2013. május 3., péntek

02.Kérlek értsd meg a helyzetemet!


Sziasztok! 
Mint ígértem, minden pénteken lesz friss rész. Remélem, hogy mindenkinek elnyerte az előző fejezet a tetszését, s ez is elfogja.  Csináltam egy trailert a blognak, ami csak jövőhéten kerül fel youtube-ra mert lassú az internetem! 
Várom a feliratkozókat, és megjegyzéseiteket! 
Jó olvasást!



ZAYN MALIK


*~*~*


   Ajkaimat harapdálva léptem be az osztály terembe. Illedelmetlen osztály társaim rögtön lenéző pillantásaikkal bombáztak. A cipőmet kémlelve lépdeltem a helyem felé. A leghátsó padba az osztály bal sarkában. Messze mindenkitől. Táskámat a belső székre dobtam, majd hanyagul lehuppantam a külsőre. Kezeimmel a padra támaszkodtam, s figyelni kezdtem ki mit csinál. 

Egyik lány valami könyvet olvasott, a másik nagyban biológiát tanult. Á, szóval biológiával kezdünk. 
Megrántottam a vállamat, majd előkotortam a biológia könyvemet, s füzetemet, meg a táskám legaljáról egy kéken író tollat, hátha szükségem lesz rá. A könyvet felcsaptam a 67-es oldalon. Ha jól emlékszem múltkor ezt az anyagot vettük. Felhúzott szemöldökkel nézegettem a vastagbetűs sorokat, s próbáltam értelmezni. Ocsmány egy tantárgy ez a biológia. 
Á, hagyom is a fenébe - gondoltam, majd becsuktam a könyvet, majd hátradőltem a széken. 
A szemöldököm az égbe szökött amikor a padom előtt megjelent a szőke hajú, kék szemű, Converse cipős barom, akit utálok, s Ő is engem. Matthew az, akivel általában naponta összetűzésbe kerülök, mert valamiért nagyon nem bírja elviselni a képemet. De ha harc, hát legyen harc! Nem hagyom magamat ezek a mocskok ellen. 
- Mizu Malik? - lökte meg a padomat, amiről a toll lehullott a földre a könyveimmel együtt. Mély levegőt vetem, majd lehajoltam a leesett tárgyakért, s a táskámba helyeztem őket. 
Csiga vér Zayn, nem mész neki - súgta egy belső hang - amire nem is értem miért -, de általában hallgattam.
- Miért nem válaszolsz? - borította rám az egész padot. Rendben, még mindig nyugodt vagyok! Nyeltem egy nagyot, majd a felborított padot újra az eredeti helyére állítottam. 
- Nem szeretnék társalogni veled - közöltem Matthew-val, mire Ő rám vigyorgott. 
- Nem szeretnék társalogni veled - ismételte el "lányos hangon" az előbbi mondatomat Blake. Erre mindenki felröhögött, aki csak látta a jelenetet. Fantasztikus, megint jól kezdődik a napom. 
Hála, a Jó Istennek, becsöngettek, ezért gyorsan Blake, s Matthew lepacsiztak, majd felröhögtek, s a helyükre ültek.  
Ez csak a szokásos napi "szívassuk Zaynt" szertartás, így meg sem lepődöm már. 
A biológia tanár behátrált a terembe, kezében már nyitva volt az osztály napló. Ezek szerint már kiválasztotta, hogy ki felel. 
A percek csiga lassúsággal teltek. Másodpercenként pillantottam az órára, de a mutató egyre lassabban mozgott. Mintha megállt volna az idő. 
Egy éles csengetés rántott vissza az életbe, ami azt jelezte, hogy a tan órának vége. Na végre!
A többi órán is hasonlóan cselekedtem, csak ültem, s néztem. Délután fél kettőkor, amikor kicsengettek az utolsó órámról, szinte futólépésben rohantam az iskola ajtaja felé, hogy elhagyhassam az épületet. Zsebemből előkotortam egy szál cigit, s az öngyújtómat. 
Mihelyt kiléptem az iskola kapuján meggyújtottam a cigit, majd mélyet szippantottam belőle.
Ez a nap nem is volt annyira vészes, csak reggel döntötték rám a padot, igen lightos volt a többihez képest. Kíváncsian várom mit tervez számomra holnapra Matthew.
Táskámmal a hátamon, cigarettámat szívogatva ballagtam hazafelé. Amint a házunk elé értem a bagót eldobtam, s rátapostam. A kert kapunkat kitártam, majd besétáltam a házba, az ajtót rendesen bevágva magam után. Remélem, elég jelzés, hogy megérkeztem. Habár, elég valószínűtlen, hogy van otthon valaki, általánosságban mindig énm érek haza legelőször. Felvágtattam a lépcsőn, majd a táskámat bedobtam a szobámba. Utána lerobogtam a konyhába, hogy egyek valamit mielőtt Niall hazaér, és kizabálja a hűtőt, esetleg valami meglepetés állatkát találok az ételben Harry által. 
A konyhába belépve kellemes meglepetésben volt részem. Liam lezserül az asztalnál ült, s a laptopját nyomkodta. Ha Ő itt van, akkor lehet, hogy a többiek is.
- Szia - mormogtam halkan. Liam felnézett a gépből, majd intet egyet.
- Egyedül vagy, vagy... ? - érdeklődtem, mire Liam lecsukta a laptop tetejét, majd rám nézett.
 A hűtőt kitártam, s kivettem belőle egy kis maradék spagettit. Betettem a mikróba, s vártam, hogy felmelegedjen.
Liamnek háttal álltam, féltem tőle, hogy Ő is bunkó lesz velem, mint mindig, amikor otthon van Harold.
- Egyedül - felelt, mire én kifújtam a levegőt. - Vagyis, most már nem vagyok egyedül, mert Te is itt vagy. 
Talán Liam az egyetlen ember, aki ember számba vesz ebben a házban. Hihetetlen, hogy mennyire jól esik egy ilyen mondat tőle, ritkán hallanak a füleim kedves szavakat. Liam pedig normálisan beszél velem most.
A mikró pittyegett egyet. Kiemeltem belőle a kaját, majd leültem Liammel szemben, de előbb kivettem egy villát a fiókból. 
- Bántottak? - érdeklődött, amikor enni kezdtem. Lenyeltem a falatot, majd válaszoltam:
- Csak a padot borították rám - rántottam meg egyszerűen a vállamat, mintha mi sem történt volna - Semmiség.
Liam elhúzta a száját, s sajnálkozva nézett vissza rám.
- Jaj, ne néz már rám úgy, mint valami halálos betegre, akit sajnálni kell! Megvagyok én egyedül is - törtem ki, mire Liam védekezően maga elé emelte a kezeit.
- Sajnálom, én nem akartalak megbántani..- egy pillanatig hezitált, majd folytatta - ... a pillantásommal.
- Jó, mind egy, én volta a hülye - intettem le, majd folytattam a táplálkozást. Miután befejeztem a tányért a mosogatóba tettem, s visszaültem Liammel szembe.
- Figyelj.. - dőltem előre az asztalon, s könyökömet az asztal lapra támasztottam.
- Figyelek, Zayn.
- Nem tudnál esetleg venni nekem egy doboz cigit? Már nagyon fogyóban van...
- Minek az neked? Már ezerszer elmondtam, hogy szokj le róla. Mellesleg miért én? - vonta össze a szemöldökét.
- De muszáj Liam, kérlek értsd meg a helyzetemet - motyogtam letörten - És azért Te... mert Te vagy az egyetlen személy, akiben megbízok, és úgy gondolom, hogy számíthatok rád, ha titokban, titokban, de mégis leállsz velem - A szavak csak dőltek belőlem, s mondandóm végére fejemet lehajtottam. Teljesen őszinte voltam Liammel, mint általában. Mély levegőt vettem, majd várakozóan felpillantottam bátyámra. 

