Köszönetnyilvánítás! - KÖSZÖNÖM

Sziasztok! Most a köszönetnyílvánítással érkeztem, mivel eljutott a tudatomig, hogy tényleg vége....

Az elején, az első évadnál, még imádtam ezt a blogot írni, minden percét élveztem annak, ahogy begépeltem a betűket, és közzétettem a részeket nektek. Imádtam, hogy mindenki leírta a véleményét, és aranyos, cuki votl. Persze akadtak kisebb-nagyobb viták is, egy-egy őszinte megnyilvánulás miatt, amit így utólag nem bánok, mert minden embernek fontos a saját meglátása. 

Köszönöm mindenkinek, aki valaha itt járt, gyarapította a rendszeres olvasók, oldalmegjelenítések, vagy a fejezeteknél a kommentárok számát! Köszönök mindent, de itt és most bejelenteném, hogy lezártam a One Directiont. Én már egy ideje úgy érzem, hogy kinőttem belőlük, egyszerűen már nem hoz lázba a répa, a kanál, a göndör, cuki, bolyhos fürtök, ahogy a csíkos nadrág, galambok (utálom őket, olyan csúnyák), és a féktelen zabálás sem. Sajnálom, de ezt a korszakot áén lezártam, mind önmagamban, mind a blogok terén!
Statisztikák:

Azonban nem győzöm hangoztatni, hogy mérhetetlenül hálás vagyok nektek, amiért végig velem voltatok/vagytok. Lassan két éve itt vagyok, ahogy ti is, és egyszerűen elmondhatatlan, amit értem tettetek/tesztek.
Ezért kérnék egy újabb dolgot. Mi lenne ha megpróbálnánk újra? Ezt egy párkapcsolathoz tudnám hasonlítani, ugyanis körülbelül én egy jó hónapja szíktottam veletek, gonoszul, és nagyon bánom, mert tényleg nem tehettem róla, hogy nem volt internetkapcsolatom. A free wifi nagyon nem szeret engem. Ezért kezdjük újra, és nézzetek be a legújabb blogomba:

Don’t let me down 

Köszönöm annak, aki megteszi! :)