2013. május 31., péntek

07. Miért késtél Malik?!

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, s hogy ennyire későn hozom a részt, de nem voltam otthon, és őszintén szólva nem is leszek se holnap se utána. Következő rész jövőhét közepe felé várható.
Köszönöm a 11 megjegyzést előző fejezethez. Remélem, hogy a történet immáron izgalmasabbnak mondható lesz, s nem unjátok még. Fel lehet iratkozni, s várom megjegyzéseket ehhez a fejezethez is.


ZAYN MALIK



***


 
 Ismerős dallam töltötte be  a szobámat, mire fordultam egyet az ágyamban, s kómásan próbáltam leállítani a zavaró hangot. Kitapintottam merre van a telefonom, majd nagyot nyújtóztam, s magam elé emeltem a készüléket. Amikor az órára pillantottam, azt hittem hallucinálok. Nyolc múlt három perccel. Elkéstem! A mobilom szinte eldobtam, úgy pattantam ki az ágyamból, s rohantam be a fürdőszobába, hogy elvégezzem reggeli teendőimet. Nem késhetek el!
Ezután magamra kapkodtam a ruháimat, s a cipőmet. Fejvesztve rohantam le a lépcsőn, majd ki az ajtónkon. Azonban eszembe jutott, hogy a táskám fent maradt. Ilyen nincs! Csináltam egy száznyolcvan fokos fordulatot, s loholtam vissza a cuccomért, amint nálam volt, az ajtót bevágtam magam után, és futva igyekeztem az iskolába. Talán negyedre sikerült beérnem a hatalmas épületbe. Elcsoszogtam az osztályomig, majd egy nagyot sóhajtottam, s kitártam az ajtót.
- Nocsak, nocsak! Mr.Malik, csak nem elbóbiskolt, kedves? - emelte magasba szemöldökét az irodalom tanárom, majd kezeit mellkasán keresztezte. 
- Elnézést - motyogtam, s lehajtott fejjel indultam meg a helyem felé. Ott hanyagul ledobtam a táskám, s én is bevágódtam a padba. Elővettem az irodalom könyvet, majd kényelmesen hátradőltem a székemen. Hallgattam, miként magyaráz a tanár valami költőkről, akinek a neve nem nagyon ragadt rám, az igazat megvallva, nem is nagyon érdekelt.
Körülnéztem az osztályban, ahol néhányan lenéző pillantásokkal jutalmaztak, jelen esetben pont szarok rájuk. Az óra hátralévő részében a füzetembe firkálgattam különböző alakokat, s a tollammal voltam elfoglalva.
- Rendben, a következő órán témazárót írunk! - hangsúlyozta ki a "témazáró" kifejezést Mr.Clark, majd elégedetten kivonult az osztályból.
- Miért késtél Malik?! - vont kérdőre Matthew, amint a tanár úr elhagyta a termet.
- Nem tartozik rád - feleltem a lehető legnormálisabb hangnemben, ami tőlem telt.
- Miért beszélsz velem így? - pattant fel a padomra, s mosolyogva rám pillantott.
- Semmi rosszat nem mondtam - válaszoltam ismét. - Megtennéd, hogy leszállsz innen? - mutattam a padra. Még mindig rendes vagyok, s egy rossz szót nem szóltam Matthew-nak, nem értem mire céloz.
- Nem, jól ülök - vigyorgott rám idétlenül, majd direkt úgy helyezkedett a padon, hogy a dolgaim a földre essenek. Itt telt be a pohár. Vége, kész. Most megölöm. Elegem van az állandó szívatásaiból, és a gyerekes viselkedéséből.
Egy aranyosnak mondható mosolyt eresztettem meg felé, majd lehajoltam, s elpakoltam a cuccaimat, majd Matthew-re néztem. Egy percig hátradőltem a székemen, majd egy óvatlan pillanatban löktem egyet rajta. A fiú lerepült a padról, s egyenesen az én padom előtti két szék közé esett. Nagyot koppant. Az osztályban a levegő megfagyott, majd mindenkiből egyszerre tört föl a nevetés. Jó magam is kuncogva álltam fel, hogy megnézzem, jól van-e Matthew, de talán rosszul tettem, ugyanis Matthew szikrázó kék szemeivel találtam szembe magamat.
- Most meghalsz! - ordított rám, majd felpattant, s nekem jött. Elkapta a pólómat, s falnak szorított. Öklét ütésre emelte, de mielőtt az arcomba csapott volna elhajoltam előle. Elkaptam a kezét, s megpróbáltam a háta mögé szorítani, de nem sikerült. Matthew megragadta a vállamat, majd kirántott a padból, s a földre lökött. Kettőt sem pislogtam, mire osztálytársam rám ült, s belecsapott öklével az arcomba. Mintha ágyúból lőttek volna ki löktem le magamról a srácot, s én szorítottam földhöz, megfogtam útba eső kezét, s perdítettem egyet rajta. Hason feküdt a földön, kezét pedig hátul satuba fogtam. Hátára ültem, majd jobb kezemmel csuklóját egyre feljebb kezdtem húzni. 
- Eltöröd a kezem Te barom, szállj le rólam! - kiáltotta rémülten, mire számra egy gonosz mosoly húzódott, s csuklóját még feljebb húztam. Próbált szabadulni, de nem engedtem szorításomon. Pórul járt, "szerencsétlen", kell neki kikezdenie az erősebbel.
- Mi folyik itt? - hallottam meg egy éles, fegyelmező hangot. - Zayn Jawadd Malik, azonnal szállj le az osztálytársadról, és tűnés az igazgatóhoz mindketten! - ordított velem Mrs. Jones, majd megmarkolta a karomat, s szinte felrántott Matthew-ról, majd idegesen felhúzta Matthew-et is, s mind a kettőnket felkarunknál fogva kezdett az igazgatói felé ráncigálni. Mihelyt odaértünk az ajtót kinyitotta, s belökött minket.
- Mi a probléma?  - bámult kitágult szemekkel, először ránk Mr. Brush, majd Mrs. Jones-ra. 
- Egyik osztályteremben verekedtek! Ha nem szedem szét őket, Mr. Malik eltöri Matthew kezét! - Ó, mi ez a "Mr.Malikozás"?! Mint valami bűn banda fő fője. Jézusom. 
- Hívom a szüleiket! - jelentette ki Mr.Brush, majd rögtön az asztalán lévő telefonhoz nyúlt. - Addig is üljenek le a kanapéra.
- Javaslom egymástól messzire - szólt közbe Mrs.Jones, majd megrázta a fejét, s elhagyta a termet.
Matthew kezét dörzsölgetve ült le a bőr kanapé jobb oldalára. Inkább úgy döntöttem, hogy a szabad fotelbe ülök, hogy minél távolabb legyek tőle. Mélyet sóhajtottam, majd kezemet az arcomra simítottam, ahol megütöttek. Áú! Hiszen ez fáj! Leginkább abban reménykedek jelen esetben, hogy Matthew-nek még jobban fáj a keze. 
Az igazgató először Matthew szüleivel beszélt, s részletesen írta le nekik a verekedés menetét. Hát persze, hiszen Mr. Brush ott volt, és tudja mi történt valójában. Logikája ennek sincs...
Miután Matthew szüleivel lerendezte a dolgot, közölte Matthew-vel, hogy nem sokára jön az édesanyja.
Az igazgató újra a füléhez emelte a telefont. Most ugrik a majom a vízbe! Magamban fohászkodtam, hogy anyám, se apám ne vegye fel a telefont, szokásukhoz híven, azonban csöndes imám süket fülekre talált.
- Jó napot! Mr. Malikkal beszélek? - szólt bele Mr. Brush a telefonba. Ne, csak apámat ne!

