2013. augusztus 13., kedd

Epilógus ~ Az utolsó felvonás!


Sziasztok! Hú, nem hittem volna, hogy ennyire hamar eljön ez a pillanat, s ennek a történetnek is a végére érünk. Ahogy Natalie mondaná: Minden végzet, valami új kezdete. Nos ebben bizakodva hoztam el Nektek az epilógust! Remélem, hogy tetszeni fog, és hagytok így az utolsó felvonásnál egy utolsó megjegyzést, úgy kereken mindenről:) Nem fogok most itt elkezdeni papolni, hiszen senki sem olvasná el, ezért a köszönetnyílvánítást egy másik bejegyzésben fogom megejteni! Sajnálom az esetleges helyesírási hibákat, tartalmi hibákat, vagy szóismétléseket. Alig láttam a könnyeimtől, amikor írtam...
Jó olvasást! - Annyira rossz, hogy most mondom itt utoljára... - 


Epilógus

ZAYN MALIK
/2013.07.13./

- Zayn! – szólított nevemen egy érdes hang, ezzel kiszakítva engem gondolataim rengetegéből. – Már
mindenhol kerestünk! Mit csinálsz itt egyedül? Három perc és kezdünk – dorgált barátságosan Harry.
Felé kaptam fejemet, s belenéztem a zöld íriszekbe, melyek várakozóan szuggerálták arcomat. Jelentőségteljesen felhúzta szemöldökét, s az ajtó felé intett kobakjával, jelezve, iparkodjak.
Feltápászkodtam eddigi kényelmes helyemről, még egy utolsó pillantást vetettem a nyitott ablakon át a tájra, majd egy apró mosollyal az arcomon Harry után indultam.
- Jé, hát megérkezett az elveszett bárányka – tárta szét karjait Niall, majd egy csíntalan kacsintás kíséretében kiugrott a színpadra.
- Sosem javul meg – kacagott fel Liam, s egy mikrofont nyújtott felém. Ugyan ebben a percben kirántott magával az emelvényre, ezer, sőt százezer tini lány legnagyobb örömére.
  Körbenéztem a hatalmas arénában, s valahogy eszembe jutott a nap, amikor először álltam közönség előtt, s vigyorogva nyugtáztam, mennyit változtam azóta.



- Biztos, hogy nem megyek ki oda! – nyögtem elfúló hangon, mire válaszul csak egy haragos fejrázást kaptam Louis felől.
- Nem fogsz a cél előtt megfutamodni! Ne legyél idióta! – rivallt rám ellenségesen Liam. Ezelőtt sosem láttam még ilyennek. Durván vágta a fejemhez a szavakat, mintha csak tudta volna, hogy a lelkemig hatolnak. 
Különösebben nem haragudtam meg rá az előbb elhangzottak miatt, hiszen tudtam, hogy ideges a fellépés miatt. Ha most jól szerepelünk, megváltozhat az egész életünk, fenekestül felfordulhat minden. Ha négy, vagy legalább három „igent” kapunk, akkor irány a tábor, majd ha ott is vesszük az akadályokat, a következő út az élő show-ba vezet.

