2013. július 28., vasárnap

23. Nem vagyunk „öri barik”!

Sziasztok! Köszönöm szépen a feliratkozókat, letaglózott a látvány. 103 wow, köszönöm! Drága Do! Remélem, hogy immáron megfelelő lesz a fejezet hosszúsága, habár azt mondtad, nem jó már, hátha benézel még:) Bocsi, hogy így nyilvánosság előtt, de máshogy nem tudom mondani. Amúgy három, és negyed oldal lett a mostani fejezet, az előzőek csak kettő, vagy 2,5. Nem nagy különbség, de mégis több.:)
Nos, új rész!
Jó olvasást!


ZAYN MALIK

- Mi a szar bajod van? – húzta össze a szemöldökét Liam, miközben hitetlenkedve hátrafordult. Barna szemei Harryt vizslatták, mintha valami űrlény lenne.
- Majd elmondom, csak taposs a gázba, Lou! – Harry szinte már ugrált az ülésen mellettem.  Tehetetlenül húzódtam az autó másik felébe, s az ajtón lévő fekete műanyag „karba” kapaszkodtam. Louis nem tétovázott, Harry izgatott szavaira visszadugta a kulcsot, s indított. Perceken belül, már Bradford városban keringtünk, mint a madarak a felhők között.
- Várjuk a magyarázatot – nézett a visszapillantó tükörben Louis Haroldra, majd bekanyarodott egy utcába, melynek elején tábla jelezte, hogy nincs vége. Miért jöttünk egy zsákutcába? 
Harry felsóhajtott, majd az ülésen hátradőlve fújta ki a tüdejében tartott levegőt, s újabb levegővétel közepette hadarni kezdett:
- Amikor hazaértem a suliból, anyu letámadott. Elújságolta a délutáni programot, ami nem más volt, mint családi sütögetés. Köztudott, hogy utálok sütni – húzta el a száját. – Ezután felmentem a szobámba, de utánam küldte Niallt, akin már egy kötény díszelgett. Azt hittem rosszul látok. Niall elmagyarázta, hogy anyu kedvéért ment csak bele, ebbe az idióta maskarába, mert nem akarta megbántani, és ideje lemennem nekem is. Innen pedig szerintem mindenki tudja, mi történt. 
- Mert, mi történt? – kérdezett vissza szem forgatva Liam, majd hátrafordult, s teljes figyelmét Harrynek szentelte.
Harold megvakarta a karját, majd zavartan a hajába túrt. Ennyire kínos lenne a mondandója? 
- Kénytelen voltam megjelenni a konyhában, de azt mondtam, hogy elmegyek pisilni, és hát kiszaladtam az ajtón, most meg itt vagyunk.
- Ritka nagy barom vagy – förmedt rá Louis játékosan. – Na, de, szerintem menjünk be!
- Hova? - tört ki belőlem a kérdés, melyet azóta meg szeretnék tudni, mióta leparkoltunk.
Louis sejtelmesen összenézett Harryvel, ugyanakkor Liam pillantása ugyanolyan semmitmondó maradt, mint percekkel ezelőtt. Vagy Ő sem tudja, hol vagyunk, vagy tudja, de nem érdekli különösebben. 
- Eladunk Téged az idegeneknek – kacsintott rám, majd kezét szájára szorítva megfordult, kiszállt az autóból, majd felrántotta az ajtót, mibe eddig kapaszkodtam. Majdnem kibukfenceztem az ülésről, emiatt a nyomorék miatt.  
- Normális vagy? - emeltem rá a tekintetem, majd szörnyülködve megráztam a fejemet. Értem én, hogy vicces kedvében van, de ez nem jó poén. Róluk el tudom képzelni, hogy tényleg eladnak valami idegennek. Ha így folytatják, három év múlva sem fognak teljesen a bizalmamba férkőzni. Rendben, megbocsájtottam nekik, de ahogy mondják, a seb begyógyul, de a heg megmarad. 
Teljesen sosem fogok átsiklani a múltam felett, az biztos, bármennyire is próbálok a jelenre koncentrálni. Velük lógok, de nem vagyunk „öri barik”, és soha nem is leszünk, ha nem változtatnak a stílusokon. Micsoda negatív pillanatok! – kacarászott vidáman a vállamon tapsikoló kisördög.
- Bocs – lökte oda Louis flegmán, majd fejét rázva indult el a járdán az utca belseje felé. Harry, és Liam már kikászálódtak a „gépsárkányból”, mire én is eljutottam odáig, hogy ki kéne mászni innen. 
Mihelyt becsaptam magam után az ajtót Liam lezárta a gépjárművet, s fejével abba az irányba bökött, merre két perccel ezelőtt Louis indult. Jó magam is láttam még távolodó alakját, mi megállt egy kapu előtt, s nemes egyszerűséggel belépett.
- Mit keresünk itt? – siettem Liam mellé, hisz Ő az egyetlen, aki nyugodtan felel kérdéseimre.
- Itt kapott Louis egy házat.
- Mert? – emelkedett meg a hangom legalább két oktávval. – Elköltözik, vagy mi a szösz?
- Jaj, hogy mondjam. Tudod, öcsi, ez komplikált, és hosszú.
- De én kíváncsi vagyok, úgyhogy figyelek.
Liam felnyögött, s egy évezrednek tűnő másodpercig az égre nézett, ahol felhők tömkelege versenyzett egymással. Dús barna hajába túrt, ahogy nemrég Harry is tette. Ez valami családi vonás? – fordult meg a fejemben, majd mosolyogva elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg az.