2013. május 26., vasárnap

06. Sosem kívánhatnék nála jobb testvért.

Sziasztok! Örülök, hogy itt vagytok, ismét. Már itt is van a friss fejezet. Sajnálom, hogy borítom az eredeti "menetrendet", de rettentően zavar, hogy heteket kell várnom, hogy feltegyem a friss fejezetet, meg ugye nektek sem valami fényes, hogy ennyit kell várnotok. Előző fejezethez nem jött várt mennyiségű megjegyzés, de nem zavar már, mert egyszerűen nem érdekel. Aki nem akar komizni, az  nem akar, és akkor sem fog, ha nem teszek friss részt. Azért mégis örülnék a megjegyzéseknek. Megjegyzés határ ezért is nincs.:D De lehetne hagyni nekem párat, csupán kedvességből, még kódot sem kell írni.

ZAYN MALIK



   Álltam Harry éles pillantását, miközben óvatosan hátrébb csúsztam a fenekemen, hogy fel tudjak állni, de nekiütköztem valami nagynak, és szélesnek, így az ötlet miszerint felállok meghiúsult. Nem féltem Harrytől, egyszerűen nem volt hatással rám ebben a percben. Ha nem lennének itt a többiek, talán még megpróbálkoznék azzal is, hogy bemosok neki egyet. De valószínűleg csak én bánnám meg a dolgot, mert kéz töréssel végződne, mint múltkor Louissal. 
- Nem hallottad, Te barom?! Kérdeztem valamit! - rivallt rám ingerülten, mintha valami állat lennék, ki nem érdemli meg a szép szót.
- Igazából én csak kerestem valamit... - rögtönöztem. - Ami a pincében van, és meghallottam, hogy itt vagytok, és nem akartam zavarni. Ugyanakkor jött az elképzelés, hogy bemászom az ablakon, hogy megtaláljam azt a bizonyos tárgyat amit keresek - magyaráztam folyékonyan hazugságomat, s közben gondolatban imádkoztam, hogy ne kérdezzen többet, csak hagyjon elmenni. 
- Jó, pont leszarom mit csinálsz. De akkor most kurva gyorsan mássz is ki azon az ablakon - mutatott az ujjával az említett ablak felé, majd egy precíz mozdulattal lehajolt hozzám, majd a pólómnál fogva felrántott a földről, s meglökött, így a szekrénynek estem. Kezem sajgott az ütéstől. Ha egyedül vagyunk, talán még meg is öl. 
- Harry, uralkodj az indulataidon! - szólt közbe Liam, mire Harry csak megrázta a fejét, s hátrált pár lépést.  - Semmi rosszat nem akart, csak megkeresni valamit - villantotta rám Liam a tekintetét, majd Harold elé sétált, s az ajtó felé mutatott, jelezve, hogy távozzak. Egyenletesen kifújtam a levegőt, majd lehajtottam a fejemet, s fürge léptekkel igyekeztem az ajtó felé. Míg elhaladtam Louis, Niall, s Conor előtt belenéztem a szemükbe, ahol undort, és megvetést fedeztem csak fel, ami számomra nem újdonság. Csak Conor szemében tükröződött némi sajnálat, s kíváncsiság. Ahogy elhagyom a helységet, rögtön felvilágosítják, hogy milyen elviselhetetlen alak vagyok, így legközelebb, - ha lesz egyáltalán legközelebb - már az Ő szeme sem fog sajnálatot, sem kíváncsiságot sugallni, csak utálatot. 
Megragadtam a kilincset, s felrántottam az ajtót, majd kiléptem onnan,  felszaladtam a lépcsőn, s kitártam a másik ajtót is, ami az előszobánkba vezetett. 
- Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? - dörmögtem magamban, miközben felsétáltam az emeletre, hogy újra magányomba burkolózzam. Ha nem bénázom el a távozást, akkor máskor is megleshettem volna őket, és Harry nem utálna még jobban. Mégis taszító, és borzalmas egy érzés, amikor a tulajdon testvéred utasít el, esetleg ver meg, vagy hasonlók. 
Benyitottam a szobámba, majd az ajtót kulcsra zárva magam után eldőltem az ágyamon. Ezt a napomat is sikeresen tönkre vágtam magamnak. Mondjuk mit várok?! Mikor nem lesz elcseszve a napom? Általában elintézem magamnak.
Gondolatmenetemet egy kopogás zavarta meg, mely másodpercről másodperce dörömbölésbe ment át. 
- Nyisd már ki Te hülye gyerek ! - hallottam meg Liam halk, de szigorú hangját. Nem tétlenkedtem, elfordítottam a kulcsot a zárban, s beengedtem. - És most zárd vissza - utasított, én meg cselekedtem.
Az ágyamhoz sétáltam, s leültem Liammel szemben. Liam mérgesen kifújta a tüdejében tartott levegőt, majd szikrázó tekintetét rám emelte.
