2014. március 1., szombat

II. 10. Nem is olyan rossz figura ez a Zayn Malik.

Sziasztooooooook! :) Hú, köszönöm szépen a 11 megjegyzést, nagyn jól estek, tényleg köszönöm! :) Remélem, hogy ide is szép számú komik gyűlnek majd! :) Akkor ha van kedvetek, nézzetek be az új blogomba: DON'T LET ME DOWN 


TARA WILSON
***

Elhelyezkedem a kanapén egy nagy tál pattogatott kukoricával, kezembe veszem a távirányítót, és kapcsolgatni kezdem a készüléket. Mindenkinek szüksége van néha egy kis esti kikapcsolódásra, főleg egy ilyen meglepő reggel után. A Malik rezidenciában ébredni, nem volt valami leányálom, helyesbítek, nekem nem volt az. Más lány a fél karját is odaadta volna, egy ilyen élményért, én viszont nem.  Minél előbb szeretném elfeledni a dolgot.
Sóhajtok, és hátradőlök, belesüppedek a puha szivacsba, miközben élvezem anyukám kedvenc szappanoperáját. 
Tíz perc sem telik el, mire valaki csönget. Összehúzom a szemöldököm, s az órára meredek. Este fél tízkor ki a franc jár erre? Mély levegőt veszek, és az ajtóhoz sietek, amit azonnal ki is rántok, azonban, amikor megpillantom esti látogatónkat késztetést érzek, hogy elájuljak. Kócos hajjal, pizsamában, és mezítláb állok maga Zayn Malik előtt. Ilyen a Te formád, Wilson, így van! 
- Te meg mit keresel itt? – nézek végig rajta döbbenten, mire Zayn felsóhajt, és tekintetét az ég felé vezetni.
- Nem maradhatnék itt estére? – Mi? Zayn Malik, a hatalmas popsztár, nálam, egy közönséges földlakónál akar megszállni az éjjel? Minő meglepetés!
- Kidobtak? – kuncogok fel halkan, de mikor leesik, hogy Malik nem nevet velem rögtön abbahagyom. Vajon mi történhetett, ami ennyire megviselte? Nem gúnyolódik, nem szól be, egyszerűen csak áll, és várakozik. – Gyere be, de ezzel kvittek vagyunk!
- Megbeszéltük – bólint, majd követ befelé. – És köszönöm. – Álmodok, minden bizonnyal ez valami rémálom, ahol Zayn kedves, illedelmes. Csak a képzeletem furcsa, abszurd játéka lehet. Egy olyan Zaynt mutat nekem, melyet valóban elviselnék.
- Izé, szabad megtudnom, hogy mi történt? Vagyis, úgy vélem, van valami a háttérben, amiért ide jöttél – puhatolózom, miközben beterelem a konyhába, és leültetem az asztalhoz. – Kérsz valamit? Inni, enni?
- Egy pohár vizet elfogadnék – húzza végig ujjait az asztallapon, végül felnéz rám átható, barna tekintetével. Nagyon nyelek, és elfordulok, hogy elővegyek egy poharat, és megtöltsem vízzel.
Elé helyezem, majd helyet foglalok vele szemben.
Megköszöni, s újra felsóhajt. Arcán szenvedéshez hasonló arckifejezés ül, szín tisztán látszik, hogy vívódik valamivel. Szinte megsajnálom, annyira hihetetlenül leolvasható arcáról a baj.
- Elmondod, hogy mi történt?
- Igazából ez egy nagyon hosszú történet...
- Időm, mint a tenger – dőlök hátra székemen.
- Tara, nem vagyok biztos benne, hogy bízhatok benned. Tudod, ezek olyan dolgok, amik elég személyesek, és nem szívesen beszélek róluk.
- Szerintem egyből a médiához fogok szaladni, hogy riportot adjak a nehéz gyerekkorodról, kis szívem?
- Honnan tudsz erről? – villan meg vádlón tekintete.
- Mármint miről? – rázom meg kobakom zavarodottan. Nem értem a dolgot, úgy gondolom nem mondtam még semmi rosszat.
- Nehéz gyerekkor, Te mondtad – húzza össze szemöldökét.
- Nehéz gyermekkorod volt? Izé, régen a töri tanárom mindig ezzel a szöveggel jött, ha valaki valami más házit írt órán, tudod, hogy ne most vesse papírra a nehéz gyerekkorát, bocsi. Én nem akartam semmi rosszat, hát honnan tudtam volna? – védekezem még mindig meghökkenve. Wow, egyszer ilyen ötösöm lenne a lottón...
