2013. június 25., kedd

13. Tudnod kell, hogy megvédtelek.

Sziasztok, gyöngyvirágaim! Tudom, hamar érkeztem, de csak azért, mert rettentően "írásos" kedvemben voltam. Már a 14.fejezet eleje is készen van! Remekül haladok. Ugye? Zene füleiteknek, ezt hallani, úgy értem olvasni. Remélem, tetszeni fog, amit összeszenvedtem nektek. Köszönöm az előző fejezethez érkezett megjegyzéseket. Remélem, elolvastátok a bloglovionos cuccot, KÖVESSETEK BE, KÉRLEK.  És szeretnék megkérni minden kedves olvasót, aki eddig nem iratkozott fel tegye meg, mert nem sokára megszűnnek a feliratkozók, és szeretnék egy pontos számot látni. Köszönöm. Mint láthattátok új design került a blogra. Minden egyes négyzetcentiméterét én csináltam! Szerintem most a legszebb a blog, legalábbis nekem nagyon bejön. Rendben, elég volt a dumából. Megjegyzést hagyni ér!
Jó olvasást bogyókáim!
[Ma kitettem a részt, de ezért következő csak szombaton lesz!!] 





ZAYN MALIK




       - Azon a videón tényleg Te vagy? – telepedett le mellém Niall, miközben orrom alá dugta telefonján, aminek képernyőjén a rólam készült felvétel játszódott.
- Igen én! – vágtam vissza a kelleténél gorombábban. Niall, most valóban semmi rosszat, illetve gúnyosat nem mondott, csak egy egyszerű, hétköznapi kérdést tett fel. – Ezen mi annyira hihetetlen?
- Az, hogy Te vagy. Te még gyerek vagy! – vágta a fejemhez. Miért, Ő micsoda? Talán valami kiskorú felnőtt?
Miért, Te mi vagy? – fújtam ki a tüdőmben tartott levegőt. Ideges voltam, méghozzá rettentően ideges. Miért mentem el abba a buliba? Miért nem maradtam otthon? Ha itt maradok, akkor semmi nem lett volna. Semmi! De én mit csinálok? Elrohanok az egyik ellenségemmel, és bátyával az éjszakába! Mesés, Zayn, gratulálok! – Jobb lenne, ha elhúznál – mordultam az ágyamon terpeszkedő Niallre. Nem vagyunk annyira jóban, hogy a mocskos segge az ágyamon pihenjen. Egyáltalán, hogy jön Ő ahhoz, hogy leüljön mellém? Inkább utáljon csendesen Haroldkájával.
- Oké – mormolta festett szőke bátyám, majd elkullogott. 
Amikor azt hittem, hogy végre lesz három nyugodt percem, az ajtómban Liam jelent meg. Szemében gyilkos harag tombolt, arca feszes volt, bevallom, ebben a pillanatban megijedtem tőle. Liam sosem akadt még ki rám, sosem láttam ilyen bosszúsnak. Konkrétan bevágta maga mögött az ajtómat, s mellém vágtatott, mint egy dühös bika.
- Remélem, rosszul láttam azt a felvételt – esett nekem azonnal. Karba font kézzel állt előttem. Tekintete számon kérően fürkészte arcomat. Szuper! Ma már a harmadik ember, aki ezzel támad. El tudom képzelni, mennyien lesznek még. Ha jól emlékszem, apu említette, hogy anyu is szeretne velem beszélgetni. – Zayn, válaszolj a kérdésemre! – Hangja ostorként csapott le rám. Hogy mer engem számon kérni?
- Ugyan miért? Nem rád tartozik – feleltem hetykén, mint kit hidegen hagy esti cselekedete.
- Legalább védekeztetek? – emelte fel hangját. Komolyan, mi az Istenért akar ennyire mélyre ásni a témában? Egyszerűen nem az Ő problémája, akadjon le róla. – Tudod Te mit csináltál? el tudod képzelni, hogy egy balul sült éjszaka, hogy megsemmisítheti annak a kislánynak az életét? Hogy juthatott eszedbe ezt művelni? – Micsoda? Na, álljunk meg egy szóra! Liam azt hiszi, hogy én kezdeményeztem? Hogy én voltam az, aki „elcsábította” a csajt? Komolyan képes ezt kinézni belőlem? Még ittas állapotomban sem lennék képes ilyenre, az viszont már egy másik eset, amikor engem kerítenek csapdába.
- Mi lenne, ha leszállnál rólam? Hagyjatok már békén! – keltem ki magamból. Úgy üvöltöttem vele, mint aki menten nekiesik. – Nem vagy az apám! Ne is próbálj úgy viselkedni velem! Utállak, Liam!  Tűnj innen!  Érted? Gyűlöllek! Gyűlöllek azokkal együtt, ott lent, vagy kint, vagy faszom tudja, merre vannak.  Szállj le rólam! Nem szorulok rád, sem a segítségedre.
- Rendben, Zayn - közölte Liam ridegen. – Ahogy gondolod, de tudnod kell, hogy megvédtelek. Mind végig a Te pártodat fogtam. Tudod mit akartak? – emelte meg egy pillanatra a hangját. – El akartak küldeni innen, amikor meglátták a felvételt. Bentlakásos iskolába akartak küldeni, Zayn. Ha nem vagyok ott, apáék már érkezésed pillanatában rángattak volna ki innen, hogy elvigyenek, aztán otthagyjanak. De én nem engedtem. Hogy miért nem? Mert az öcsém vagy, és szeretlek. Bármilyen hülyeséget is csinálsz, a testvérem maradsz – hadarta, miközben hevesen a fejét rázta, majd kirohant a helységből. 
Az agyam valahogy fel sem akarta fogni a szavakat, amiket mondott. Bentlakásos iskolába akartak küldeni? Az én szüleim? Kétségtelen, már nekik sem kellek. Egyáltalán hogy fordulhatott meg a gondolat a fejükben? Tudtam, mindig is tudtam, hogy csak egy teher vagyok számukra. Az ötödik nem kívánt gyerek. Eléggé nyilvánvaló most már.
Lomhán álltam fel ágyamról, s léptem az ablak mellé. Azt hittem, most jött el a pillanat, hogy végleg összeroppanok. Bensőmben ezer érzelem vívott harcot egymással, én pedig nem bírtam velük. Erőtlenül a földre rogytam. Pontosan az ablak alá csúsztam, s hátamat a falnak támasztottam. Szemeimet csukva tartottam. Nem akartam látni, se hallani. Gyorsan vettem a levegőt, talán túl gyorsan, de légszomjam volt. 
Ajkaimat erősen összeszorítottam, hogy elfojtsam kitörni készülő zokogásomat. Nem sírhatok, nem vagyok én kislány. Az erőlködés hiábavaló volt, ugyanis pár másodpercen belül arcomon sós könnycseppek gurultak végig. Térdeimet felhúztam, és kezemmel átöleltem őket. Tudtam, úgy viselkedem, mint egy óvodás, akinek elvették kedvenc plüssmaciét, de nem érdekelt. Úgy éreztem elvesztettem mindent, és mindenkit. Megbántottam azt az embert, aki egész kerek e világon mellettem állt, és megvédett. Most már biztos vagyok benne, hogy életem legnyomorúságosabb napja. Egy gyomorszájon rúgást is könnyebben elviseltem volna, mint ezt. Nem akartam, hogy még jobban megutáljanak, hogy még jobban nevessenek rajtam, de sikerült elérnem egy rossz döntésemmel. 
Könnyeimet a pólóm ujjába töröltem, majd fejemet térdeimre hajtottam, s csendesen ringattam magamat előre, és hátra, aztán megint előre, majd hátra.


