2014. május 10., szombat

II. 17. Hello, kistesó!


Hello everyone! 
Túléltem Olaszországot, túléltem egy 11 órás utat hazafelé. Megbírkóztam a Vámpírnaplókkal, illetve a Teen Wolfal, and now i'm here. - Bocsi, csak angolul nézek sorozatot, és tökre mindent el akarok modani angolul, még azt is, amit nem tudok. És igen, a fele tök értelmetlen általában, de próbálkozom. - 
Nos, a lényeg annyi, hogy jelen vagyok. Hozom a részt is!
Várom a megjegyzéseiteket csajok, komolyan számítok rátok még ennyi idő után is! :)

ZAYN MALIK


Sokak tartják úgy, hogy az élet rohan. Megszületünk, tengődünk az unalmas hétköznapjainkban, majd meghalunk, eltemetnek, és boldog emlékként élünk tovább szeretteink szívében. Őszintén? Szerintem ez a világ legnagyobb hülyesége. Az élet egyáltalán nem siet sehova, csak egyesek annyira unalmasan, eseménytelenül élik, hogy az utolsó napjaikon nincs mire visszaemlékezniük. Persze! Nyugodt kerti parti a barátokkal, édes vacsora hetven évesen a feleségeddel, aki megcsalt a lelkésszel. Ugyan már! Ez az, ami unalmas! Minden második embert megcsalja a felesége a postással, a gyógyszerésszel, kertésszel, vagy mindenekfelett a lelkésszel. Ezért kell jól választani, figyelni az apróbb részletekre, na meg, ha ez nem sikerül, egyszerűen lekérni az asszony híváslistáját.
Nos, nézzük most meg egy kicsit az én szemszögemet. 
Óvodában én voltam a gondozók kedvence, a bájos kis mosolyommal és az ellenállhatatlanul édes személyiségemmel és pofimmal. Még én is úgy vélem, hogy kimondhatatlanul tündéri kisfiú voltam, példás magatartással. Aztán általános iskolás lettem, és elkezdtem élni. Először utáltam emiatt Harry-t, ugyanis Ő tette pokollá az életem annak a részét, most pedig csak vigyorgok, mert ebben is más voltam, mint a többiek. Nem különc, egy különlegesség! Tudom, tudom, ego megvan nálam is, de végre sikerült megtalálnom a dolgok pozitív oldalát, magát a megtestesült jót az egészben, illetve a helyes gondolkodást.
Melyik átlagos huszonegy éves mondhatja el magáról, hogy a világ egyik legutáltabb személyéből híres bandataggá nőtte ki magát? 
Oké, és tegyük hozzá, hogy túléltem egy halálos balesetet, amiben egy gyengébb személyiség elpatkolt volna. 
- Hogy érted, hogy nem rám tartozik? – ordít torkaszakadtából Harryvel. – Miközben Te otthon meresztetted a seggedet, én hordtam be neki az ételt, a tiszta ruhát. Te maximum ötször voltál bent meglátogatni! Én nő létemre kikísértem a mosdóba! – Úgy érzem, ismét kezdődik a Tara Harry ellen küzdelem. Mióta hazajöttem, egyfolytában ölik egymást, mivel Harry-t zavarja Tara jelenléte, azonban Tarának esze ágában sincs itt hagyni engem az Ő szavait idézve: „védtelenül.”
- Akkor sem a Te házad! Semmi közöd ahhoz, ami itt történik.
- Megtennétek egy szívességet, és halkabban ordibálnátok? – emelem fel a hangomat. – Valaki pihenni szeretne, mert nem érzi a lábát! Köszönöm!
- Jól vagy? – lép be nagyot sóhajtva a szobába Liam. Ő a legnormálisabb mindenki közül. Tara folyton aggódik, vagy Harryvel kerül összetűzésbe. Niall mindig levest szeretne nekem főzni, Louis pedig orvost hívna hozzám minden egyes másodpercben. hiába mondom, hogy semmi bajom, ami van, csak látszat, egyedül Liam fogja fel a szavak értelmét, és nem baszogat 0-24-ben.
- Igen, köszi. – felelek nyugodtan. Liam elmosolyodik, majd helyet foglal a gurulós székemen, kezét az asztalomra támasztva.
- Nem tudom eldönteni, hogy ki az idegesítőbb – kezd bele. – A barátnőd folyton beleköt Harrybe, Harry viszont direkt csinál rosszat szegény csaj ellen – rázza a fejét. – Most is. Tara lepucolta a nappaliban lévő dohányzóasztalt, Harry három másodpercre rá betrappolt sáros cipővel, és feldobta az asztalra.
- Én sem tudom, mi baja vele Harrynek – rántok vállat megszokásból, de a pillanat múlva leesik, hogy rossz ötlet volt, ugyanis törött karomba rettenetes fájdalom nyilall. 
- Szerintem tök jó fej, hogy itt van. Nem kell mosogatni, főzni, és még takarítani sem. Egy Isteni ajándék. Egész nap lustálkodhatunk, semmi dolgunk.
- Harry sosem bír a vérével, tudod – mormolom fintorogva még mindig a karomba igencsak érezhető fájdalom miatt. – Felküldenéd? Beszélek vele!
- Persze – bólint bátyám, majd felpattan és elindul az ajtó felé, de még mielőtt a kilincsre csúsztatná kezét rám néz, és így szól: - Azt hiszem küldök neked vele néhány pirula fájdalomcsillapítót is – kacsint, majd távozik.
Ép karommal megigazítom a kobakom alatti párnát, majd megpróbálkozom feljebb tornázni magam az ágyon. Elég kényelmetlen egyhelyben feküdni napokon keresztül. Egyszerűen gyűlölök ülni, feküdni, nyugton lenni. Alig várom, hogy felállhassak, és elmehessek sétálni, futni, vagy akármi emberit csinálni.
- Hello, kistesó – csapja be maga mögött az ajtót. – Itt van a dili bogyód – adja a kezembe, majd színpadiasan a számhoz tartja a poharat, mintha meg akarna itatni.
- Bunkó vagy, Harry – forgatom a szememet, utána elveszem tőle a pirulát, és beveszem.
- Most miért? – tátja el a száját sértődötten.
- Mindegy – intem le. – Figyelj, szabad megkérdeznem, hogy mi bajod Tarával?
- Á, szóval itt van a kutya elásva.
- Nem, Te leszel elásva, ha nem válaszolsz.
- Jó, csigavér! Nem kell harapni, elmagyarázom.
- Feszülten figyelek – húzom össze a szemöldökömet, és meredek rá a lehető legsötétebben, ahogy csak tudok.
- Nem bírom Őt – rázza meg fejét „nemtörődöm” módon. – Idegesítő, hogy parancsolgat, és rendezkedik a mi házunkban – hangsúlyozza ki az utolsó két szót.
- Baszki Harold! Segíteni szeretne! Nem vetted észre, hogy mióta itt van egyszer sem kellett kimosnod a szaros alsónadrágjaidat, mert megtette helyetted? Nem csak velem törődik, hanem veletek is. Nem kivételezik, csak megcsinálja. – török ki. – Arra kérlek, hogy ne csinálj neki felesleges munkát, így is az adósai vagyunk, amiért szobalányt játszik, már több, mint egy és fél hete.
- Mit kapok cserébe azért, ha békén hagyom?
- A tudatot, hogy valami jót is cselekedtél az életedben.
- Hé, ezt úgy mondod, mintha valami híres sorozatgyilkos lennék, aki pszichopata módjára találomra öldököl.
- Bocsi, nem akartam beletiporni az érzékeny lelkedbe, csak megkérni rá, hogy hagyd Őt békén! Oké?
- Talán, meggondolom.
- Még csak azt sem kértem, hogy kérj bocsánatot, tehát kussolsz és eltűröd. Nem teszel megjegyzést, nem szólsz be neki. Leszállsz róla, és hagyod, hogy tegye, amit akar.
- Oké, bocsáss meg nekem öcskös. Nem is szólok mostantól a csajodhoz, de akkor beszéld meg vele is, hogy pattanjon le rólam – fordul meg és ront ki az ajtón. – Ja, és közölhetnéd vele, hogy ott hagyom szét a ruháimat a házban, ahol akarom! – hallatszik még messziről a hangja.
Kikészít ez a csávó, legszívesebben megfojtanám, és azt kívánnám, hogy vasmérgezésben haljon meg, na de mégis csak a bátyám, és szeretem.