- Mi a fenét kerestél a pincében? - Á, gondoltam, hogy ez lesz a téma. Helyben vagyunk. Mi a francot mondjak neki? Liamnek nem lesz elég annyi, hogy kerestem valamit. Konkrét részletekre éhes.
- Ami azt illeti.. - kezdtem bele mondókámba, s közben vészesen gondolkodtam, mit is mondjak. Ha az igazat mondok, leharapja a fejemet, ha hazudok, akkor is. Istenem Zayn, Te élettelen - szidtam magamat gondolatban.
- Figyelek - hoztak vissza Liam szavai a jelenbe. 
- Az igazság az, hogy nem kerestem semmit. Kíváncsi voltam rátok. Nagyon.. Elképzelni nem tudtam mit terveztek, és én is akartam hallani, és látni. Tudod, hogy mindenhonnan ki vagyok rekesztve. Gondoltam, hogy benézhetnék egyszer, úgy, hogy nem tudtok róla, de a tervem kudarcba fulladt. Ne haragudj rám, de megőrülök itt bent egyedül - feleltem őszintén. Liam tátott szájjal bámult rám. Ő azaz ember, akinek mindig megnyílok, de azért ennyire sosem, hogy csak folyik belőlem a szóáradat. 
- Tudod, hogy nem haragszom rád, de remélem, azzal tisztában vagy, hogy Harry képes lenne egy kanál vízben megfolyatni téged. Ha nem vagyok ott, eltöri a kezedet.
- Tudom - bólintottam. - És köszönöm, hogy nem hagytad, hogy..
- Ugyan, ez csak természetes - legyintett, majd elmosolyodott. - Figyelj, engem nem zavar ha ott vagy, és Louist, és Niallt sem. Conor nem igazán érdekel, mert egy pöcs. Harry az, aki igazán ellenzi a jelenlétedet. Ha szeretnéd kitalálhatok valamit, hogy ott lehess..
- Megtennéd? - pillantottam bátyámra hirtelen, mire Ő megrántotta a vállát, majd folytatta előbbi beszédét. 
- Már nekem kínos, hogy ennyire ellened vannak, de komolyan. Még a helyedbe sem tudnám képzelni magamat, borzasztó - rázta meg a fejét, mire én kicsit elmosolyodtam, s a földre pillantottam. Ne is akarjon a helyemben lenni. Ki az a bolond, aki a helyembe akar lenni? Kivetnek, kiközösítenek, utálnak, ellöknek, megdobálnak, fellöknek, s még sorolhatnám miket művelnek velem. Senkinek nem kívánnék ilyet, még a legnagyobb ellenségemnek sem.
- És mégis mit mondanál? Miért vagyok ott?
- Hm, mondjuk.. - gondolkozott el egy pillanatra, majd szeme felcsillant - Mondd el anyának, a cigit. Mondd el neki, hogy cigizel.
- És, az nekem miért lesz jó? Ő is utálni fog.
- Nem, nem érted a logikát. Gondolj bele, elmondod neki, hogy mi a szitu. Anya bepipul. Büntetést kapsz. Én felajánlom, hogy vigyázok rád, és minden percedet velem kell töltened. Leviszlek magammal a pincébe, de Harrynek egy rossz szava sem lehet, mert anya ellen nem mer semmi tenni. 
- Te nem is vagy olyan suta - közöltem, mire Liam felhúzta az orrát, kezeit pedig mellkasán összefonta.
- Ha sértegetsz, esküszöm rád küldöm Harryt.
- Oké, oké - emeltem magam mellé a kezeimet védekezésül. - Nincs szükségem rá, köszi.
- Jó, rendben. Pénteken, este, amikor anyu hazaért. Elé állunk, és elmondod neki.
- Miért pénteken?
- Mert most van próba, és minden pénteken, vágod.
- Ja, igen - húztam el a számat. - Azaz minden pénteken, és hétfőn?
- Pontosan - jött a válasz. - De most megyek, mert gyanús lesz, hogy túl sokáig vagyok a mosdóban - közölte finoman a dolgokat Liam, majd rám kacsintott, elfordította a kulcsot a zárban, s elhagyta rendetlen kuckómat. Vigyorogva dőltem hátra az ágyamon. 
Liam az egyetlen jó dolog a nyomorúságos életemben. Ő az, aki elfogad, és megért. Sosem kívánhatnék nála jobb testvért.

2013. május 22., szerda

05.Egy meglehetősen lágy dallam .


Aloha! Itt is van az új fejezet! Tudom, nincs péntek, s nem is előrehozott résszel érkeztem, hanem saját akaratomból egy ajándék résszel. Rettentően örültem a 38 feliratkozónak, s a 10 megjegyzésnek ami összegyűlt! Remek hírem van! Ezentúl szerintem nem csak péntekenként lesz rész, hanem sűrűbben, mert hamarosan elérkezik a szünidő, a nyár! Alig várom, ugye Ti is? Reményeim szerint írtok nekem megjegyzéseket, s feliratkoztok!  A fejezet végén lehet pipálgatni! Tetszik, illetve nem tetszik gombokat kitettem!
Jó olvasást! 



