2013. július 10., szerda

17. Imádlak!

Sziasztok! :) Itt a friss. Remélem írtok pár megjegyzést, és feliratkoztok. Véleményem szerint ez kicsivel hosszabb rész lett, mint a többi. Nekem eddig ez a személyes kedvencem. 
Jó olvasást! 



ZAYN MALIK
/2010.05.31. péntek./
***


   Fejemet leszegtem, s úgy siettem végig a gyerekekkel teli folyosókon. Nem szerettem volna, ha valaki belém köt, vagy akármi más, elég volt a tegnapi megaláztatás. Kigúnyoltak, megszégyenítettek.
Nem mintha, ez újdonság lenne számomra, de kimondottan fájt a tegnapi eset, a lelkemig hatoltak osztálytársaim bántó szavai, ráadásul még a tanárok is kérdőre vontak, pár napos kimaradásom miatt. Azt állítják lógtam, hiába bizonygatom, hogy hamarosan igazolással állok elő, nem hisznek nekem. 
- Jó a vidi! – lökte meg vállamat valaki, majd kacagva távozott. Még a fáradtságot sem vettem, hogy felnézzek, akár visszaszóljak, feleslegesen nem töröm magamat. Sosem mosom le magamról azt a felvételt, sosem fognak jobban kedvelni itt, ebben a környezetben. 
   Mivel az utolsó órámnak is vége volt, elhagytam a „börtönt”, s sietős léptekkel indultam hazafelé. 
Amikor megérkeztem, felrobogtam a szobámba, ahol ledobtam a cuccomat, majd valami élet keresésére indultam. A házunk kihaltabb volt, mint egy temető, egy átlagos temetés után.
Vagy már harmadjára jártam körbe a házat, amikor meghallottam a pincéből felszűrődő hangokat. Hát persze! Hiszen péntek van! Na de mióta kezdik ezek ennyire korán a próbát? Csak kettő óra múlt.
Lerobogtam a lépcsőn, majd egy kopogás után félénken bekukucskáltam a helységben. Minden szem rám szegeződött, Harold utálatos, Louis unott, Niall semleges, Conor értetlen, és Liam kedves pillantásába ütköztem. 
- Zayn! Gyere be! Már vártunk – szólított meg Liam, majd beljebb tessékelt. Harry felsóhajtott, és lehuppant egy székre, könyökét combjára támasztotta, ezután felnézett, és figyelte az eseményeket.
- Öhm sziasztok – Kínosan éreztem magamat, méghozzá nem is kicsit. Túlságosan hozzászoktam, ahhoz, hogy amint belépek valahova, rögtön sértésekkel bombáznak, illetve bántanak. 
- Mielőtt bármit is csinálnál, szeretném közölni, hogy ha legközelebb eldugod az ellenőrződet, hogy ne lássák meg anyáék a jegyeidet, ne a fagyasztóba, mert elég könnyű dolgom volt. 
- Tudod az úgy volt, hogy… - kezdtem volna bele igen gyenge magyarázatomba, amikor Liam megrázta a fejét, s szavamba vágott.
- Még nem fejezetem be, és őszintén szólva nem érdekel a magyarázatod - Basszus, de gáz, képes a többiek előtt így leégetni. – Zayn, remélem tisztában vagy vele, hogy bukásra állsz történelemből.
- Mi? Dehogy állok! – védekeztem kezemet magam mellé emelve.
-  A jegyeidből én másra következtettem – húzta el a száját jobbra, majd balra.
- De… - vakartam meg szégyenemben tarkómat. 
- Nincs semmi de! – emelte meg a hangját kicsit. Miért viselkedik úgy, mint az apám? Jó, én örülök neki, hogy törődik velem, de ennyire… - Viszont, ha már ez a helyzet alakult ki, kitaláltam valamit. Úgy is nagyon ráérsz, mint vettem észre. A sok szabadidődet most egy kis tanulással fogod eltölteni. Ellenkezni megpróbálhatsz, de fel vagyok hatalmazva, hogy én figyelek rád, így sipirc, a könyvedért, és szépen mindent megtanulsz addig, amíg folyik a próba. Ja, és holnap jelentkezel felelni.
- Ne már – ejtettem le kezemet magam mellé, s megsemmisülve fordultam az ajtó felé, majd mentem fel a szobámba tankönyvvért.
Amikor visszaértem, Liam egy székre bökött, miszerint ott az én helyem. Lerogytam kijelölt helyemre, majd felcsaptam a könyvet az adott oldalon.
Második világháború, ú, ez aztán az agytekervényeket megmozgató téma. Mesés!
Ismerős dallam szólalt fel, majd Liam lágy hangja követte. Néha, néha felém pillantott, miközben énekelt, s figyelmeztető pillantásokkal illetett. Szem forgatva könyököltem a szék melletti asztalra, s kezdtem olvasgatni az anyagot. Egy két oldalas, unalmas szöveg, amitől az embernek még az életkedve is elmegy. 
- Tudod már? – vigyorgott rám idétlenül Niall, amikor befejezték a számot. Az a kárörvendő tekintet, hogy nekem tanulnom kell, neki meg per pillanat nem. Hú, legszívesebben letörölném a képéről, de nincs kedvem balhézni. Mély levegőt véve fordultam vissza a könyvhöz, Niallt válaszra sem méltatva.
- Úgy tanuld, hogy utána ki is kérdezem – kacsintott Liam, majd újra kezébe vette a mikrofont.
Fantasztikus!  Péntek délután, ahelyett, hogy kóborolnék az utcákon, történelmet tanulok, és ha Liam elemében lesz, egész hétvégén magolással fog telni.  Fejemet a könyvre hajtottam, s imádkoztam, hogy Liam rettentően kifáradjon, hogy még csak eszébe sem jusson az életemmel foglalkozni. 

***
- Ha most azonnal felkelsz, akkor elviszlek – hallottam meg Louis ellenséges hangját. Úristen! Louis akar iskolába vinni? Mi folyik itt?
Egy átlagos hétfő reggel, mely mégsem annyira átlagos. Szemeim felpattantak bátyám furcsa kijelentésére, s az ajtóm felé fordultam, miközben ülő helyzetbe tornáztam magamat. Louis felhúzott szemöldökkel figyelte szerencsétlenkedésemet.
- Akkor jössz, vagy sem? 
- Ha lehet, akkor jövök – feleltem.
- Öt kerek perced van, vagy itt hagylak – jelentette ki semleges hangnemben, majd eltűnt. 
Miután túlléptem a kezdeti sokkon, összekaptam magamat, összeszedtem a szükséges holmikat, és lemasíroztam a lépcsőn. Louis ujján forgatta a kocsi kulcsot, s türelmetlenül dobolt a lábával.
- Ne öld meg odafelé! – hallatszottak Liam Louisnak címzett szavai a konyhából. Kicsit elmosolyodtam, ugyanis gondolhattam volna, hogy Liam keze van a dologban.
Louis felrántotta az ajtót, majd szélsebesen beült a vezető ülésre, követtem példáját, ugyanakkor én a hátsó ülésen helyeztem kényelembe magamat.
Bátyám se szó se beszéd, a gázra lépett, és már robogtunk is az iskola felé. Alig három perc telt egy hirtelen a fékre lépett, s a motor leállt.
- Megérkeztünk – dőlt hátra az ülésen, tekintetét rám emelve. Kikerekedett szemekkel néztem rá, ez gyors menet volt. – Most mi van? – nevetett fel. Eddig még sosem figyeltem meg, mennyire barátságos az arca, amikor nevet, nem is olyan rossz ember.
- Most kiszállsz, vagy jössz velem a boltba?
- Választhatom a boltot?
- Nem! – vágta rá azonnal, mire csak egy sértődött képet vágtam, elmotyogtam egy halk köszönömöt a fuvarért, majd elhagytam az autót.
Belépdeltem a suli falain belülre, majd az osztálytermünkbe, ahol a bunkók elkerüléseképp, gyorsan szinte szaladva rohantam a helyemre, a leghátsó padba. 
Még majdnem negyed óra volt becsöngetésig, ezért még egyszer átfutottam a történelem anyagot, amit Liam a fejembe vert a hétvége során.  Mivel az első óránk ma töri, hamar túl lehetek a felelésen, melyet rám erőszakoltak. Hamar eltelt ez a röpke tizenöt perc, s egy csengőszó után behátrált Mr. Wilkinson. Az osztálynaplót ledobta a tanári asztalra, majd nagy keretes szemüvegét feljebb tolta az orrán, majd megköszörülte a torkát.
- Remélem mindenki készült, ugyanis a ma egész órán felelünk jegyek hiányában. Önként jelentkező? – tette fel kérdését Mr.Wilkinson. Most jött el az én időm! Nagyot nyelve emeltem kezemet a magasba Mr. Wilkinson legnagyobb meglepetésére. Még a szemüvegét is levette, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól lát. Ennek hatására az egész osztály egy komoly „hátra arcot” csinált, mire csak megrántottam a vállamat. Szeretek én a figyelem középpontjában lenni, bámuljanak csak.
- Nocsak, nocsak Zayn! Csak nem felelni szeretnél? Mondd csak, mi vezetett rá, hogy elkövesd ezt a drasztikus lépést? 
- De ha lehet, felelnék – bólintottam magabiztosan. 
- Rendben, tiéd a pálya – mutatott körbe az osztályon, majd leült a székére, s minden figyelmét nekem szentelte. 
Székemet hátrébb toltam, hogy fel tudjak állni, könyvemet becsuktam, majd egy újabb sóhaj kíséretében hadarni kezdtem. 
Jobb híján az egész anyagot szóról szóra felmondtam neki. Ha erre nem ad jó jegyet, akkor semmire. 
- Befejeztem – ültem vissza a székemre, majd kezeimet keresztbefontam a mellkasomon. 
- Zayn, én kellemeset csalódtam benned. Ötös, méghozzá csillagos ötös – hajolt bőszen a napló felé, s tollát megragadva beírta a jegyemet. 
Egy győztes mosoly jelent meg az arcomon, most végre megmutathattam a többieknek, hogy mégsem vagyok olyan fekete lyuk, mint amilyennek gondoltak.

