2014. április 25., péntek

II.16. Nem bírod ki nélkülem...


Sziasztok! Bocsánat a rengeteg késést, tudom, már nagyon kihúztam a gyufát nálatok. Nos, ez amolyan rövidebb átvezető rész lett. Nem sokára jönnek majd az izgalmas dolgok itten:) Várom a megjegyzéseket, illetve véleményeket! :) xx

TARA WILSON


 A gép szüntelenül csipog az ágy mellett, ezzel jelezve Zayn ütemes szívverését. Lélegzet visszafojtva várok, hátha történik valami, de az egyenletes hangokon kívül minden csendes. Nagyot nyelek, majd körbenézek a helységben. A szoba falai fehérek, már-már vakítóak, tekintve, hogy a nap fényes sugarai áttörnek az ablaküvegen, és bevilágítják azt. Zayn ágya mellett egy kisebb polc helyezkedik, rajta egy pohár víz, illetve pár szem pirula. Az ágy végére pedig egy tipikus „gyógyulj meg” lufit kötöttek, gondolom a testvérei. 
Alig merek ránézni, ugyanis rettegek, hogy egyszer csak kipattan a szeme és kénytelen leszek farkasszemet nézni vele, illetve elmagyarázni, hogy mit is keresek itt. Hiszen szegénynek egyáltalán nem mutattam ki, hogy éreznék valamit iránta, s az a helyzet, hogy nagyon bánom. Ha tudná, több okból is könnyebb lenne. Például nem lenne hiányérzetem, tudnám, hogy Ő mit érez, és végül nem gyötörne bűntudat, amiért hallgattam a dolgokról, tudván, hogy elég válságos az állapota.
Mélyet sóhajtok saját magam megnyugtatása képpen, majd végre valahára megtalálom a nyelvem, és csöndben megszólalok. Nézzenek hülyének, nekem el kell mondanom neki, ha hallja, ha nem. Elvégre, nem kómában van, ha alszik is érti, mit beszélek.
- Figyelj – kezdek bele suttogva. – Fogalmam sincs, hogy hallasz-e, vagy érzékeled- e, hogy itt vagyok, de muszáj tudnod, hogy melletted vagyok, mindenben – mosolyodok el barátságosan, és két apró tenyerem közé veszem az Ő jóval nagyobb kézfejét. – Én nagyon sajnálom, hogy eleinte bunkó voltam veled, de Zayn, egy rohadt nagy köcsög voltál – nevetek fel szolidan. – De nyugi, már túl vagyok a sokkon, amit legelőször okoztál, na meg másodszor, és harmadszor… Ugyanis bebizonyítottad, hogy egy fantasztikus ember vagy! Mindenkinek szüksége lenne egy olyan segítőkész barátra, mint amilyen Te vagy nekem. Tudod, egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertelek. Eleinte utáltam a gondolatát is, hogy a közelemben vagy, de most, el sem tudnám képzelni nélküled a napjaim. Ezért szeretném, ha minél hamarabb meggyógyulnál, és újra a régi lennél, mert egy igazán hosszú, személyes beszélgetés vár ránk a jövőben, és igen, tényleg elkerülhetetlen! – sóhajtok. – Ó, és még valami! Remélem, vágod, hogy rengetegen aggódnak érted. Hát tucat ember táborozik a kórház előtt, alig akartak beengedni. Na és a bátyáid! Látnod kéne őket. Nem is értem teljesen, amit elmeséltél a múltadról, mert amit jelenleg látok az az, hogy ennél erősebb családi köteléket életemben nem láttam még testvérek között. Jó, be is fejezem azonnal a vidám pofázást, és visszajövök, ha felébredtél – állok fel, megigazgatom a takarót rajta, majd egy óvatos puszit nyomok puha arcára. 
Ezután gyorsan száznyolcvan fokos fordulatot veszek, és elindulok lassú, nyugodt léptekkel kifelé, azonban, amikor a kezem a kilincsre siklik, majd lenyomom azt, egy rekedt hang szólít meg:
- Ne, ne menj el, Tara! – Szóval minden egyes szavamat hallotta. Éljen! Valószínűleg végleg leírtam magam a szemében. Titkon azért reménykedtem, hogy a falnak beszéltem, mert nem szokásom ennyire őszintének lenni az emberekkel, hiszen manapság lenézik azt, aki valóban a szívéből beszél.
Döntenem kell. Vagy eljátszom a süketet, és gyáván távozom, vagy tökös csaj leszek, s felvállalom a szavaimat, ezzel nem megsértve Zaynt. Megrázom a kobakom, miközben szememet az ég felé emelem, és visszasétálok Zayn fekhelye mellé. 
- Szia – állok mellé esetlenül. Nagyon kényelmetlenül érzem magam a helyzet kínossága miatt. Nem tudom, mit tegyek, vagy mondjak, totál nagy a káosz az agyamban.
- Nem ülsz le? – próbál arrébb csúszni, de mielőtt még komolyabban megmozdulhatna, megakadályozom benne.
- Hé, megtennéd azt a szívességet, és maradsz, ahol vagy? – foglalok helyet mellette, pont úgy, ahogy percekkel ezelőtt tettem, csak most nem érek hozzá egyáltalán.
- Nem tudod, hogy mikor engednek ki innen? – Legszívesebben megfojtanám egy párnával. Komolyan? Tényleg, Zayn? Ezt valóban megkérdezted? – szörnyülködöm magamban.
- Ma reggel kerültél be, így valószínűleg egy, vagy két hét múlva – rántok vállat, mire Ő elfintorodik.
- Utálom a kórházakat. Olyan idegen itt minden, ráadásul a kaja is rossz, a wc-ről meg inkább ne is beszéljünk. Jut is eszembe. Pisilnem kell. Nem akarsz segíteni? 
- Nem hinném, hogy járkálnod kellene, na meg szerintem az orvos sem díjazná, ha kiszednénk ezeket a csöveket belőled. – húzom el a szám.
- De ezek emberi szükségletek, nem tilthatják meg nekem! – fakad ki, szinte lányos hisztibe kezd.
- Látom agyilag teljesen a régi maradtál. Viszont lehet egy kérdésem? – vigyorgok, mert jó látni, hogy a kedve felhőtlen mindazok ellenére, hogy mozdulni nem igen tud. – Hogy vagy képes ennyit dumálni? Nem fáj semmid? Nem hiszem el, hogy ennyire jól vagy.
- Ez két kérdés volt, ha jól számoltam, és mocskosul fáj a fejem, ha erre céloztál, de mit tudok tenni? Ez van.
- Hívjak egy orvost, vagy… - de nem hagyja, hogy befejezzem.
- Ne, nem szimpi az öreg. Annyira csúnyán nézett rám fél órával ezelőtt is, azt hittem, hogy keresztbe lenyel.
- És? Nem az a lényeg, hogy Ő mit gondol, hanem az, hogy meggyógyulj.
- Ki vagy Te, és mit csináltál Tarával? – húzza fel a szemöldökét, de azonnal meg is bánja, mert pofija eltorzul, és lassan kifújja a tüdejében tartott levegőt.
- Most miért? – tátom el a számat sértődötten. – Tök rendes vagyok, nem csináltam semmit. És tegyük hozzá, hogy itt vagyok. 
- Te magad mondtad, hogy nem bírod ki nélkülem – fülig ér a szája.
- Életem végéig ezzel fogsz cikizni, igazam van?
- Nem – jelenti ki magabiztosan. – Csak alkalmakkor. Na, de komolyra fordítva a szót. Említettél valamilyen beszélgetést. Akár kezdheted is.
- Nem, nem! Annak még nincsen itt az ideje – kacsintok rá huncutul. – De most tényleg megyek, és hozok neked valami… ételt mondjuk? Sőt, sorozatot.
- Sorozatot?
- Nem, Tara, nem vagyok hajlandó megnézni a Seherezádé, mind a három évadját.
- Ki beszélt itt Seherezádéról?  - villantok egy ezer wattos mosolyt, majd intek neki, s elhagyom a kórtermet.