ZAYN MALIK


***

  Amikor az óra fél nyolcat ütött, s a szél gyengéden meglobogtatta a fák leveleit, a házunk megtelt zajjal, s hangos duruzsolás hallatszott fel a pincéből. A fiúk elhatározásukhoz híven, belevágtak a zenélésbe, azon belül a legelső próbájukba. 
Szokásomhoz híven tágasra nyitottam az ablakom, majd felkapaszkodtam a faágamra. Próbáltam minél halkabban mászni, nehogy meghalljanak, esetleg a megreccsenjen a faág. Az kéne még, hogy észre vegyenek. Mekkora egy barom vagy Zayn! - korholtam magamat gondolatban. - Mégis hogy vennének észre, ha Te a fa tetején mászkálsz, míg Ők a pincében vannak?! Szinte homlokon csaptam magamat esetlenségemen, majd leugrottam a legalacsonyabb ágról. Enyhe puffanással értem földet. Kapucnimat a fejemre húztam, hátha sikerül beleolvadnom a környezetembe. 
Két tervem van. Bizonyos "A", és "B". Az "A" terv azt foglalja magába, hogy besurranok a pince nyitott ablakán, s elbújok a szekrény mögött. Ha ez kudarca fullad, marad a "B" terv, ami úgy szól, hogy fának álcázva magamat az ablak alá állok, hogy halljak valamit, ha már nem látom mi történik. Való igaz, a "B" terv baromság, így imádkozom, hogy sikerüljön az "A". 
Nesztelen léptekkel settenkedtem a pince ablaka felé. Mihelyt odaértem meglepetten észleltem, hogy csukva van. A rohadt életbe! Csalódottan indultam vissza a fa felé, hogy felmásszak, majd újra a szobámban találjam magamat. Azonban, amikor fel akartam kapaszkodni a fára eszembe ötlött egy valami, amit még nem próbáltam. Szinte szökdécselve futottam vissza az ablakhoz, hogy megpróbáljam kinyitni, hátha csak be van hajtva. Tenyereimet a hideg üveghez nyomtam, s lesújtva tapasztaltam; igazam lett. Az ablak valóban csak be volt hajtva. Máskor jobban utána kéne néznem a dolgoknak. 
A vigyor az arcomról levakarhatatlan volt, úgy csusszantam be az ablakon.A lábam valami puhát érintett, s kelleténél magasabban voltam, így remek rálátásom nyílt  a testvéreimre, s egy idegen srácra, kik a pince közepén álltak, kezeikben mikrofonokkal. Harry az egyik hangfalnak dőlve nézegette körmeit, még így is milyen flegma tud lenni, pedig még meg sem szólalt. Csak engem idegesít?! Liam a kezében tartott mikrofonnal babrált, miközben Louis utasításokkal látta el az ismeretlen fiút. Bozontos szőke haja rendezetlenül, kócosan pihent a fején, arcát, sajnos nem láttam, így nem állt módomban jobban szemügyre venni. Lehet, hogy hasonlít Niallra.
Perceken belül észbe kaptam, s lebuktam a szekrény mögé. Eléggé gáz lenne, ha most kapnának el amikor már célban vagyok, lehet, hogy Harry még meg is verne. Simán kinézem belőle.
Négykézláb másztam végig a magas szekrény mögötti szivacsokon. Ezek vajon hogy kerültek ide? Tavaly még nem voltak itt. Amint elértem a szivacs végét leléptem a puha anyagról a kemény talajra, s kikukucskáltam a szekrény mögül. Hála Istennek a szekrény hosszabb a szivacsoknál, így nyugodtan figyelhettem az öt srácot. Még mindig tanácskoztak.
- Most akkor Ne-Yo So sick című száma legyen, vagy más? - csattant fel idegesen Harold, majd közelebb ment Niall-hez, s könyökét a vállára támasztotta. 
- Ne már, utálom azt a számot - húzta a száját Niall, majd jobb kezével a hajába túrt.
- Szerintem legyen a Titanic - röhögött fel az ismeretlen szőke. Jaj, de kis poénos. Egy igazi humor zsák - zsörtölődtem csöndben. 
- Persze, Conor. Valószínű, hogy azt fogok énekelni - fonta karba kezeit mellkasán Liam. Á, szóval Conor, a szőke neve. 
- Akkor találj Te ki valamit  - ingatta mutatóujját Conor, majd kezeit csípőre vágta. Te jó ég! Ez valami transzvesztita, vagy meleg? Komolyan, úgy viselkedik. Engem idegesít már most. Egy ép elméjű nem hadonászik, mint egy fogyatékos. Honnan szalasztották ezt az alakot? Elmegyógyintézetből?