De hisz, miért ne vennénk? Együtt bármire képesek vagyunk, tekintve az elmúlt napokat. Megszöktünk édesanyánk elől kisebb bűntudat nélkül, hazudtunk neki, sőt még a büntetését is semmibe vettük. Azért van bőr a képünkön.
- Menj már – lökött meg erőszakosan Harry, méghozzá annyira, hogy szinte beestem a zsűri elé. Zavaromban leporoltam a pólómat, majd ránéztem bátyáimra, kik mögöttem sorakoztak, hogy hitelesen be tudjunk mutatkozni.
- Sziasztok! – nézett végig rajtunk egyenként Nicole, s végül rajtam akadt meg a tekintete. – Mi a nevetek, és honnan jöttetek?
- Harry vagyok – szólalt fel, majd maga után szép sorjában elhadarta a nevünket, s még utoljára szellemesen hozzátette: - Művésznéven mi vagyunk a One Direction.
Érdekes igaz? Milyen ironikus név. Öt testvér, kiknek egy a céljuk, s egy irányba szeretnének haladni. Mennyire megható! Bár igaz lenne, bárcsak ne kellékként lennék itt, s eredetileg is engem szerettek volna hozni. Bárcsak valóban kellenék nekik. Bárcsak igazán szeretnének.
- Nos, hallgatunk benneteket – dörzsölte össze tenyereit Simon Cowell, így kénytelen voltam visszatérni a gyermeki ábrándokból a jelenbe, s a feladatra koncentrálni.
Látszott arcán, hogy érdeklődve vizslat minket, várja azt a pluszt, amiről fogalmam sincs, hogy megvan-e bennünk.
Az ismerős dallam először halkan szólalt fel Liam remek hangjával vegyítve. Annyira kiegészítik egymást, Liam és a zene, mint a lego darabkái.
  Arra eszméltem, hogy a testemet átjárják a mesebeli ütemek, s elveszem a muzsikában. A lábam automatikusan kezdett mozogni, míg a saját részem nem következett. Amikor először kiénekeltem a bizonyos első „Tell me why-t” a hangom cseppet megremegett, de erőt véve magamon mindent beleadva kiénekeltem a tökéletes hangot.
Tapsvihar, eszeveszett ujjongás – talán ezekkel a szavakkal lehetett legjobban körülírni a stúdióban kitörő kavalkádot.
Liam mosolyogva lépett mellém, s karolta át a vállamat balról, míg Louis jobbról tette ugyan ezt. Harry, s Niall egymásba kapaszkodva figyelték a tomboló közönséget, s állva tapsoló Simon Cowellt. Simon állva ujjong nekünk! Történelmi pillanatot éltünk meg – vigyorogtam, mint egy őrült.
- Szerintem szavazzunk egyszerre – bökte ki Louis Walsh, mikor a közönség elcsendesedett, és Simon is visszaereszkedett székébe.
- Egy, kettő, három! – számolt be Nicole, majd egyszerre kiabálták be a szót, mely kiszakított minket unalmas kis világunkból: - Igen!

-       -  Mi van veled ma, öcsi? – röhögött a mikrofonba Louis, mire csak kiöltöttem a nyelvemet rá. Természetesen a Directionerek visítani kezdtek egyszerű kis mozdulatomra, mondjuk melyikre nem?
Mai napig nem tudom megszokni viselkedésüket.
Kimegyek az utcára, s már ellepnek a lányok, egy szabad pillanatom sincs. Néha, érzelmes pillanataimban visszakönyörgöm a múltamat, azokat a csöndes perceket, és nyugalmas délutánokat, amikor egyedül ültem a szobámban, és elmélkedtem, vagy éppen Harry szívatásait tűrtem.
Szó szerint, engem kísért a múltam, hiszen az aranyos leányzók mellett ott vannak az utálók is, melyekből bőven kijutott nekem eddigi létem során.
- Zaynee – bokszolt a vállamba Liam. – Jól vagy?
- Azt hiszem, megvagyok – küldtem felé egy „majd később elmondom” pillantást, majd sóhajtva újra a közönségre szenteltem figyelmemet.
Liam bólintva jelezte, felfogta, hogy nem szeretnék beszélni ország, világ előtt a dolgokról.

