap 24 órájában dolgoznak a megélhetésünkért, mert sok nekik öt gyerek. Hogy őszinte legyek, nagy ívben szarnak a fejünkre. Azt csinálunk, amit akarunk, és oda megyünk, ahova szívünk húz. Nincsenek szabályok, nincsenek korlátok. Néha azt kívánom, hogy bár ne ide születtem volna. De ez ellen már semmit nem tehetek. Isten ide rendelt, itt kell lennem.
  Botladozva indultam meg az emelet felé, hogy folytathassam csöndes szenvedésemet. Rossz egyedül lenni. Barátok nélkül. És a tudat, hogy még a testvéreidre sem számíthatsz.. Lassan felemészt az egyedül lét.
  Gondolataimba merülve lépdeltem az emelet leghátsó sarkában lévő legkisebb szoba felé. Hát persze, hogy az enyém a legkisebb szoba.
  Mit sem sejtve tártam ki a szobám ajtaját, de amikor beljebb léptem egy vödör landolt a fejemen, és a benne lévő víz mind rám ömlött. A folyosó túlsó végéről egy röhögés hangzott fel, majd mintha lovak közelednének megjelent Harry, és Niall. Óvatosan levettem a fejemről a vödröt, majd ingerülten Harryhez vágtam.
- Minek adod ide? Tök jól állt neked! - röhögött fel idétlenül tizenhat éves bátyám, Harold. 
- Menjetek a picsába! - ordítottam kikelve magamból, de Harold, és Niall csak szórakoztak megaláztatásomon. 
Becsaptam az ajtót, majd bemasíroztam a fürdőmbe. A legjobb ebben a szobában, hogy van itt fürdőszoba, így ha fürödni kell, nem kell sorban állnom a közösnél. 
Előkaptam a haj szárítót a fiókból, majd kirobogtam a szobámba. A szekrényemből előszedtem tiszta ruhákat, és átvedlettem egy perc alatt. Kezdem már megszokni, hogy mindenhol szívatnak, és állatként bánnak velem. A mostani csak egy kisebb düh roham volt. Adjon hálát az égnek Haroldka! Kamatostul fogok mindent visszafizetni neki, hogy tönkre tette az életemet. Csak még kitalálom hogy...
  Tomboltak bennem az indulatok, miközben a hajamat szárítottam. Mihelyt elkészültem a haj szárítot a helyére tettem, majd felkaptam egy kapucnis pulcsit,  a kapucnit a fejemre húztam, és elindultam az ablak felé. Mielőtt kimásztam volna pontosan az ablakomba lógó vaskos fa ágra ellenőriztem, hogy megvan-e a cigim, az öngyújtóm,  meg a telefonom. Amikor nyugtáztam, hogy minden megvan, az ablakot kitártam, majd átszökkentem az ágra, onnan pedig a fa közepére másztam, és lecsúsztam a vastag törzsén. Mehettem volna az ajtón is, de nem akartam összefutni a két drágával, akik megajándékoztam egy vödör jéghideg vízzel. 
  A közeli parkba indultam, közben pedig rágyújtottam. Nagyot szippantottam a cigarettámból, s közben a tájat nézegettem. Tudom, egy idióta vagyok, hogy tizennégy évesen dohányzom, de muszáj. Egyszerűen muszáj. Ez is Harry miatt van. Harry csak megkeseríti az életemet. Bárcsak meg sem született volna az a dög. Mennyivel könnyebb lenne. Talán nem fordította volna ellenem az összes testvéremet. Liam az egyetlen, aki titokban bejön hozzám, hogy beszélgessünk. DE ennek mind ára van. Nem beszélhetek erről a többi srácnak, mert ha megtudják, hogy rendes velem, akkor Harry Liam ellen is hadjáratot indít. Ezt pedig nem szeretném. Liam is megutálna, ha miattam rekesztenék ki Őt is. 
Megráztam a fejemet, majd a füstöt az ég felé fújtam.  Miközben sétáltam immáron a park apró köves útján egy kérdés járt a fejemben: 
Nekem sosem lesz normális életem?


Bejegyezte: L.T.P.~ 

Részek: Minden pénteken.
Kommentár határ:Nincs, de minimum 10 megjegyzés összejöhetne.
Elérhetőségeim: Elérhetőségek menüpont.
További kérdés van, írhatsz chaten!
Felhívom a figyelmeteket, nézzetek be a "Szereplők" menüpontba, ott van részletes leírás a karakterekről.