2013. május 31., péntek

07. Miért késtél Malik?!

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, s hogy ennyire későn hozom a részt, de nem voltam otthon, és őszintén szólva nem is leszek se holnap se utána. Következő rész jövőhét közepe felé várható.
Köszönöm a 11 megjegyzést előző fejezethez. Remélem, hogy a történet immáron izgalmasabbnak mondható lesz, s nem unjátok még. Fel lehet iratkozni, s várom megjegyzéseket ehhez a fejezethez is.


ZAYN MALIK



***


 
 Ismerős dallam töltötte be  a szobámat, mire fordultam egyet az ágyamban, s kómásan próbáltam leállítani a zavaró hangot. Kitapintottam merre van a telefonom, majd nagyot nyújtóztam, s magam elé emeltem a készüléket. Amikor az órára pillantottam, azt hittem hallucinálok. Nyolc múlt három perccel. Elkéstem! A mobilom szinte eldobtam, úgy pattantam ki az ágyamból, s rohantam be a fürdőszobába, hogy elvégezzem reggeli teendőimet. Nem késhetek el!
Ezután magamra kapkodtam a ruháimat, s a cipőmet. Fejvesztve rohantam le a lépcsőn, majd ki az ajtónkon. Azonban eszembe jutott, hogy a táskám fent maradt. Ilyen nincs! Csináltam egy száznyolcvan fokos fordulatot, s loholtam vissza a cuccomért, amint nálam volt, az ajtót bevágtam magam után, és futva igyekeztem az iskolába. Talán negyedre sikerült beérnem a hatalmas épületbe. Elcsoszogtam az osztályomig, majd egy nagyot sóhajtottam, s kitártam az ajtót.
- Nocsak, nocsak! Mr.Malik, csak nem elbóbiskolt, kedves? - emelte magasba szemöldökét az irodalom tanárom, majd kezeit mellkasán keresztezte. 
- Elnézést - motyogtam, s lehajtott fejjel indultam meg a helyem felé. Ott hanyagul ledobtam a táskám, s én is bevágódtam a padba. Elővettem az irodalom könyvet, majd kényelmesen hátradőltem a székemen. Hallgattam, miként magyaráz a tanár valami költőkről, akinek a neve nem nagyon ragadt rám, az igazat megvallva, nem is nagyon érdekelt.
Körülnéztem az osztályban, ahol néhányan lenéző pillantásokkal jutalmaztak, jelen esetben pont szarok rájuk. Az óra hátralévő részében a füzetembe firkálgattam különböző alakokat, s a tollammal voltam elfoglalva.
- Rendben, a következő órán témazárót írunk! - hangsúlyozta ki a "témazáró" kifejezést Mr.Clark, majd elégedetten kivonult az osztályból.
- Miért késtél Malik?! - vont kérdőre Matthew, amint a tanár úr elhagyta a termet.
- Nem tartozik rád - feleltem a lehető legnormálisabb hangnemben, ami tőlem telt.
- Miért beszélsz velem így? - pattant fel a padomra, s mosolyogva rám pillantott.
- Semmi rosszat nem mondtam - válaszoltam ismét. - Megtennéd, hogy leszállsz innen? - mutattam a padra. Még mindig rendes vagyok, s egy rossz szót nem szóltam Matthew-nak, nem értem mire céloz.
- Nem, jól ülök - vigyorgott rám idétlenül, majd direkt úgy helyezkedett a padon, hogy a dolgaim a földre essenek. Itt telt be a pohár. Vége, kész. Most megölöm. Elegem van az állandó szívatásaiból, és a gyerekes viselkedéséből.
Egy aranyosnak mondható mosolyt eresztettem meg felé, majd lehajoltam, s elpakoltam a cuccaimat, majd Matthew-re néztem. Egy percig hátradőltem a székemen, majd egy óvatlan pillanatban löktem egyet rajta. A fiú lerepült a padról, s egyenesen az én padom előtti két szék közé esett. Nagyot koppant. Az osztályban a levegő megfagyott, majd mindenkiből egyszerre tört föl a nevetés. Jó magam is kuncogva álltam fel, hogy megnézzem, jól van-e Matthew, de talán rosszul tettem, ugyanis Matthew szikrázó kék szemeivel találtam szembe magamat.
- Most meghalsz! - ordított rám, majd felpattant, s nekem jött. Elkapta a pólómat, s falnak szorított. Öklét ütésre emelte, de mielőtt az arcomba csapott volna elhajoltam előle. Elkaptam a kezét, s megpróbáltam a háta mögé szorítani, de nem sikerült. Matthew megragadta a vállamat, majd kirántott a padból, s a földre lökött. Kettőt sem pislogtam, mire osztálytársam rám ült, s belecsapott öklével az arcomba. Mintha ágyúból lőttek volna ki löktem le magamról a srácot, s én szorítottam földhöz, megfogtam útba eső kezét, s perdítettem egyet rajta. Hason feküdt a földön, kezét pedig hátul satuba fogtam. Hátára ültem, majd jobb kezemmel csuklóját egyre feljebb kezdtem húzni. 
- Eltöröd a kezem Te barom, szállj le rólam! - kiáltotta rémülten, mire számra egy gonosz mosoly húzódott, s csuklóját még feljebb húztam. Próbált szabadulni, de nem engedtem szorításomon. Pórul járt, "szerencsétlen", kell neki kikezdenie az erősebbel.
- Mi folyik itt? - hallottam meg egy éles, fegyelmező hangot. - Zayn Jawadd Malik, azonnal szállj le az osztálytársadról, és tűnés az igazgatóhoz mindketten! - ordított velem Mrs. Jones, majd megmarkolta a karomat, s szinte felrántott Matthew-ról, majd idegesen felhúzta Matthew-et is, s mind a kettőnket felkarunknál fogva kezdett az igazgatói felé ráncigálni. Mihelyt odaértünk az ajtót kinyitotta, s belökött minket.
- Mi a probléma?  - bámult kitágult szemekkel, először ránk Mr. Brush, majd Mrs. Jones-ra. 
- Egyik osztályteremben verekedtek! Ha nem szedem szét őket, Mr. Malik eltöri Matthew kezét! - Ó, mi ez a "Mr.Malikozás"?! Mint valami bűn banda fő fője. Jézusom. 
- Hívom a szüleiket! - jelentette ki Mr.Brush, majd rögtön az asztalán lévő telefonhoz nyúlt. - Addig is üljenek le a kanapéra.
- Javaslom egymástól messzire - szólt közbe Mrs.Jones, majd megrázta a fejét, s elhagyta a termet.
Matthew kezét dörzsölgetve ült le a bőr kanapé jobb oldalára. Inkább úgy döntöttem, hogy a szabad fotelbe ülök, hogy minél távolabb legyek tőle. Mélyet sóhajtottam, majd kezemet az arcomra simítottam, ahol megütöttek. Áú! Hiszen ez fáj! Leginkább abban reménykedek jelen esetben, hogy Matthew-nek még jobban fáj a keze. 
Az igazgató először Matthew szüleivel beszélt, s részletesen írta le nekik a verekedés menetét. Hát persze, hiszen Mr. Brush ott volt, és tudja mi történt valójában. Logikája ennek sincs...
Miután Matthew szüleivel lerendezte a dolgot, közölte Matthew-vel, hogy nem sokára jön az édesanyja.
Az igazgató újra a füléhez emelte a telefont. Most ugrik a majom a vízbe! Magamban fohászkodtam, hogy anyám, se apám ne vegye fel a telefont, szokásukhoz híven, azonban csöndes imám süket fülekre talált.
- Jó napot! Mr. Malikkal beszélek? - szólt bele Mr. Brush a telefonba. Ne, csak apámat ne!