***

Már csak egy dal volt hátra a koncertből, ami nem volt más, mint a „What makes you beautiful”, a személyes kedvencem. Életünk első, igazi dala, melyben önálló szólót kaptam bármiféle könyörgés nélkül.
A dalt Liam kezdte, majd a refrénnel Harry folytatta, s ezek után következett az én részem. Vidáman, ezer wattos mosollyal énekeltem végig a szólóm, majd visszapattogtam a színpad hátsó részébe.
 - Köszönjük London! – ordította a mikrofonba Harry a szám végeztével. Libasorban egymás mellett sorakoztunk fel, mint kik jól végezték dolgukat.
Belenéztem a reflektorok vakító fényébe, s újra emlékek hada lepte el elmémet. Sosem voltam igazán sírós típus, de most mégis egy apró, kósza könnycsepp szaladt végig arcomon. Gyorsan letöröltem, nehogy valaki észrevegye, hogy teljesen elérzékenyültem. Gáz, vagy sem, de számomra hihetetlen, hogy itt állok a bátyáimmal egy helységben, s az a sok gyönyörű hölgy, csak miattunk van itt.
Évekkel ezelőtt még csak gondolni sem mertem volna erre, hogy egyszer itt fogok állni.
Fellobban egy örömteli emlék szívemben, s magával ragadott a hév. Az érzelmek hullámvasútjára keveredtem, honnan meglehetősen nehéz kiszállni.
Ajkaimba haraptam, majd mikrofonomat a számhoz emeltem. Beszélni szerettem volna, elmondani mindent, ami nyomja a lelkemet, s a múltban történt. Mosolyogva kiléptem a sorunkból, s lecsiccsentem egy hangfal mellé.
- Szeretnék mondani valamit! – jelentettem be, mire fülsüketítő ordítozás, és lelkes ujjongás támadt. Testvéreimre néztem, majd lehajtott fejjel, szinte suttogva kezdtem bele mondandómba.
- Fogalmam sincs, hogy hogy jön ez most ide, de kötelességemnek érzem elmondani. Szóval... Pár évvel ezelőtt, engem mindenki utált – Nagy levegővétel közepette folytattam. – Nehéz időszak volt az életemben.  Én rengeteg időt töltöttem egyedül. Sokat szenvedtem, de az álmaimat sosem adtam fel. Mindig is azt akartam, hogy szeressenek a testvéreim, én is közéjük tartozzak, s senki ne választhasson szét minket. Látva, hogy mennyire bírták egymást, én azonban magányosan üldögéltem sokszor, s csak bámultam őket. Néztem a játszadozó gyerekeket, ahogy boldogan a barátaikkal ugrálnak, és futkorásznak. Barátokból sem jutott ki nekem elég, habár az utóbbi években megsokszorozódtak. - Fájdalmasan húztam oldalra számat. -  Amikor bekerültünk az x-factorba, mintha egy száguldó teherautóba pottyantam volna bele. Hirtelenjében jött a hírnév, és a sok szeretet – Egy féloldalas mosoly bujkált ajkamon. Tudtam, hogy minden szempár engem figyel, s hallgatja szavaim. – Én szeretnék mindent megköszönni Nektek! – mutattam körbe az arénában. Fényképezőgépek kattanása, illetve videó kamera hangok ütötték meg a fülem. Valószínűleg, holnap már az interneten lesz „vallomásom”. – De legfőbbképp Nektek – fordultam a srácok felé, kik eddig csak hátamat láthatták. Harry, Liam, Louis s Niall megütközve bámultak rám, mintha bolond lennék. Akkor eszméltek csak fel, mikor felálltam, s megindultam feléjük. – Sosem kívánhatnék nálatok jobb testvéreket – Liam fej rázva, indult meg felém, s szinte leterített. Teljes testével rám nehezedett, úgy ölelt át, azonban pillanatokon
belül háromszor annyi súlyt kellett tartanom, hisz a többiek is átkaroltak, s egy puszi landolt az arcomon. Csukott szemmel bújtam bele ölelésükbe, mint egy reménytelen óvodás, ki szeretetre vágyik.

Biztos vagyok benne, hogy a testvéri szeret határtalan, s örök, mely bármekkora akadályt képes áthidalni. Utalva itt a mi példánkra. Egy igen egyszerű magyarázat, hogyan lesz utálatból szeretet. S ez soha nem jött volna létre, ha nem fogunk össze egy közös cél érdekében, s meg nem valósítjuk, méghozzá együtt!

24 megjegyzés:

  1. imádtam az egészet :') igen,kissé zavaros a vége,de nagyon aranyosra sikeredett :) x

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Nos én sem hittem volna, hogy pont ma ér véget. :( Ilyen hamar... :(
    Minden nap feljöttem és vártam az új részt. :D
    Szomorú, hogy ennek vége, de várom a következő történeted ami remélem lesz. :))
    Nagyon szép történet. :)
    puszi: Petra♥

    VálaszTörlés
  3. Előbb azt hittem hogy káprázik a szemem hogy ez az utolsó rész:(((Amikor az utolsó sorokat olvastam már el kezdtem könnyezni és ez volt a legjobb blog amit olvastam :((:D.Remélem lesznek tovább is ilyen blogjaid. :))

    VálaszTörlés
  4. Drága L.T.P.~!
    Egyszerűen imádtam! Nincsenek rászavak milyen remek történetet írtál. Nálad egyedibb íróval még sosem találkoztam. Tökéletes befejezés lett, meghatott Zayn vallomása. Várom, hogy a következő blogodat olvashassam. Egyszer szívesen fognám a kezembe a könyvedet!
    Ölel téged: L*encii.~

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett. Hiányozni fog , hisz napi rutinom volt megnézni van e új rész fent. Tökéletes befejezés egy tökéletes bloghoz.Ismét csak fantasztikus volt... ez az egész.
    Csilla
    xxx