***


Hétfő reggel a szokásosnál is nyugtalanabbul ébredtem. Tudatában voltam annak, hogy közszemlélet tárgya leszek az iskolában, hiszen mindenki látta már a „mesébe illő” videómat. 
A helyzet szombat óta semmit sem javult. Az egész hétvégémet a négy fal között töltöttem. Éjjel surrantam le még enni is. Nem bírtam volna elviselni a lenéző pillantásokat, főleg nem Liamét. Még mindig gyötör a bűntudat, hogy átgázoltam a lelkén. Ez nem az én műfajom, én sosem esek neki ok nélkül az embernek, ez inkább Harry szakterülete. Szégyellem magamat, amiért a fejéhez vágtam, hogy utálom, sőt gyűlölöm. Dehogy gyűlölöm, Ő az egyetlen ember az életemben, aki kedves velem. Mármint, Ő volt az egyetlen ember...
Kedvetlenül kikászálódtam az ágyamból, s szokásos reggeli teendőimet elvégezve lementem a földszintre. Magamban csöndesen imádkoztam, hogy senki ne legyen itthon, vagy ha mégis, akkor ne vegyenek észre. Nem vagyok kész még a szemükbe nézni.
Táskámmal a vállamon léptem ki a bejárati ajtón. Utoljára a zsebemhez kaptam a kezemet, hogy leellenőrizzem megvan-e még a mobilom. 
Egy száznyolcvan fokos fordulatot tettem, majd elhagytam a házunkat. Lassú léptekkel, lehajtott fejjel közeledtem az iskola felé.
Egyszer csak egy autó állt meg mellettem. Ismerős volt, nagyon is ismerős.
Hiszen ez apa kocsija! Mit keres Ő errefelé? Már rég munkában kéne lennie. Megálltam, s ránéztem a fekete BMW-re. A tőlem pár méternyire lévő sötétített üvegű ablak lehúzódott, s legnagyobb meglepetésemre Liam barna haja bukkant elő a volán mögül.
- Gyere! Szállj be! – utasított, ellenkezést nem tűrő hangon. Hezitáltam mielőtt megembereltem magamat, és beszálltam a járműbe. Liam felé fordultam, de mielőtt szólásra nyithattam volna a számat, Ő a gázra lépett, én pedig az ülésbe préselődtem.  Szememet forgatva az övért nyúltam, hogy beköthessem magamat. Nem vagyok hozzászokva az őrült vezetési stílusához, sőt semmilyen vezetési stílusához sem, mivel nem sűrűn autókázom vele.
Nagyot sóhajtva Liam felé fordultam, ugyanis tudtam; tartozom neki egy erős bocsánatkéréssel.