***
LIAM MALIK 

A mosogató rongyot a csap tetejére dobtam, majd visszaültem laptopom mellé. Utálok mosogatni, de folyton rám marad a piszkos munka, mert anyáék dolgoznak, többiek meg szarnak bele az egészbe. Állítom, ha én nem lennék, akkor már belefulladtak volna a mocsokba.
Utoljára átfutottam a jegyzeteimet, majd a képernyő bal szélén lévő kis órára pillantottam. Már fél kettő múlt, ezek szerint hamarosan hazaérnek a többiek. 
Lecsuktam a laptopom tetejét, ezután felálltam, és felvittem a szobámba, ott letetettem az asztalomra.
Következő utam a nappaliba vezetett, hol a tévét bekapcsolva heveredtem le. Alig feküdtem három percet az ajtó kicsapódott, és sűrű dübörgést lehetett hallani a lépcső felől.
- Liam! Liam! – óbégatta Zayn a nevemet. Ebbe meg mi ütött?
A tévé távirányítót ledobtam, s felálltam pár percig fekhelyet nyújtó kanapéról. Éppen a tévéhez léptem, hogy lekapcsoljam, mikor Zayn nekem vágódott, s vékony karjait körém fonta.
- Imádlak! – szorított magához, s hangjában felfedezhető volt a hála, melyet talán felém érezhetett.
- Ó – köpni-nyelni nem tudtam, sosem ugrott még a nyakamba egyik testvérem sem.  Erőtlenül megveregettem még mindig engem ölelgető kisöcsém hátát, mire elengedett, szégyenlősen hátrált egy lépést.
- Mi történt?
- Ötös kaptam – mutatta kezén is a számot, mire csak egy mosolyt villantottam rá, s büszkén dőltem vissza az ülőgarnitúrára. 

25 megjegyzés:

  1. Váá ez nagyon cuki lett *-* sok sikert tovàbbra is, vàrom a következő részt :)

    VálaszTörlés
  2. WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWááááááááááááááááááááááááááááá....(ezt vedd kiabálásnak.. xd)
    Nagyon jó lett, siess a kövivel.. Amúgy szerintem engem is ölelgethetne Zayn.. xd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.:D
      Jó, kiabálásnak vettem.
      Köszönöm szépen, sietek, majd odaküldöm hozzád Zaynee-t. ;)

      Törlés
  3. de cuki hogy megölelte Liam-et!!!!!!!!!
    siess a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is aranyos:)
      sietek, ígérem.:)

      Törlés
  4. Milyen aranyos *-* Nagyon jó lett :3 Izgatottan várom a következő részt :D

    VálaszTörlés
  5. Szia :)
    Annyira aranyosak voltak a fiúk ebben a részben. :P
    Már alig várom, hogy olvashassam a következőt. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia:)
      Örülök neki, hogy tetszett.:) Gondoltam kell egy aranyos kis rész is, na csak folyton depresszió stb.:)
      Sietek, :)
      puszi :)

      Törlés
  6. Szia.:)
    Ez a rész nagyon aranyos lett, főleg az utolsó pár sor!:')) Hiper-Mega szuper lett!:') Nagyon várom a következőt!:')

    Ölel: Hajni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.:)
      Köszönöm szépen, és sietek!:)

      Törlés
  7. Ooooooooooo je ötös wáo akkor megérte a tanulás lehet ,hogy majd hasznositom Liam tanácsát a tanulás szempontjából éss most legalább egy kicsit kedvesebb volt Loui ugy imádom ezt a történetett <3
    Ja és gyorsan kövitt!:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha Louisnak is lehetnek jó pillanatai.:)
      Köszönöm szépen, aranyos vagy.:)
      Sietek!!:)

      Törlés
  8. Nagyon jó lett ez a rész! Imádom!:DD Siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
  9. Szerintem is ez lett az eddigi legjobb rész! Nagyon tetszett! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Örülök neki, hogy tetszett! Sietek, ígérem, ami azt illeti, már meg is írtam:)

      Törlés
    2. szia! mikor lesz új rész?? :D már alig várom ☺ egy kérdésem van.. hány részes lesz ?? :D

      Törlés
    3. Már fent is van! :)
      22-24 nem tudom biztosan!:)

      Törlés
  10. Egyszerűen imádom!:) *-* És nagyon kíváncsi vagyok,hogy néha mirét bámulják mosolyogva o.O :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, majd kiderül ;) :D

      Törlés
  11. Ó, istenem de édes lett.!
    Ehhez, más nincs mit hozzá fűznöm.! :)

    VálaszTörlés
  12. ÓÓÓ istenkém ez rohadt jóó lett :)

    VálaszTörlés
  13. ez nagyon jó lett! imádom!! <3 végre Zayn is boldog!! <3 *-*

    VálaszTörlés