    VálaszTörlés
  6. Lizi:)) Annyira Imádtam, hiányozni fog. S bár eddig csak egyszer kommenteltem, de tudd, hogy mindig itt voltam veled. Most értem haza vízilabda meccsről, és azok a fiúk...XD Na de ez most mindegy is, Lizmoo, többet nem írhatom ki, hogy mikor lesz új rész. Én most sírok. Na de egy szó mint száz. IMÁDTAM és IMÁDLAK Lizikee:)) Várom a többi blogod:))
    Ölel,
    Roniiee:3

    VálaszTörlés
  7. nagyon tetszett az egész blog.:)

    VálaszTörlés
  8. - Végem van Lizi. Végem, ahogy ennek a történetnek is. Mindig, amikor olvastam ezt a blogot belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha a nővérem, akivel tökéletes viszonyt ápolok utálna. Abba, hogy mi lenne, ha olyan lenne a viszonyunk, mint Zayn-é és Harry-é. Belegondolni is szörnyű.
    - Remélem tudod, hogy minden blogodat olvastam, olvasom és olvasni fogom.
    - Ez az egyik kedvenc blogom tőled, szóval remélem nem lesz meghívós, mert akkor kinyírlak.
    - Hihetetlen, hogy ilyen hamar vége lett Zayn történetének. Egyszerűen nem hiszem el.
    - A rész végén bőgtem. Komolyan. Még sose sírtam egy blog végén sem.
    - Remélem boldogítasz még minket további fanfictionökkel.
    *virtual hug* (: Xx

    VálaszTörlés
  9. Szia L.T.P.~!

    Egyszerűen frenetikus, fantasztikus, orbitálosan nagyon nagyon nagy szerelmem volt ez a blog. /örökké az is lesz!/
    Csodálatos lett az Epilógus, s nekem is kicsordult egy-egy könnycsepp szemeimből, miközben Zayn vallomásának betűit faltam. Tudtam én, hogy ebbe nem lesz amolyan DepiEnd, mivel ez volt a lényege, hogy a szomorúból felszállunk a boldog vonatra, s ALONE rettentően csodálatos világába utazunk. Remek író vagy, és csak, hogy megmondjam: nem voltak szóismétlések, sem pedig helyesírási hibák! Egy-kettő félreírás volt, de azért Neked el lehet tekintete!<3

    Nagyon, de nagyon, ismétlen NAGYON hiányozni fog a blogod, de remélem, hogy a Perfect is pont ennyire be fog futni, mint a mi szeretett ALONE-nk! :)

    Üdv.: Vanessza

    VálaszTörlés
  10. Dear L.T.P.~!
    Ennél szebb véget el sem tudtam volna képzelni ennek a történetnek. Rendesen megsírattál. Elhasználtam egy 100- as zsepit.
    Anyu rendesen hülyének is nézett, na no problem - nem ide tartozik. A lényeg..
    Igazán imádtam/imádom még most is, mindég is szeretni fogom ezt a blogod!
    Teljesen a szívemhez nőtt, párszor szöktek könnyek a szemembe miatta.
    Sajnálom, hogy vége lette, de egyszer mindennek vége lesz, ahogy ennek is. Nagyon rossz érzés, hogy többet nem izgulhatom halálra magam, mikor jön az újabb ALONE rész.. :/

    Végszónak szerintem ez is jó.
    Nem is zaklatlak tovább a baromságaimmal, imádom az ALONE- t! :)

    Kisses: Cassie, ala Neked Csak Szintii xd

    VálaszTörlés
  11. Kedves L.T.P!

    Hát igen, elérkezett a blog vége. A kezdetektől fogva olvastam blogod, amire rettentően büszke vagyok. Hogy miért? Mert végig tudtam követni egy ilyen mesés történetet mint ezt!
    Nagyon jól megírtad az epilógust, pont ilyenek kell lenni - szerintem. Nem volt túl érzelgős, de nem is volt semmi. Tökéletes ehhez a bloghoz!:) Nem nagyon tudok mint mondani, mivel még meg kell emésztenem, hogy nem lesz többé ALON, sajnos. De hát egyszer mindenek vége lesz, és ennek a történetnek most van.