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó.! Siess a kövivel.!!!!!!!!!!!!! :D

    VálaszTörlés
  2. Sziia! :)
    Nagyon, de nagyon tetszik a történet. Még mindig. Tényleg, elképesztő, maga az ötlet is; és az is, ahogyan megfogalmazod. Lenyűgöző. Csak így tovább! Kíváncsian várom a további részeket!

    VálaszTörlés
  3. Na már, cseszd meg.... Szegény gyermek...

    VálaszTörlés
  4. Szió!:)
    Ez a rész is, mint a többi, hihetetlenül jó lett! Tetszett, hogy Zayn bedurvult, és nekiesett Matthew-nak. Érdemes volt várni rá, és már tűkön ülök, hogy megtudjam mi lesz ezután :D xx

    VálaszTörlés
  5. ugyvan malik fiam allj csak ki magadert, ne hagyd magdmad :D

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó siess a kövivel imáádom :D

    VálaszTörlés
  7. Szia :)
    Nagyon jó lett. :P
    Már megérdemelte a gyerek, hogy jól megverjék.
    Szegény Zayn abban reménykedem, hogy talán Liam vette fel a telefont és ő jön Zaynért. :D
    puszi: Petra ♥

    VálaszTörlés
  8. Szia! Még csak most kezdtem el olvasni ezt a blogot és meg kell mondjam nagyon jól írsz:) Csak így tovább:) Hamar köviit:)) <33

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó lett! Bocsi hogy az előző részekhez nem írtam kommentet! Sajnálom Zaynt! Imádom a blogod! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés
  10. Ez is szupi lett!Hogy én mennyire örülnék,ha ennyi komim lenne legalább az egyik blogomon!Hajrá!!!

    VálaszTörlés