- Justin Bieber? - vetette fel ötletét Niall, majd fejét lehajtotta, amikor a másik négy fiú hangos hurrogásba kezdett. Sajnos, nem tudtam megsajnálni, túl sok rosszat tett ellenem. Belül, talán még kárörvendően felkacagott egy hang, s ujjal mutogatott Niall-re: Szenvedjen csak! 
- Szerintem legyen a Backstreet Boys I want it that way című száma. Az kellően lassú, s illik hozzánk - fejtette ki Liam is a véleményét, majd megköszörülte a torkát, s a pince sarkában lévő asztalról leemelt öt papírt, s szétosztotta, egyet pedig magánál tartott. - Készültem előre. A szöveg név szerint kinyomtatva. Remélem minden érthető.
- Az - bólogattak a többiek, majd Liam megropogtatta ujjait, s a mikrofon elé lépett.
- Akkor kezdjük el - jelentette ki, majd az asztal mellett elhelyezkedő hifihez lépett, és betett egy CD lemezt. Megnyomta a Play gombot, majd a mikrofont a szájához emelte. 
Egy meglehetősen lágy dallam szólalt meg. A rövidke bejátszás után Liam kedves hangja szólalt meg. Hangja szinte simogatta fülemet. Hogy lehet ennyire jól énekelni? Sosem értettem, s talán sosem fogom megérteni, illetve megtapasztalni milyen tisztán, s jól énekelni. Minden hangot a helyére pakolni, s a szavakat úgy kiejteni, hogy mindenki értse. 
Liam után Harrynek kellett volna énekelni, de miután kiénekelte az első hangot, idegesen ugrott egyet, majd a mikrofont  a földhöz vágta, s sértődötten leült a földre, mint valami óvodás. Milyen gyerekes, egyszerűen felfoghatatlan, amit művel. Hogy bírnak együtt dolgozni vele? Nem, mintha a többiekkel jobb lenne a kapcsolatom, de Harry, Harry a legutálatosabb az összes közül. 
- Most meg mi a baj? - érdeklődött, igencsak normális hangnemben Liam, mire Harry megrántotta a vállát, majd felállt. Ugyan mi értelme volt ennek a kitörésnek?
- Az a baj, hogy ideges vagyok, és nem tudok énekelni. ezelőtt sosem énekeltem - tördelte kezeit, majd a mikrofont kezdte szorongatni.
- Ne viccelj már! - tárta ki kezeit Louis, majd elmosolyodott. - Mi is most csinálunk először ilyet! Sikerülni fog Harry! - bíztatta tovább.
- Jó - sóhajtott egyet Harold, majd vállait megemelte, s kihúzta magát. - Akkor még egyszer!
Liam engedelmesen indította a zenét, majd újra dalra fakadt. ezúttal Harry sem volt rest. Sikerült kiénekelnie a hangot. Azt a mindenit! Ezt azért nem gondoltam volna! El kell ismernem, Harry egy szemét dög, de rettentően jó hangja van. Harold után Conor Louis része következett. Louisnak éles, inkább magas hangja van, ami tökéletesen illik ehhez a dalhoz. Louis szólóját Niall-é követte. Niallnek sincs rossz hangja, sőt. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire tehetségesek a bátyáim. Az utolsó refrén eljöttével Conor következett, Ő amolyan átfestés volt az egész dalban. Elhúzta a hangokat, s játszott velük. Sóvárogva pillantottam egy utolsót a bátyáim, s Conor felé, majd lehajtott fejjel másztam vissza a szivacsokra, hogy távozzak. Mennyire jó lenne, ha én állnék ott, s nem Conor. 
Szép álmok, Zayne ! - nevetett fel bal vállamon a kis ördög, s szinte már hasát fogta a kacagástól. Nem, nem nem, és nem! Én nem vagyok különleges, nekem nem adatott meg a tehetség. Én vagyok a család fekete báránya. 
Gondolataimba mélyedve, szaporán másztam a matracon, azonban egyszer csak eltűnt alólam a puhaság, s egy kecses bukfenccel értem földet, nem kis puffanással.
- Ki van ott? - hallottam meg Harry rekedtes hangját, majd egy pillanat múlva két zöld szempárral találtam szembe magamat. Ó mamám! Az életemnek vége! 
- Te mégis, mi a büdös francot keresel itt?! - emelte fel hangját, s lenéző pillantásokkal illetett, miközben zöld szemeivel szuggerált, csípőre tett kézzel.