    Ölel, Abbie Brightmore

    VálaszTörlés
  12. Nagyon jó lett!! Kár hogy befejezed ezt a blogot.. Imádtam! PER-FECT VOTL! :D Nagyon hiányozni fog a blogod. Nagyon de nagyon jó író vagy♥Remélem lesz még blogod amit olvashatok! És remélhetőleg egyszer egy könyvedet is a kezemben foghatok:D♥

    VálaszTörlés
  13. Kedves Lizi! :)

    Imádtam ezt a blogodat is. Az egész történetet, a megfogalmazást, mindent! Végig sírtam ezt a fejezetet, mert nagyon szép, és mert vége ennek a csodálatos blognak. :')

    Edina xx

    VálaszTörlés
  14. Szia.
    Nagyon jó lett ez az egész történet. Szerintem ez az egyik legjobb amit olvastam, habár sokszor van az hogy nagyon megszeretek egy történetet és az egyik kedvencem lesz. De ilyet még sehol nem találtam hogy mind az öten testvérek lennének és hogy van aki utálja egymást és csak a végére lesz igazi testvéri kapcsolatuk. De nagyon jó lett (mint már mondtam vagyis írtam. Nagyon hiányozni fog a blogod és remélem lesz még amit tőled olvashatok. Kár hogy vége.
    Moncsi

    VálaszTörlés
  15. Sorry sorry de bögök neee vége ez ez nagyon szép volt ( szóljál ha könyvet írsz első dedikált példány az enyém ! ;))
    Ez nagyon szép volt jaj de olyan rossz ,hogy vége.
    Nem tudom mi van velem de most olyan ürességet érzek.
    Talán azért mert már nem olvashatom ezt a történetet.
    Nem tudom.
    Talán ha írnál vagy kezdenél egy új blogot akkor lehet ,hogy betöltené az ürességet.
    Na szóval nagyon jó volt a blog remélem tényleg kezdesz egy újat.
    Szóval csak ennyi lettem volna.
    haha xx

    VálaszTörlés
  16. Oh,rettenetesen fáj,hogy vége,de ez a történet,így lett kerek! Gondoltam,már hamarabb,hogy nem sokára vége lesz,de álmomban sem gondoltam volna,hogy ilyen hamar!:c de azért köszönöm neked , ezt a csodálatos fanfiction-t!♥ Epekedve várom az új blogjaidat!
    xxBoxx

    VálaszTörlés
  17. Drága L.T.P~!

    Nagyon jó volt az egész blog, bár nem kommentáltam nagyon de végig követtem minden részt, és boldogan olvastam őket el. a vége egyszerűen tökéletes lett. Nagyon köszönöm hogy megírta nekünk ezt a fantasztikus blogot.

    xx Sarah Smith

    VálaszTörlés
  18. nagyon szép befejezést írtál <3
    ez volt a kedvenc blogom amit valaha olvastam
    amikor megtaláltam ezt a blogot rögtön tudtam hogy ez lesz a kedvencem mindig izgatottan léptem be hogy tettél fel e új részt kicsit szomorú vagyok hogy vége lett.köszönjük neked ezt a csodálatos blogot :)

    VálaszTörlés
  19. Sirok Zayn "vallomásán" annyira cuki. Nagyon imádtam a történetet, habár nagyon lehangolónak találtam eleinte, hogy senki sem szereti Zaynt.
    Azt hiszem, nyugodt szivvel állithatom, hogy ez lett a kedvenc részem a történet során. :)
    Remélem majd még sok irásoddal megörvendeztetsz bennünket.
    xxxxx

    VálaszTörlés
  20. Nagyon jó lett az epilógus. Nagyon jó az egész történet. Nagyon jó volt az összes rész. Nagyon jol megírtad a sztorit. Gratula! Szép munka.

    VálaszTörlés
  21. Drága olvasóim!
    Mindenkinek köszönök mindent! Nélkületek egyszerűen már el sem tudnám képzelni az életemet. Annyira hihetetlenül jól esik a rengeteg biztatás,és aranyos szavak, hogy az leírhatatlan! Mindent köszönök! :)
    Találkozunk a Perfect blogomnál! :) <33

    VálaszTörlés
  22. Lizi elvagyok utazva, telefonról vagyok, ráadásul A Facebook szar, itt pedal nines kedvem órák hosszát írogatni, mert hidd el, annyi lenne. Esküszöm írok, amint gép előtt leszek. Kis ízelítőként annyit, hogy sírok.

    Ölel,
    Patricia F.

    VálaszTörlés
  23. Jaj istenem.! Sajnalom hogy nem irok hosszu komentet de majd talan geprol. A tortenet istenem annyira de annyira tokeletes. imadtam es sajnalom hogy vege.! :)<3<3

    VálaszTörlés