- Jó, mindegy, akkor elmesélem. Előre szólok, hogy hosszú lesz, és szerintem meg fogsz érteni a végére.
- Hallgatlak – bólintok mosolyogva. Zayn Malik őszinte lesz hozzám, és kiadja a kis titkait. Mekkora előrelépés! 
 - Tehát akkoriban én voltam a legkisebb a családban. Mindössze hat éves kis pisis voltam, viszont Harry nem bírt elviselni engem. Féltékeny volt, konkrétan a semmire, így elhatározta, hogy megkeseríti az életem. Első iskolában töltött napomon megalázott, onnantól pedig elindultam lefelé a lejtőn. Nyolc év úgy, hogy nincsenek barátaid, lenéznek, csúfolnak, utálnak. Életem legrosszabb időszaka volt. Nem elég, hogy a suliban kaptam a megalázó pillantásokat, s a szívatást, otthon is jött ezerrel. Úgy éreztem, hogy ellenem szövetkezett az egész világ. A testvéreim, az osztálytársaim, mindenki gyűlölt. Aztán egy nap pálfordulás történt. Liamnek megjött az esze, és mellém állt. Csak rá számíthattam. Ekkora persze már tizennégy voltam, végzős az általánosban. És persze nem mondom, hogy egy tipikus jófiú lettem volna, mert nem. Amit kaptam, azt vissza is adtam. Cigiztem, verekedtem, igen. De melyik gyerek nem csinált ilyesmiket? Aztán kezdtek alakulni a dolgok. A srácok kitalálták, hogy jelentkeznek az x-factorba. Négyen, plusz egy buzi gyerek, hozzáteszem, szerintem az volt, nem csak lekicsinylő jelzőként vedd. Mindegy, tehát jelentkeztek az x-factorba, és elkezdődtek a próbák. Ezalatt, engem az egyik srác, aki ki nem álhatott, és ez fordítva is igaz volt, elhívott egy buliba. Átvertek, megaláztak, mint általában.  – Egy pillanatra megáll, rám néz, hogyan reagálok az elhangzottakra, majd folytatja. – Ott vesztettem el a szüzességemet is. Nem vagyok rá büszke, de így alakult, hülye voltam. Persze ez a kis akció felvételre került, amit el is küldtek drága édesapámnak, ki leszidott érte Liammel együtt. Liamnek eléggé neki estem, összevesztünk, elküldtem a picsába, de aztán másnap bocsánatot kértem tőle, ugyanis végig kiállt mellettem. Sosem tudnék elképzelni nála jobb testvért. Ma is, összeverekedett Harryvel miattam. Érted? Csak miattam – rázza meg a fejét, mintha Ő maga sem hinné el. – Na de vissza a múltba. A videós esemény után suliban is még jobban kinéztek, a srác, aki feltette a videót csak jóízűen kiröhögött. Szörnyű volt, aztán Liam ismét bevetette magát, elmentünk Londonba, persze oda már öten, vagyis hatan, mert a meleg srác is jött velünk. Harry nem örült a jelenlétemnek, szar alaknak tartott, mondjuk még most is annak tart. Mindegy. London után, pedig csak úgy pörögtek az események. Jártam a fiúk próbáira, és próbáltam normálisan viselkedni. Inkább csöndesen meghúzódtam a balhékat elkerülve. Aztán jött a sorscsapás, buzika fogta magát, és elment, kijelentve, hogy Ő nem fog többet énekelni a bátyáimmal. Itt jöttem be a képbe én. Nincs más, jó a hülye kistesó is alapon. Természetesen nemet mondtam, aztán a suliban találkoztam Conor öccsével, igen a buzi gyereket hívják Conornak. Tehát Conor öccse beszólt, és engem elkapott valami „jóindulat” hullám, ezért hazaszaladtam, és beleegyeztem. Innen pedig próbáltunk, alakult a kapcsolatunk. Még Harry is bocsánatot kért tőlem. Egy ideig minden oké volt, aztán megint elindultunk lefelé a lejtőn. De végül minden jól sült el, nem csak testvérek, hanem egy banda lettünk, már több, mint hét éve helyre jöttek a dolgok – csak rázza a fejét, én pedig szóhoz sem jutok. Észre sem veszem egy ideig, de még a számat is eltátom meglepettségemben. – De ma elbasztam. Igazából miattad.