2013. május 17., péntek

04.Tudni akarom, hisz muszáj tudnom.

Sziasztok! Hát meg is érkezett a friss fejezet. Köszönöm a feliratkozókat, és a megjegyzéseket. 
Jelentkeztem a bloggal ha jól számolom 3 blogversenyre, s több oldalon kértem kritikát is. Kaptam pár díjat is, ezeket is nagyon köszönöm. Blogra kikerült a trailer is. Remélem, tetszeni fog. 
Ehhez a fejezethez remélem egy hét alatt összejön a 10 megjegyzés, és feliratkoztok még többen! Sajnálom, hogy nem lett hosszú fejezet, de azért érjétek be vele. A következő fejezettől fog igazán beindulni a történet ígérem! 
Jó olvasást!


ZAYN MALIK

*~*~*

  Másnap reggel későn keltem, hiszen végre eljött a hétvége. Talán a hétvégéket szeretem a legjobban az unalmas életemben. Ilyenkor nyugalom van, hisz a testvéreim bulizni járnak, vagy a barátaikkal iszogatnak, vagy bandáznak. De mivel még kiskorú vagyok, így bulizni nem járhatok, barátaim meg nincsenek, így marad nekem a magány.
A takarót lerúgtam magamról, majd kikászálódtam az ágyból. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd lementem a konyhába. Liamet ismét egyedül találtam ott a laptopjába mélyedve. Vajon a többiek merre lehetnek?
Kivettem a hűtőből a narancs levet, majd kitöltöttem egy pohárba, s belekortyoltam. A hűsítő ital,
- Zayn, pszt - idézte felém Liam szavait, mire én ránéztem, s szemöldököm az égbe emelkedett. Mutatóujjával jelezte, hogy menjek közelebb. Eleget tettem kérésének, s mellé álltam. Liam hirtelen elkapta a kapucnimat, majd lehúzott maga mellé, így fejünk egy magasságba kerül.
- Mivel itthon vannak most úgy fogok csinálni, mint aki éppen megfenyeget téged, és nagyon mérges rád. Értve?
- Igen - mormogtam. Szuper, alig várom már a vég kifejletet.
- Az van, hogy tegnap, amikor vettem neked cigit, meglátott az a szomszéd néni, tudod Mrs. Watson. Jóban van anyuékkal! Ha ezt megtudják, engem élve temetnek el. - hadarta idegesen a mondandóját Liam, majd a végén kicsit taszított rajtam. Hátráltam pár lépést, de szerencsétlenségemre nekiütköztem valakinek. Nyeltem egy nagyot, s felkészültem a löketre, amit kapni fogok, attól, akibe szerencsésen belefaroltam. Azonban a várt reakció elmaradt, senki sem taszított el.    
- Zayn, óvatosabban közlekedj - tette kezeit a vállamra apa, majd kilépett mögülem. Várjunk csak.. Apa? Hát Ő mit keres itt? Azt hittem ma is dolgozik, hiszen nincs olyan nap, amikor nem temetkezik a munkájába.
- Te, hogy hogy itthon? - tátottam el a számat, s úgy vizslattam apámat.
- Kivettem egy nap szabadságot, kell egy kis pihenő - mosolygott rám barátságosan, majd kivett a hűtőből egy sört, s eltűnt a nappaliban. Jellemző, egy napot tölt otthon, de akkor is a nappaliban iszogat, mint valami alkoholista, vagy a szobájában pihen.
Felsóhajtottam, majd megráztam a fejemet, majd a kezemben tartott üres narancs leves poharat a mosogatóba helyeztem.
- Zayn gyere ide - suttogta Liam, mire csak szemet forgattam, majd mellé léptem.
- Mi van már?
- Csönd már - sziszegte a fogai között. - Még meghallanak.
- Otthon vannak egyáltalán?
- Igen, otthon. Harry bármikor megjelenhet. Mostanában szokott felkelni.
- Szuper, akkor eltűnök, minél hamarabb - indultam volna ki a konyhából, de Liam elkapta a kapucnimat, s visszarántott. - Most mi van?
- Az előbb magyaráztam el, hogy szarban vagyok miattad. Téged ez nem érdekel?
- Liam, én sajnálom, mondd csak meg nyugodtan, hogy nekem vetted. Én sem fogom tagadni. De most megyek, nincs kedvem találkozni Mr. Tökéletessel.
- Jó rendben. Amúgy, szerintem Harrynek mostanában nem nagyon lesz ideje veled foglalkozni, illetve tréfálkozni veled - macskakörmözött a levegőben, majd elmosolyodott.
- Ezt hogy érted? Elköltözik? - csillant fel a szemem, mire Liam csak felkacagott.
- Nem, csak próbák lesznek. Minden este a garázsban.
- Mert?
- Jelentkezni szeretnénk az x-factorba - vigyorodott el, majd büszkén kihúzta magát.
- Ja, értem, hát sok sikert - motyogtam, majd elhagytam a konyhát, s visszabújtam megszokott odúmba, a szobámba. Töprengve ültem le az ágyra, s meredtem magam elé. Liamék jelentkeznek az x-factorba? És mi ez a többesszám? Jó, Harry, és Ő? Ketten? Vagy a többiek is? Ó, Istenem, majd szét vet a kíváncsiság. Hátravetettem magamat az ágyamon, s elhatároztam, hogy meglesem azt a próbát. Vonz ez a felhajtás. Egyszerűen valami belső erő kínoz, hogy járjak utána az egésznek.
Gyötrődöm, mert nem tudom kiverni a gondolataim közül, a "többesszámot". Tudni akarom, hisz muszáj tudnom. Mintha egy érthetetlen belső hajlam irányítaná agyam e részét, s nem hagyná, hogy a gondolat forogjon, forogjon, majd kihunyjon a fejemben.
 Akkor jól értelmezem a dolgokat? Harold, a nagy menő, Harold énekelni fog? Oké, azt tudom, hogy Liamnek jó hangja van, mert amikor még egy iskolába jártunk, akkor temérdek  színdarabban játszott, és énekelt. Liam tehetséges. Viszont Harry? Haroldot életemben nem hallottam még énekelni, azonban gúnyosan a pofámba, illetve a hátam mögött nevetni, már igen. Minden esetre, elhatároztam, ha titokban is, de meglesem azt a próbát!

2013. május 9., csütörtök

03.Ezt nem hiszem el!


Sziasztok! Tudom, s nagyon sajnálom, hogy nem lett igazán hosszú rész! Garantálom a következő sokkal hosszabb lesz, s kárpótollak Titeket! Köszönöm a 25 feliratkozót, s a 15 megjegyzést az előző fejezethez, rettentően jól esik! Reménykedem benne, hogy feliratkoztok, s jön több olvasó is! Komizni ne felejtsetek el. Jó olvasást!

ZAYN MALIK



    Liam állta a pillantásomat egy darabig, majd mély levegőt vett, s megrázta a fejét. Egy másodpercig a semmibe meredt, majd tekintetét rám szegezte.
- Rendben - sóhajtotta. - De csak akkor, ha Te is velem jössz! - emelte magasba az ujját, mire nekem a szám, szinte a padlót súrolta. Komolyan azt szeretné, ha elkísérném? Képes lenne velem mutatkozni? Most csak viccelt? Ugye csak viccelt?  Sosem  kért egyik bátyám sem ilyenre, akár hasonlóra, csak ha meg akartak szívatni, vagy valami bajt okozni nekem.  A fejemet kicsit oldalra döntöttem, s szólásra nyitottam a számat:
- Micsoda?
- Akkor veszek neked dohányt, ha velem jössz - ismételte meg szavait Liam. Akkor mégis csak jól hallottam, s nem a képzeletem játszik velem. Liam valóban azt szeretné, ha elkísérném. 
Pislogva néztem bátyámra, aki várakozó pillantásokkal nézett felém, majd a szemöldökét az égbe emelte, s felállt az asztaltól.
- Hova mész?
- Te nem válaszolsz, Zayn. Nem vagyok idióta, hogy itt üljek, mint egy fogyatékos - forgatta meg szemeit, majd elindult kifelé a konyhából.
- Megyek veled, persze. Csak ... Ne haragudj. Izé.. - dadogtam, mint egy hülye gyerek. Totál baromnak néz most, az tuti. Fejemet leszegtem, s bánatosan kémleltem a padlót. Valószínűleg most buktam el az egyetlen esélyemet cigaretta szerzése. Ügyes vagy Zayn, gratulálok. 
- Akkor mehetünk? - tárta szét a karjait, majd jelentőségteljesen a fejével az ajtó felé bökött.
- Te.. Te, akarom mondani, Te hajlandó vagy velem nyilvánosan mutatkozni? - tátottam el a számat, mire Liam egy furcsa fintort vágott, majd rántott egyet a vállán. 
- Ha muszáj - röhögött fel. - Jaj, csak viccelek. Ne vegyél komolyan. Megyünk?
- Miért vagy velem rendes? - kérdeztem, miközben megiramodtam a bejárati ajtó felé, majd kiléptem a házból. Liam szorosan követett.
- Ha nem tűnt volna fel, általában rendes vagyok veled, amikor ugye nincsenek a közelben a többiek. Apaljáraton nem vagyok olyan, amilyen például Harry. Te is tudod jól, hogy nem szokásom átgázolni mások lelkén. Engem ne hasonlíts hozzá. Tőle pedig csak szokd meg, hogy szívat, és zaklat. 
- Már ezer éve megszoktam, hogy mindenki utál, és bunkó velem - rántottam egyet hanyagul a vállamon. Ez után többet nem szólalt meg egyikünk sem. Egymás mellett ballagtunk a járdán,  gondolatainkba mélyedve. Alig pár percen belül elértük a sarki kisboltot. Liam egy szó nélkül belépett, s tíz minutumon belül kijött. A dobozt a kezembe nyomta, majd se szó, se beszéd - szinte - elrohant a másik irányba. Ennek meg mi baja? Valami rosszat mondtam volna? Még megköszönni sem volt időm, vagy kifizetni a vásárlást neki. Jó, mind egy, majd otthon lerendezem vele, feltéve, ha lesz két szabad pillanatom, s nem borítanak rám egy vödör vizet, vagy nem találok a cipőmben tejszín habot.
A cigis dobozt a zsebembe rejtettem, de előtte kihúztam belőle egy szálat, majd előkotortam az öngyújtót, s  a cigaretta végéhez érintettem. A számhoz emeltem, s szippantottam egyet belőle. Lassú léptekkel haladtam hazafelé. Valószínűleg Harry, Niall, és Louis is otthon van már, s apró meglepetések hada vár rám, amint belépek az otthonomba. 
Amikor a házunk elé értem, a csikket eldobtam, majd rátapostam, s mintha mi sem történt volna bementem a házba. Halkan, szinte settenkedve közlekedtem a házban. Bekukucskáltam a nappaliba. Harry, s Niall együtt dőltek a nevetéstől valami idióta sorozattól. Louis kedvetlenül unatkozott az egyik fotelben. Szinte már aludt. Liamet sehol nem láttam. Akkor mégsem haza igyekezett ennyire? Lábujjhegyen, s hangtalanul haladtam át a helységen, de sajnos, amikor a kanapé előtt haladtam el, egy láb az utamba került, s átestem rajta. 
Bassza meg! Ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ennyire aljas, mint Harold? Még csak hozzájuk sem szóltam, erre elgáncsol. Úgy döntöttem, inkább nem szólok semmit. Esetlenül felálltam, majd egy gyilkos pillantást küldtem Harry felé, aki csak felröhögött, majd Niallhez hajolt, s súgott valamit a fülébe. Remek, sikerült elrontani, az - idáig - egészen elviselhető napomat.Köszönöm Harry, hogy megkeseríted az életemet.  
Csüggedten bandukoltam fel a lépcsőn a szobámig. Elővigyázatosan először csak a kilincsre helyeztem a kezemet, majd belöktem az ajtót. Hála a magasságosnak, ma semmi meglepetés nem fogadott. Célzok itt a vödör vízre, ami a fejemen landolt, már nem egyszer. Zsebeimet kipakoltam, a cuccaimat az éjjeli szekrényemre helyeztem, majd a polcról leemeltem az mp4 lejátszómat, s a fülembe bedugtam a fül hallgatómat. Elindítottam az egyik kedvenc számomat, majd szememet lecsuktam, s elvesztem a vad ütemekben.

2013. május 3., péntek

02.Kérlek értsd meg a helyzetemet!


Sziasztok! 
Mint ígértem, minden pénteken lesz friss rész. Remélem, hogy mindenkinek elnyerte az előző fejezet a tetszését, s ez is elfogja.  Csináltam egy trailert a blognak, ami csak jövőhéten kerül fel youtube-ra mert lassú az internetem! 
Várom a feliratkozókat, és megjegyzéseiteket! 
Jó olvasást!



ZAYN MALIK


*~*~*


   Ajkaimat harapdálva léptem be az osztály terembe. Illedelmetlen osztály társaim rögtön lenéző pillantásaikkal bombáztak. A cipőmet kémlelve lépdeltem a helyem felé. A leghátsó padba az osztály bal sarkában. Messze mindenkitől. Táskámat a belső székre dobtam, majd hanyagul lehuppantam a külsőre. Kezeimmel a padra támaszkodtam, s figyelni kezdtem ki mit csinál. 

Egyik lány valami könyvet olvasott, a másik nagyban biológiát tanult. Á, szóval biológiával kezdünk. 
Megrántottam a vállamat, majd előkotortam a biológia könyvemet, s füzetemet, meg a táskám legaljáról egy kéken író tollat, hátha szükségem lesz rá. A könyvet felcsaptam a 67-es oldalon. Ha jól emlékszem múltkor ezt az anyagot vettük. Felhúzott szemöldökkel nézegettem a vastagbetűs sorokat, s próbáltam értelmezni. Ocsmány egy tantárgy ez a biológia. 
Á, hagyom is a fenébe - gondoltam, majd becsuktam a könyvet, majd hátradőltem a széken. 
A szemöldököm az égbe szökött amikor a padom előtt megjelent a szőke hajú, kék szemű, Converse cipős barom, akit utálok, s Ő is engem. Matthew az, akivel általában naponta összetűzésbe kerülök, mert valamiért nagyon nem bírja elviselni a képemet. De ha harc, hát legyen harc! Nem hagyom magamat ezek a mocskok ellen. 
- Mizu Malik? - lökte meg a padomat, amiről a toll lehullott a földre a könyveimmel együtt. Mély levegőt vetem, majd lehajoltam a leesett tárgyakért, s a táskámba helyeztem őket. 
Csiga vér Zayn, nem mész neki - súgta egy belső hang - amire nem is értem miért -, de általában hallgattam.
- Miért nem válaszolsz? - borította rám az egész padot. Rendben, még mindig nyugodt vagyok! Nyeltem egy nagyot, majd a felborított padot újra az eredeti helyére állítottam. 
- Nem szeretnék társalogni veled - közöltem Matthew-val, mire Ő rám vigyorgott. 
- Nem szeretnék társalogni veled - ismételte el "lányos hangon" az előbbi mondatomat Blake. Erre mindenki felröhögött, aki csak látta a jelenetet. Fantasztikus, megint jól kezdődik a napom. 
Hála, a Jó Istennek, becsöngettek, ezért gyorsan Blake, s Matthew lepacsiztak, majd felröhögtek, s a helyükre ültek.  
Ez csak a szokásos napi "szívassuk Zaynt" szertartás, így meg sem lepődöm már. 
A biológia tanár behátrált a terembe, kezében már nyitva volt az osztály napló. Ezek szerint már kiválasztotta, hogy ki felel. 
A percek csiga lassúsággal teltek. Másodpercenként pillantottam az órára, de a mutató egyre lassabban mozgott. Mintha megállt volna az idő. 
Egy éles csengetés rántott vissza az életbe, ami azt jelezte, hogy a tan órának vége. Na végre!
A többi órán is hasonlóan cselekedtem, csak ültem, s néztem. Délután fél kettőkor, amikor kicsengettek az utolsó órámról, szinte futólépésben rohantam az iskola ajtaja felé, hogy elhagyhassam az épületet. Zsebemből előkotortam egy szál cigit, s az öngyújtómat. 
Mihelyt kiléptem az iskola kapuján meggyújtottam a cigit, majd mélyet szippantottam belőle.
Ez a nap nem is volt annyira vészes, csak reggel döntötték rám a padot, igen lightos volt a többihez képest. Kíváncsian várom mit tervez számomra holnapra Matthew.
Táskámmal a hátamon, cigarettámat szívogatva ballagtam hazafelé. Amint a házunk elé értem a bagót eldobtam, s rátapostam. A kert kapunkat kitártam, majd besétáltam a házba, az ajtót rendesen bevágva magam után. Remélem, elég jelzés, hogy megérkeztem. Habár, elég valószínűtlen, hogy van otthon valaki, általánosságban mindig énm érek haza legelőször. Felvágtattam a lépcsőn, majd a táskámat bedobtam a szobámba. Utána lerobogtam a konyhába, hogy egyek valamit mielőtt Niall hazaér, és kizabálja a hűtőt, esetleg valami meglepetés állatkát találok az ételben Harry által. 
A konyhába belépve kellemes meglepetésben volt részem. Liam lezserül az asztalnál ült, s a laptopját nyomkodta. Ha Ő itt van, akkor lehet, hogy a többiek is.
- Szia - mormogtam halkan. Liam felnézett a gépből, majd intet egyet.
- Egyedül vagy, vagy... ? - érdeklődtem, mire Liam lecsukta a laptop tetejét, majd rám nézett.
 A hűtőt kitártam, s kivettem belőle egy kis maradék spagettit. Betettem a mikróba, s vártam, hogy felmelegedjen.
Liamnek háttal álltam, féltem tőle, hogy Ő is bunkó lesz velem, mint mindig, amikor otthon van Harold.
- Egyedül - felelt, mire én kifújtam a levegőt. - Vagyis, most már nem vagyok egyedül, mert Te is itt vagy. 
Talán Liam az egyetlen ember, aki ember számba vesz ebben a házban. Hihetetlen, hogy mennyire jól esik egy ilyen mondat tőle, ritkán hallanak a füleim kedves szavakat. Liam pedig normálisan beszél velem most.
A mikró pittyegett egyet. Kiemeltem belőle a kaját, majd leültem Liammel szemben, de előbb kivettem egy villát a fiókból. 
- Bántottak? - érdeklődött, amikor enni kezdtem. Lenyeltem a falatot, majd válaszoltam:
- Csak a padot borították rám - rántottam meg egyszerűen a vállamat, mintha mi sem történt volna - Semmiség.
Liam elhúzta a száját, s sajnálkozva nézett vissza rám.
- Jaj, ne néz már rám úgy, mint valami halálos betegre, akit sajnálni kell! Megvagyok én egyedül is - törtem ki, mire Liam védekezően maga elé emelte a kezeit.
- Sajnálom, én nem akartalak megbántani..- egy pillanatig hezitált, majd folytatta - ... a pillantásommal.
- Jó, mind egy, én volta a hülye - intettem le, majd folytattam a táplálkozást. Miután befejeztem a tányért a mosogatóba tettem, s visszaültem Liammel szembe.
- Figyelj.. - dőltem előre az asztalon, s könyökömet az asztal lapra támasztottam.
- Figyelek, Zayn.
- Nem tudnál esetleg venni nekem egy doboz cigit? Már nagyon fogyóban van...
- Minek az neked? Már ezerszer elmondtam, hogy szokj le róla. Mellesleg miért én? - vonta össze a szemöldökét.
- De muszáj Liam, kérlek értsd meg a helyzetemet - motyogtam letörten - És azért Te... mert Te vagy az egyetlen személy, akiben megbízok, és úgy gondolom, hogy számíthatok rád, ha titokban, titokban, de mégis leállsz velem - A szavak csak dőltek belőlem, s mondandóm végére fejemet lehajtottam. Teljesen őszinte voltam Liammel, mint általában. Mély levegőt vettem, majd várakozóan felpillantottam bátyámra.