15 megjegyzés:

  1. De jó lett! Szegény Zayn -t úgy sajnálom!:(

    VálaszTörlés
  2. Imádom Lizi baromi jó lett ez is! :D
    Yvett

    VálaszTörlés
  3. Istenem annyira sajnálom szegény Zayn drágámat:'( de valami fantsztikus ahogyan irsz! Csak yg tovább!

    VálaszTörlés
  4. Zayniiiiiiiii:( Amúgy ugye őt nem akarod kinyírni a végén majd?:o Ugye? Boldog lesz igaz? Mondd, hogy igen.. vagyis inkább ne mondd meg. xd

    VálaszTörlés
  5. Zayn baba :'( Még egy ok, hogy jobban várjam a péntekeket :33

    VálaszTörlés
  6. Zayn baby.:/ fantasztikus rész lett.:3 kövit.*-*

    VálaszTörlés
  7. Szegény Zaynem:/ am nagyon jó lett,köviit^^

    VálaszTörlés
  8. Nagyon sajnálom Zayn-t :'( nagyon jó rész lett ez is ;) *-*

    VálaszTörlés
  9. jaj hogy en mennyire sajnalom zaynt :( liam meg egy tunderpofa<3

    VálaszTörlés
  10. nagyon jo! szegeny zayn :( miert bantod a dragat? :( <3

    VálaszTörlés
  11. Zayn :((( imádom ahogy írsz *-* alig várom már a kövi részt *-*

    VálaszTörlés
  12. Szegény Zayn én sajnálom remélem majd minden rendben lesz hamar hozd a következőt, imádom <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  13. nagyon nagyon jó hozd a kövit <3

    VálaszTörlés
  14. Szegény Zayn! Milyen fura hogy Harry itt nem a hősszerelmest hanem a gonosz báty szerepében van ami szerintem jó dolog! Annyira egyedi ez a blogod mint a Testemben a Lelked, hiszen olyat se olvastam még előtte! Imádom a blogjaid! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés