2014. május 23., péntek

II. 18. Nem célba érni nehéz, hanem eljutni a rajtig!

Sziasztok! 
Rendben, ez most talán nagyon hosszú lesz, de kötelességemnek érzem ezeket megosztani veletek.

Mint, ahogy az utóbbi időben észrevehettétek a részek egyre ritkábban jöttek, volt, hogy kimaradtak hetek, azért mert nem volt netem, és kedvem sem ehhez. Én már nem szeretem az 1D-t egy jó ideje, és nem lelem örömömet ennek a blognak az írásában. Zaynről szól, aki 1D tag, és nem megy. Nem érzem magaménak ezt a második évadot, ugyanis erőltetett, unalmas, vontatott, és nem illik hozzám. Sosem éreztem még úgy, hogy sablon, amit írok, viszont ennél a 2. évadnál csak ezt érzem. Egyszerűen nem megy nekem ez a "love story" dolog, sajnálom. Majd biztos beletanulok idővel, de jelenleg nem megy. Mindegy, a lényeg az, hogy ez lesz a blog utolsó fejezete. Remélem, hogy megértitek a gondomat, hiszen úgy írni, hogy nem élvezem, nem jó, mert akkor nincs benne a szívem/lelkem... Ez így nem igazi, szinte olyan, mintha folyamatosan hazudnék.. meghazudtolom önmagam. Szóval... ennyi volt.. jöjjön a záró rész. Várom a véleményeket......

ZAYN MALIK
Ha keresztülmész a poklon poklán...MENJ TOVÁBB!


Színpadiasan a magasba emelem a szemöldökömet, ahogy az ajtóban álló magas, göndör, barna hajú lányra pillantok, majd vissza Tarára. Próbálom felidézni magamban, hogy mikor hívtam ide, de valahogy nincs róla információm. Tara csak pislog, egyáltalán nem érti a kialakult helyzetet, ahogy jelenleg egyikőnk sem Rebekah-n kívül. 
- Tudnád, milyen istenien csókol, kislány – nyalja meg duzzadt, vörös ajkait Becca, majd Tarára kacsint. Kínosan érzem magam, kétségtelen, de valahogy nem tudom hova tenni a hirtelen felbukkanását. Én nem kerestem, ahogy Ő sem engem. Talán az lenne a legjobb, ha távozna.
- Te meg mit keresel itt? – teszem fel az első, és egyben legfontosabb Rebekah-hoz idézett kérdésemet. A nő egyik lábáról a másikra áll, majd az ajtófélfának támaszkodik. 
- Jöttem megnézni, hogy hogy van a kedvenc pajtikám – kacsint rám egy önelégült vigyorral az arcán. – Erre mit találok itt? Ő is valami alkalmi partnered? Úgy tudtam, egy ideje leálltál ezzel valami lányka miatt. – Égő, kimondottan égő a helyzet. Szegény _Tara csak kapkodja a fejét köztem és Rebekah között, nem tudja eldönteni, hogy mi a történet lényege, bár ahogy Őt ismerem, hamarosan feláll és távozik, kijelentve, hogy soha többé nem akar látni.
- Egyáltalán nem alkalmi partner, Becca – jelentem ki ellenkezést nem tűrő hangnemben. Sőt, szinte parancsnak hangozhatott. 
- Szóval miatta nem hívtál már több, mint egy hónapja? – idegeskedik a nő ajkait harapdálva. 
- Biztos lehetsz benne, hogy nem is foglak, az következő…hmm, hatvan évben – intek felé egészséges kezemmel. – Szerintem egyedül is megtalálod a kijáratot.