***

- Szia – simít végig puha tenyerével az arcomon, majd lágy csókot nyom a homlokomra. Sosem gondoltam volna, hogy egy baleset ennyire megváltoztatja Tarát, és hirtelen mindent megtesz azért, hogy velem lehessen. De mindenesetre szörnyen édes, hogy törődik velem.
- Hány óra van? – mormogom rekedt hangon.
- Délután fél hat – nevet. – Megint bealudtál, miután kioktattad a bátyádat. Nem fárasztó már kicsit?
- Mi? Hogy szentbeszédet tartok neki, majd szarik rá? Egy idő után hozzászokik az ember.
- Ne már – húzza el száját jobbra. – Amúgy… ne haragudj rám, amiért itt vagyok. Én azt hittem, hogy örülsz, de ha…
- Csönd – szólok közbe illetlenül, majd a jó kezemet rásimítom az övére. – Nem zavarsz, sőt… Ha nem lennél itt, fogalmam sincs, hogy mit kezdenék ezekkel a majmokkal, oké?
- Akkor maradhatok? – csillan fel rögvest tekintete, és ajka felfelé kezd görbülni. Ah, olyan jó boldognak látni Őt!
- Persze! Szükségem van egy önkéntes ápolónőre!
- Hát ez marhára romantikus, srácok! De nem tartjátok gáznak, hogy itt romantikáztok, szinte már egymásnak esnétek, de még egy rohadt csókot sem sikerült váltanotok három hét alatt?

5 megjegyzés:

  1. Isteni lett nagyon jól írsz!! Siess a kövivel!!!!

    VálaszTörlés
  2. Heyho drága !

    Nagyon boldog vagyok hogy újra itt vagy épségben :)
    A fejezet nagyon nagyon tetszett !! Olyan aranyos Tara ahogy Zany -ről gondoskodik :) Bár Harry-t is megtudom érteni egy kicsit...
    Lényeg a lényeg hogy egy gyönyörűen megfogalmazott fejezetet hoztál nekünk, amiért szerintem nem csak én vagyok hálás :) ;)

    Izgatottan várom a fejleményeket !

    Tara xx

    U.i.: Ma fejeztem be a Perfect c. blogodat és annyira jó volt !!! Puszi <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  3. Nagyoooon jó :)
    Harry kis gonosz, fú de mégis szeretem :D ♥
    Tara pedig nagyon édes :)
    Imádom az egész sztorit, várom a következő részt :)
    xx

    VálaszTörlés
  4. Tök igaz:)) remélem lesz valami több is nem csak ez,hogy Tara ott van és takarít :D hozd a kövit kicsit gyorsabban légyszi! :D

    VálaszTörlés
  5. :)juj de cukik:D de igaza van a végén annak a személynek mikor történik valami csókféle? :)) folytasd gyorsan! <3

    VálaszTörlés