- Mi? – düllednek ki pupilláim.
- Én nem értettem, hogy hogy kerültél hozzánk. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy Harryvel jöttél. Megvádoltam Őt pár dologgal, aztán kisült belőle, hogy utál, és kijelentette, hogy örökbe fogadott gyerek vagyok – vigyorodik el a végére. Felhúzom a szemöldököm, és úgy szuggerálom tovább már mosolygó arcát.
- Nem értem, ez rémisztő, komolyan örökbe vagy fogadva? – szörnyülködöm.
- Dehogy, Harry csak hozta a formáját. Tehát, most a család újra romokban hever – csapja össze tenyereit és végre kiissza a vizet, a poharat pedig felém löki. – Köszi.
- És mi volt ez a verekedés? Azt mondtad, hogy Liam és Harry?
- Igen, aztán szétszedtük őket, és Harry a fejemhez vágta, hogyha nem lennék, akkor a családunk nem enne ennyire elbaszva. Erre kurva ideges lettem, és megmondtam neki, hogy állok elébe a kihívásnak. Ha rosszban akar lenni, akkor legyünk  csak, de nem fogom hagyni, hogy újra megkeserítse az életem – fejezi be szónoklatát. Hangjában az eltökéltség lány hullámai fedezhetők fel.
- Értem, hát ez, durva… - harapdálom ajkaim. – És csak úgy eljöttél? Várj, most nem mersz hazamenni?
- Nem, hogy nem merek, nem akarok visszamenni még – helyezi összekulcsolt kezeit az asztalra. – Ismernek már eléggé ahhoz, hogy tudják, egy ideig nem fognak látni még.
- Tudod, én nem akarlak elküldeni, de holnap anyu hazajön, és kérdezősködni fog, hogy mit keresel itt – húzom el a szám, s emelem rá tekintetem.
- Esküszöm eltűnök, mire megjön, és még egyszer köszönöm, hogy itt maradhatok.
- Semmiség… habár eléggé meglepődtem, hogy itt talállak.
- Tara! Hol vagy? – hallom meg húgom hangját a nappaliból, és megrémülök. Amint meglátja Zaynt, fan girl rohamot kap, és lehetetlen lesz megállítani. Segélykérő pillantást küldök Zayn felé, mire Ő csak elvigyorodik.
- Mond neki, hogy vár rá egy kis meglepetés, aztán onnantól átveszem a helyzetet. 
- Kemény lesz – figyelmeztetem, majd felpattanok és szaladok a húgomért. Ellie csípőre tett kézzel áll a nappaliban, s engem figyel, ahogy bebotladozom oda. – Gyere, van itt neked valaki.
- Valaki? Tara, mégis..? - De mire befejezhetné mondandóját Zayn kilép a konyhából és apró mosollyal közelít Ellie felé. A húgom szívére kapja kezeit, s lélegzete felgyorsul.
- Álmodom – súgja megrökönyödve.
- Szia, mi már találkoztunk, azt hiszem – megy hozzá oda Zayn, és puhán húgom vállára fekteti kezét. – Fogalmam sincs, hogy melyik vagy, de tippelek... hmm, Ellie – csettint egyet, s mutat Ellire-re. A kiscsaj majdhogynem sír örömében. Reakciója láttán csak megrázom a buksim, s karom összefonom melleim alatt.
- Csinálunk valamit? – érdeklődik Zayn.  
- Mármint mi? – Ellie még mindig rémülten, lefagyva áll Malik előtt.
- Aha, ha már itt vagyok… - mosolyodik el, majd kettesben eltűnnek az emeleten. 
Hm, nem is olyan rossz figura ez a Zayn Malik, egyszerűen csak a múltja hat ki a mostani életére.
Ahogy elmesélte a történetét, s láttam a végtelen sok fájdalmat az arcán, úgy kezdett olvadni a szívemet borító jég a fiú felé. Hihetetlen, amin keresztülment. Annyira sajnálom…
Így, talán már világossá vált számorma a viselkedésének bunkó része, és adhatok egy esélyt neki mégis, mert mindenki meg tud változni, vagy előhozni magából a legjobbat, ha van kiért.