- Louis lassan huszonkettő éves, saját lakást akart, anyáék tavaly megunták a hisztijét, és megígérték neki, hogyha úgy alakulnak a dolgok, kap egyet.
- Ez faszság – közöltem, majd vállat rántottam. 
- Vigyázz a szádra – rótt meg apai módon Liam. - Még egy ilyen megnyilvánulás, és kimosom szappannal.
- Ujaj, most nagyon félek – nevettem fel, majd Liamre sandítottam, ki elmélyülve az eget kémlelte. 
Akkor is tartom magam a véleményemhez, ami nem más, minthogy Louis egy szerencsétlen. Miért akar elköltözni? Talán rosszul érzi magát otthon? Akkor már ketten vagyunk. Ennyi erővel, mióta elkezdtem suliba járni, már nem otthon kéne laknom. Utálok itt élni, legszívesebben a várost is elhagynám. 
Nagy álmok, tudom, de álmodozni még szabad, és úgy vélem, ha valaki biztos abban, amit akar, és magabiztosan hisz az elveiben, akkor el is éri azokat.
Szórakozottan léptem be a kapun, amit Louis nagy okosan tárva nyitva hagyott, bár biztos nekünk, hisz tudta, hogy jövünk.
Harry lábával belökte maga mögött az ocsmány zöld színű vaskaput, majd sietősen berobogott a házba.
- Ha széttörik, kifizeted – szűrődött ki Louis hangja. Liammel egyszerre kacagtunk fel bátyánk szavain. 
- De most tényleg, miért is költözik ide?
- Csak akkor költözik ide, ha nem érünk el semmit az x-factorban.
- Akkor még nem az övé a ház?
- De!
- Ezt most nem értem – kaptam kezeimet a fejemhez, s tenyereimet az arcomra simítottam. Nem lehetek ennyire hülye. De mégis, akkor hogy is van? Louis elköltözik otthonról, mert nem érzi jól magát. Vagy mi van, ha én zavarom? Á, akkor már rég menekült volna, és nem védett volna be Matthewnál.
Szóval Louis idejön, Bradford egyik zsákutcájába lakni, ha nem sikerül az x-factor, és ha sikerül mi lesz? Eladja a házat? Egyáltalán, már megvették a házat? Kérdések, kérdések…
- Jaj Istenem! – kiáltott fel Liam reménytelenül. – Semmi! Majd mindent megtudsz a maga idejében. 
- De én tudni akarom – fontam össze kezeimet a mellkasomon, s orromat felhúztam, mint valami durcás kisfiú. 
- Vicces vagy így – röhögött a képembe. – Na, gyere már ovis, kuksizzuk meg belülről is – lökte meg a vállamat, hogy menjek előre.
Karomat magam mellé eresztve tártam ki a bejáratot, s léptem be a házba. Enyhe eperillat terjengett, a bézs színű falak között. Az előszobában egy üres fogas búslakodott, mely alatt egy cipőtartó díszelgett. Beljebb lépve megismerkedhettem a nappalival, hol egy csúnya, aligha vörös színű kanapé álldogált egymagában, egy rettentően régi tévével. 
Az ülőgarnitúra két oldalán egy-egy hasonló huzatú fotel helyezkedett.
 A nappaliból nyílt a konyha, ahova nem szándékoztam betérni, ugyanis Harold, és Louis is ott tartózkodott. Ezért következő utam egy lépcsőn felfelé vezetett, s egy folyosón lyukadtam ki. Több ajtó is fellelhető volt, a tágas helységben.
Elindultam előre, s minden szobába bekukkantottam, hátha találok valami érdekeset, mint például felfedezem Narniát egyik szekrényben, vagy egy vécében megtalálom a Titkok Kamráját. Sajnálatos módon egyik sem jött be, úgyhogy csalódottan baktattam le a huszonegy lépcsőfokon – igen, felfelé megszámoltam.
- Baj van? – szólított meg ma először Harry, mire felé kaptam a tekintetemet, s nemet intve megráztam a fejemet. – Akkor mi bánt?
- Semmi, mondom. 
- Már tudom, mi van! – csapta össze tenyereit Harry. – Nem találtad meg a háromfejű kutyát a vasajtó mögött.
- Nem nézel Te túl sok Harry Pottert? – csapott a vállára erőteljesen Louis.
- Nem. Kikérem magamnak, hogy az első részt, csak háromszor láttam. Meg a srác neve, valamiért szimpi. De ha gondoljátok, tarthatunk egy maratont! 
- Isten ments! – emeltem fel kezeimet védekezően. – Amúgy nem mehetnénk már haza?
- Nem tetszik a házam? – vigyorgott rám Louis.
- De, rettentően tetszik, csak…  – Elgondolkozva álltam két idősebb bátyám előtt, s próbáltam valami kézen fogható magyarázattal előrukkolni – Honvágyam van! – Szaladt ki a számon a lehető legnagyobb baromság, amit el tudok képzelni.
- Látom, valaki nagyon sütit szeretne sütni – dörzsölgette Harry gonoszul a tenyereit. Bevallom, kicsit megijedtem tőle, annyira ijesztő fejet vágott. - Hívjam anyut? – paskolta meg a zsebét.
- Uh, azt hiszem, kihagytam egy szobát az emeleten! – sipítottam rémülten. Süt a hóhér! Egy csinos kis hátraarccal indultam meg ismételten a lépcső felé.

***

- Merre jártatok, csillagaim? – csendült fel anyu boldog hangja, amikor besereglettünk a konyhába, ahonnan finom süteményillat áradt. 
- Niall! – rikkantotta Harry – Jól áll a kötény még mindig.
Anyu értetlenül meredt Haroldra, majd Niallre, végül a sütőhöz ment, hogy kiszedje – ha jól láttam – az utolsó adag süteményt. Míg anyu háttal állt Niall mutatott egy tipikus „meghalsz
 haver” jelet.
- Lou házánál voltunk – felelt Liam anyu kérdésére, majd lecsüccsent az asztalhoz Niallel szembe.
- És jól szórakoztatok?
- Nagyon – mormoltam az orrom alatt, mint egy sértődött kisgyerek.
- Bántottak? – pördült felém anyu olyan hirtelen, hogy majdnem eldobta a kezében tartott frissen sült muffint.
- Mi? Ja, dehogy, most nem – rántottam vállat.
- Mégis mit jelentsen az, hogy most nem? – A szobában megfagyott a levegő, még a légy zümmögését is lehetett hallani. Körbepillantottam az elnyúlt arcokon, s nagyot sóhajtva mondtam ki a hazugságot.
- Nem. Sosem bántottak.
- Egészen biztos ez, drágám?
- Persze anyu. Miért bántanának?
- Hallottam egy, s mást, – köszörülte meg a torkát.  – Te is Harry ugye?
- Mi? Én? Most arra célzol, hogy én löktem ki az ablakon?
- Tessék? Kilökött az ablakon? -  Anyu szinte már kiabálva fordult újra felém. A sütiket letett a pultra, majd tekintetét köztem, s Harry között kapkodva nagy levegőket vett. Esküszöm, egyszer lelövöm Haroldot!

Még így utóiratként szeretném ezt: PERFECT Új blogom hivatalosan is megnyitotta kapuit! 

24 megjegyzés:

  1. Úú de jó lett :) annnyira jól írsz *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszett drága! :)

      Törlés
  2. Hát, ez valami eszméletlen, király, übemega lett. Milyen jó fej már Zayn, hogy így kiállt a testvérei mellett, és milyen gáz, hogy Harry az egészet elcseszte!

    Ölel,
    Patricia F.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm szépen. Hát igen, Harry a kis szerencsétlen:)

      Törlés
  3. Imádooom,mint mindig :)) siess a kövivel,mert kíváncsi vagyok,h ezt h magyarázzák meg :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett!:)
      Sietek!:)

      Törlés
  4. Segítek Zaynieeee drágám én is lelövöm .xĐ
    Harreh mi a szent szar csinálsz miért mondtad el.:P
    Nagyon jóóóóóóóóóóó áááááááááááááá ja és gyorsan kövit !!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, de kis izgatott valaki:) Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  5. hello hello :)
    nagyon jól írsz és attól hogy kaptál egy negatív kritikát attól még ügyesen írsz és akinek nem tetszik a blogod szerkezete, hosszúsága vagy a tartalma az ne olvassa nem vagyunk egyformák :) és ezzel nem akarok megbántani senkit de én ezt így gondolom.nekem ez a blog a kedvencem siess a kövivel :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia:)
      köszi szépen, nagyon aranyos vagy.:) én igazából úgy vagyok vele, hogy akkor teszem közzé a részt, ha nekem megfelel. Nem akarok többé másoknak megfelelni, csak saját magamnak! :)

      Törlés
  6. Hát ez nagyon jó lett! :D a vécében megtalálja a titkok kamráját agy felfedezi narniát xd hát ez nagy :DDD Harry meg hogy elárulja az ablakos incidenst xd Siess a kövivel! :D :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi:) Hát figyelj, bármi megtörténhet manapság:D

      Törlés
  7. Szia. Hát ez kész hogy Harry elárulta azt hogy Zayn majdnem ki esett az ablakon, amúgy nagyon jó rész lett nekem legalábbis tetszett. Hamar hozd a kövi részt!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hát igen, tudod, mindig kell egy kis dráma! :)
      Sietek a kövivel, és köszönöm! :)

      Törlés
  8. Szia :)
    Most már én is kíváncsi vagyok a lakás dologra. :P
    várom a kövit. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia:)
      örülök, hogy sikerült kíváncsivá tennem téged! :)
      sietek! :)
      puszi:)

      Törlés
  9. Komolyan rengeteg sztorit olvastam már a fiukr
    ól de ez magasan a legjobb !^^ nagyon jól írsz :) várom a kövit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj, nagyon kedves vagy:) nem túlzol kicsit?:)
      köszönöm szépen azért, és aranyos vagy:) sietek! :)

      Törlés
  10. Szia!
    Tegnap, pontosabban tegnap éjfélkor kezdtem el olvasni a blogodat, és nem tudtam vele leállni. Mikor elolvastam, megőrültem, és azonnal következő részt akartam, de már lenyugodtam. :D Mai nap folyamán az összes többi blogodba is benéztem, beleolvastam, de van, amelyik végig is olvastam. Fantasztikusan írsz, nagyon megfogott a fogalmazásod, és bármi. A fejléced is szuper, az összhang megvan. A karakterek is jól megvannak formázva.
    Csak így tovább! :)

    Ölel,
    Klarii xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy elolvastad, el sem tudod képzelni, mekkora öröm ezt hallani, hogy ennyi fejezet után valakinek még van kedve, és ideje belekezdeni! :)
      Minden esetre nagyon szépen köszönöm:)
      Ölel,
      LTP

      Törlés
  11. Iszonyatosan jo ez az egyil kedvenc blogom!! Mikor lesz kovi resz ??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy! :)
      Szerintem holnap, vagy azután:)

      Törlés
  12. Úristen ez nagyon jó! Imádom, hogy a történeteidben nem a nagy ő lányka jön, hanem egy teljesen egyedi történetet találsz ki! Csak így tovább várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Isteni aranyos vagy:) Ez azért van, mert már nagyon untam a "Londonba költözök, és apu filmet forgat az 1D-vel történeteket".:)

      Törlés