17 megjegyzés:

  1. Oh, Lizi. Most elméletben haragszom rád a kutyás ügy miatt, viszont a részért imádlak, aztán még sorolhatnám... Esküszöm olyannyira szar olvasni, hogy Zayn élete ilyen pocsék, viszont olyannyira kurva jó olvasni, mert élmény, olvasni azt amit te össze tákolsz. Mikor bármelyik blogodat, novelládat olvasom, ott van minden a szemem előtt pörög. Elrepítesz egy másik világba, ahol csak én élek, és a te adott esetben szereplőid. Beleélem magam a főszereplő helyzetébe, és koppanok egy bazi nagyot mikor vége.
    Na most, nem ilyenre terveztem, de úgy érzem, ezt még nem mondtam el neked, és ez kellett ide. xoxo Patricia F.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, Petri.Most elméletben imádlak, amiért írtál komit, ja és gyakorlatban is ;)
      Ölel,
      L.T.P.~

      Törlés
  2. Óh magasságos Lizii ez valami elképesztő már az előző is duurva volt de ááh mennyit fogok én aggódni ezért a gyerekért *szemrehányóska arc* ;) nagyoon jó várom a kövit ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh, magasságos Directioner_Girl99!
      Valami elképesztő, hogy komiztál! Köszönöm, aranyos vagy!
      Ölel,
      L.T.P.~

      Törlés
  3. Nem tudom mit mondjak :33 Siess ^^ Jó lett <3 Imádlak :$ És egyéb közönséges dumák :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen!
      Én is imádlak<3:)
      Ölel,
      L.T.P.~

      Törlés
  4. HU mit is mondjak? ez annyira de annyira jó lett h elmondhatatlan és leírhatatlan talán ez az egy blog olyan ami nem arról szól h jön egy lány lesznek viták és tiszta boldog a vége tied teljesen szinte mindenkit más oldalról mutat be iszonyatosan jó lett és nagyon jól írsz. Imádom :) Siess a kövivel<3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! :)
      Ölel,
      L.T.P.~

      Törlés
  5. Szia :)
    Ohh ez nagyon jó volt, de miért itt hagytad abba?? :DD
    Pedig azt hittem írni fogsz Harry reakciójáról is. ;)
    Nagyon várom a kövit. :P
    És nagyon szép lett az új design. :))
    puszi: Petra♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Petra! :)
      Köszönöm. Valahol abba kell hagyni.:D
      Harry reakciójáról még nem írtam, arra is sor kerül.:D
      Köszönöm, designel megdolgoztam rendesen!
      Csók,
      L.T.P.~

      Törlés
  6. Válaszok
    1. Szia Orsi!
      Köszönöm, és sietek, nagyon! :)
      Megsúgom, hogy már készül! :)

      Törlés
  7. Drága Lizi!
    Egyszerűen imádom a blogod! Eszméletlen jól leírod Zayn érzelmeit! Bloglovin-on én már bekövettem a blogot! Nagyon várom a kövi részt! Azt szerettem volna még kérdezni hogyha megszűnik a Google Reader ugyanúgy fogok tudni írni komit?
    xoxo Dorka <3 :D

    VálaszTörlés
  8. Szia! Koszonom szepen! Rettentoen aranyos vagy! Szoval, szerintem ugyan ugy tudaz majd komizni:-)
    Olel,
    Lis.

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Nagyon röstellem, hogy csak most jutottam el odáig, hogy írjak neked, de ezentúl megpróbálok minden részhez kommentárt hagyni. Nos hol is kezdjem? Egyszerűen imádom a blogodat, ahogyan írsz. Átérzem Zayn érzéseit ami nálam mindig egy plusz pont. Az írásmódod (tudom ezt másodjára említem) elragadott. Olyan szépen használod a szavakat, hogy néha irigykedek is pedig nem szokásom (mivel csúnya dolog szerintem). Az események nem történnek se túl gyorsan se túl lassan. Pont tökéletes. A szereplők remekül ki vannak dolgozva egy kicsit meglepett, hogy Harry szinte az aki a legellenségesebben viselkedik Zaynnel, de tetszik. Azt viszont imádom, hogy Liam ennyire szereti Zaynt.Imádom a blogod.

    Ölel: Betti xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök neki, hogy tetszik a blogom! :)
      És köszönöm! :)

      Törlés