- Ennyit ért nekem az elmúlt félév?
- Végig tudtad, hogy nem alkotunk egy párt – magyarázom már kiesve az előbbi nyugalmas állapotomból.
- Pedig azt mondtad, szeretsz – emeli fel a hangját Rebekah, és szorítja ökölbe tenyerét. Mérgesen szuggerálja Tarát, aki csöndben, összehúzott szemöldökkel mered a földre, s hallgatja az eseményeket.
- Tényleg? – tágulnak ki a pupilláim. – Jó részeg lehettem – húzódik gúnyos mosolyra a szám, mire Rebekah szemei felszikráznak, és eszeveszett ordibálásban tör ki.
- Te ostoba, álszent, kétszínű féreg! Döglöttél volna meg abban a balesetben – rikácsolja nyávogós, ribanc hangján. 
- Rendben, ideje távozni – pattan fel mellőlem Tara, és indul meg az ajtó felé. Őszintén megrémülök, amikor futólépésben szalad a szobám kijárata felé, mert azt hiszem, hogy egy rémálmom válik valóra, ám amikor megragadja Rebekah csuklóját és kifelé kezdi taszigálni a szobából mélységes nyugalom önti el a testemet. A nagy izgalmakban szinte meg is feledkezem a végtagjaim sajgásáról, s tudom, hogy tartozom Tarának egy hosszadalmas beszámolóval. Valószínűleg utolér a sorsom perceken belül, és Tara Wilson végleg kiszáll az életemből. 
Talán tíz perc telik el, mikor Tara újra belép a szobámba és visszaül eredeti helyére az ágyam szélére.
- Akarom tudni? – érdeklődik csöndesen. Elmosolyodom kérdésén.
- Nem hinném – motyogom. – Viszont muszáj elmondanom, hogy ki volt. Tartozom neked ennyivel – sóhajtok. – Voltam vele párszor, mielőtt megismertelek – forgatom barna tekintetem. – Egy hisztis, idegesítő kurva, de az ágyban kimagasló, és…
- Zayn, nem érdekel! – állít le Tara, majd elmosolyodik és közelebb hajol hozzám. A szívem ezerszeres tempóra kapcsol, ahogy ajka egyre közelebb kerül az enyémhez, végül rásimul s, egy lágy puszit kapok tőle. Ahogy elhajol tőlem, azonnal megragadom a kezét, és mélyen csodálatos íriszeibe nézek. 
- Te megcsókoltál engem – jelentem ki, mint egy idióta. 
- Nem igazán nevezném csóknak – nevet fel, arca csak úgy derül.
- Oké – bólintok, majd nemes egyszerűséggel elkezdem ülő helyzetbe tornázni magam. 
- Hé, hé, hé, ne olyan hevesen! Hova készülsz? – értetlenkedik Tara, de még mindig mosolyog.
- Nem igazán szeretek fekve csókolózni – görbülnek felfelé ajkaim, majd bátran közelebb húzom magamhoz, s magabiztosan puha ajkaira tapasztom enyémet, s nem eresztem, míg levegővételre nem szorulunk. Igazán boldog vagyok, mert amikor először találkoztam ezzel a lánnyal, úgy gondoltam, hogy egy buta, de dögös kis liba, de aztán kiderült, hogy tévedtem, szerencsére. Imádtam Őt első pillanattól kezdve, mert kihívásnak bizonyult. Imádom őt jelenleg, mert még mindig vonz a titokzatossága. Imádni fogom őt a jövőben is, hiszen rengeteg mindent tartogat számunkra a holnap, s holnapután. 