15 megjegyzés:

  1. nagyonjóó!:) imádom mint mindig!:)

    VálaszTörlés
  2. Uhhh! Zayn Tara-nál? Miért nem ment egy hotelba? De azt hiszem ez a megoldás jobb, mert igy megismerhetik egymást. xD Remélem Tara ad egy esélyt neki!
    Nagyon imádtam! Alig várom a folytatást! xxx

    VálaszTörlés
  3. szegény Zayn... olyan rossz volt végig olvasni az első rész tartalmát :(
    de remélem most Tarával jobban lesznek :D
    hozd az új részt ♥

    VálaszTörlés
  4. Meg kell mondjam megint megleptél! Elgondolkodtató rész volt, és nagyon tetszett!:) A vége pedig nagyon cuki volt. Remélem összejönnek Tara-val*.*
    Amúgy most nézem, hogy nagyon szép lett a könyvborító *.* Annyira imádom a történetet*.* nagyon nagyon várom a következő részt :))
    xoxo L*encii.~

    VálaszTörlés
  5. ez a rész valami eszméletlen jó lett*-* imádom a blogjaidat! szinte az összeset elolvastam már és nagyon jól írsz! ez a rész is nagyon jó lett:) és igazad van. Minden ember meg tud változni, ha van kiért:)
    Bubu xx

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Jaj, nagyon jóó! Kicsit hiányzott belőle Zayn szemszöge, de így is sokat beszélt, hiszen elmesélte az egész életét. Tarának annyi, remélem tisztában van vele a csajos, innentől fogva menthetetlenül bele fog szeretni, akkor is ha küzd ellene. *gonoszkacaj*
    Harry meg igazán megjavulhatna már, mert az nem járja, hogy Zaynee nem akar haza menni:( De én is szívesen befogadom egy éjszakára, ha esetleg nem lenne hová mennie ;)
    Imádtam, izgatottan várom a következőt. :DD
    Pusza, L.

    VálaszTörlés
  7. Szia! :)
    Itt vár valami téged... :D --->http://ourmoments-zaynmalikfiction.blogspot.hu/p/awards.html
    pls iratkozz fel... *-*

    VálaszTörlés
  8. Ez nagyon jó lett, mint mindig!!! *--* :D

    VálaszTörlés
  9. Eddig még semmit nem imádtam ennyire (kivéve az 1D xd) ;)

    VálaszTörlés
  10. Először is s blogot még csak most találtam, ès meg kell mondjam jól írsz. Nem sablonos. Csak szerintem a részeket írhatnád egy kicsit hosszabbakra és részletesebben. De ennek ellenére élvezet olvasni, nem mint más blogoknál, ugyhogy gratu.

    VálaszTörlés
  11. huh..nagyon durva. Most belegondoltam a helyzetbe, ha Harry belèpne a konyhánkból. Hát én nem így viselkednék; valamit kérdezne; zavaromba rávágnám, hogy kecske:D
    Egyébként nagyon ügyes vagy, és mindegyiket, az új blogodat is imádni fogom!:) Mert egyszeruen töké-letesek! xD

    VálaszTörlés
  12. Szia van egy meglepetésem!...:)http://overcarterliamandzayn.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
  13. 1 hónapja olvasom az első évadtó és wháááá*----* imádom.:3

    VálaszTörlés
  14. Kedves L.T.P.!
    Már egy ideje olvasom a blogodat , de sosem volt időm írni mert nem is tudom már miért de párszor le is maradtam aztán most pótoltam be és írok is:)
    Nagyon tetszik ez a történeted is nagyon egyedi vagy és ez a rész mint az összes nagyon jó lett! :) Örülök hogy Tara rájött hogy Zayn milyen is és remélem lesz köztük majd valami a közel jövőben :) Várom a folytatást! ;)
    Ölel, Roxana

    VálaszTörlés