9 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett.
    Mi baja lehet Zayn-ek?
    Varom a Kovit

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!!! Hamar kövit!!!

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Kedves írónő!

    Ez úton értesítem önt, hogy ha abba meri hagyni az írást, akkor csúnya világ lesz! Fantasztikus ez a történet, benne van minden, ami kell. Végre nem egy tipikus lovestory, amiben a csaj meglátja a srácot és rögtön beleszeretnek egymásba blablabla..... Nem, ez végre egy izgalmas és élvezhető történet. Tényleg abba ne merd hagyni, mert különben falnak futok!
    Krisztaa

    VálaszTörlés
  5. Kedves írónő!

    Ez úton értesítem önt, hogy ha abba meri hagyni az írást, akkor csúnya világ lesz! Fantasztikus ez a történet, benne van minden, ami kell. Végre nem egy tipikus lovestory, amiben a csaj meglátja a srácot és rögtön beleszeretnek egymásba blablabla..... Nem, ez végre egy izgalmas és élvezhető történet. Tényleg abba ne merd hagyni, mert különben falnak futok!
    Krisztaa

    VálaszTörlés
  6. Kedves írónő!

    Ez úton értesítem önt, hogy ha abba meri hagyni az írást, akkor csúnya világ lesz! Fantasztikus ez a történet, benne van minden, ami kell. Végre nem egy tipikus lovestory, amiben a csaj meglátja a srácot és rögtön beleszeretnek egymásba blablabla..... Nem, ez végre egy izgalmas és élvezhető történet. Tényleg abba ne merd hagyni, mert különben falnak futok!
    Krisztaa

    VálaszTörlés
  7. Hogy lehetsz ennyire jó? Imádlak <3 gyorsan kövit :*

    VálaszTörlés
  8. Sziia :) tegnap kezdem a blogot,és már itt tartok :D fantasztikus volt ez a rész(pont mint a többi) és remélem,hogy hamar hozod a kövit...és mi történt Zaynnel??? :o ja és végre Tára-nak megjött az esze :)) siess a kövivel <3
    Réka :))

    VálaszTörlés