***

FÉL ÉV ELTELTÉVEL - ZAYN MALIK

- Nem teheted ezt velem – nyelek nagyokat, miközben próbálom eltakarni a szememet tenyeremmel. Ahogy a napok követik egymást, egyre jobban kínoz engem Tara Wilson, a szexi, tüzes meztelen testével az átkozott törölköző alatt. Sokszor megfordult a fejemben, hogy egy óvatlan pillanatban letépem róla, mikor kibilleg a fürdőszobából, a pizsamájáért, majd vissza a fürdőbe, hogy felöltözhessen. Fél éve vagyunk együtt hivatalosan, és pontosan ennyi ideje nem voltam nővel. Őszintén? Egy kínzás, de szó szerint, de Tara miatt, bármit kibírom. Várok rá, mert nem szeretnék erőszakos faszfejnek tűnni. Sosem volt még ennyire komoly kapcsolatom, és valamiért egyáltalán nem szeretnék változtatni a kialakult helyzeten.
- Hidd el, élvezem, édesem – ragadja meg erősebben a törülköző szélét, még ujjai is elfehérednek. Biztos vagyok benne, hogy tart tőlem, hisz’ tudja, hogy bármire képes vagyok, mellesleg még kiszámíthatatlan, illetve javíthatatlan is.
- Odamegyek! – húzom fel huncutul a szemöldököm, és villantok egy ezer wattos vigyort. – De, ha ez megtörténik, akkor több, mint valószínű, hogy menekülnöd kell, és eközben leeshet a formás kis testedről az a rongy, amit szívem szerint már negyed éve eltávolítottam volna.
- Türelmetlen vagy – jelenti ki apró, sunyi kis mosollyal.
- Kemény vádak egy ilyen csodálatos, aranyos, kedves, jó, helyes fiatalembernek, mint én – kacsintok csíntalanul, majd megiramodom felé.
- Zayn! – sikít fel lányosan, amikor megragadom a dereka két oldalát és közelebb húzom magamhoz, majd lágy csókot nyomok a nyakára.
- Ne – mormolja. – Ne, hagyd abba, most! – próbál eltolni magától, azonban nem hagyom magam. Jelenleg nincsenek perverz szándékaim, de ha továbbra is ellenkezik, még előbújhatnak belőlem a huncut tevékenységek, cselekedetek. – Zayn… - kérlel édesen.
- Miért? – lehelek újabb apró csókot füle mögé, majd óvatosan végig puszilom a nyakát a válláig. – Mit kapok cserébe?
- Engem – fordul velem szembe, és nyomja ajkát az enyémhez, végül beviharzik a fürdőbe.
- Ez negatív diszkrimináció – viccelek kiabálva. – Te már az enyém vagy!
- Tehát ez azt jelenti, hogy nem élsz az egyéb szolgáltatásaimmal? – jön pár perc múlva, gyönyörű hajzuhatagát fésülgetve.
- Milyen egyéb szolgáltatásokra célzol, ha szabad érdeklődnöm? – emelgetem a szemöldökömet kacéran.
- Tudod mit? Inkább megmutatom – villant egy csodálatos mosolyt, majd magától értetődően tapad szája az enyémre, s forrunk össze egy tökéletes csókban.
Úgy érzem, hogy végre megtaláltam a boldogságot, ami éveken át elkerült, s sikerült elűznöm emellett a lány mellett az összes démonomat, akik egészen pici korom óta kísértettek engem. Azt hiszem, teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy legyőztem a múltamat. Nyertem a képzeletbeli futóversenyen, ugyanis nem célba érni nehéz, hanem eljutni a rajtig. 
Engem többé nem kísért a múltam, csak a jövőm, hiszen elég nehéz eldönteni, hogy hány karátos arany gyűrűvel lepjem meg a barátnőmet a hamarosan bekövetkező születésnapján. Meg fog ölni, tény, de nem az ajándék ára a lényeg, hanem az eszmei értéke, és az, hogy tiszta szívemből fogom az ujjára húzni, majd oltárhoz vezetni, majd leélni vele az olykor nehézkes, máskor felhőtlen életemet.

Úgy tűnik, a mi kicsi Zayneenk-nek sikerült megtalálnia a boldogságot Tara Wilson mellett, és végleg elköteleznie magát, mint egy igazi férfinek. Őszintén bevallhatjuk, hogy a kicsi Zayn, akit megismerhettünk az első évadban megváltozott, és megnyerte az önmagával folytatott kemény harcot a saját boldogságáért. Ismétlem önmagam, mert még mindig úgy gondolom, hogy nem célba érni nehéz, hanem eljutni a rajtig!

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! *--* De tényleg! :))

    VálaszTörlés
  2. HelloHello!
    Tetszett a befejezo resz, azert sajnalom, hogy vege van a sztorinak, de persze megertelek. Kicsit meglepett h mar nem szereted a 1D-t, de hát van ilyen. :D Orulok Zayn vegul boldog lett. (:
    Remek tortenetet irtal, remelem azert meg olvashatom az irasaidat. (:
    Ölel,
    BMG.

    VálaszTörlés
  3. Huh nagyon jó lett! Sírtam a végén. Ez az eggyik legjobb blog amit olvastam! Csak sajnálom hogy vége! De erre a blogra mindig emlégezni fogok!
    Nagyon jó írónõ vagy! Imádlakkkk!!!!

    VálaszTörlés
  4. Szia Dràga !

    Elkeseredetten olvastam a fenti sorokat. Sajnálom hogy befejezed, hisz ez volt az egyik kedvenc blogom. Nagyon szerettem minden szereplőjét, fejezetét, sőt minden szavát, betűjét.
    Fantasztikusat alkottál nekünk, hàlás is vagyok érte.
    De ez a befejező rész vitt mindent ! A legcsodálatosabb fejezet az egesz történetben ! Gyönyörű befejezés !

    Köszönöm hogy irtd ezt a blogot, nagyon sokat jelentett nekem !

    Xx, Tara

    VálaszTörlés