II. 12. Mi szállt meg téged?

Hey, hey! Itt is vagyok az új részel, igaz, egy kis késéssel, de most megérkeztem! Köszönöm az előző részhez írt tíz megjegyzést, nagyon aranyosak vagytok*-* Köszönök mindent, de komolyan! Cserékre hamarosan válaszolok, ahogy a díjakat is kiteszem! :) Várom ehhez a részhez is a véleményeiteket, illetve megállapításaitokat! Tetszik/elolvastam gonmbok is vannak ám :)

LIAM MALIK

2017.01.27.

Nem veszi fel a telefont, nem hív, nem jelentkezik. Mi a faszomat művel már megint az én hülye kisöcsém? Tegnap elviharzott, azóta színét sem láttuk. Harryvel nem állok szóba, ahogy Ő sem velem. Nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni, és göndör öcsém is elég makacs ez ügyben, így hát a háború folytatódik. Teljes mértékben Zayn pártján állok, ugyanis elegem van Harryből. Mi jogon bántja Ő Zaynt? Féltékeny? Mire? Mindene megvan, ami Zaynee-nek, mégis támadja baromságok miatt. Feleslegesen teszi, ugyanis ezek a cselekedetei, csak olaj a tűzre. Értem én, hogy unatkozik, de akkor inkább menjen, és égesse be magát nyilvánosan, akár futkosson meztelenül a ház körül, járjon színházba, moziba, szórakozni, de ne a másik rovására tegye azt, amit. Persze, oké, Zayn sem egy szent, sőt, amit az elmúlt évben művelt azt teljes mértékben elítélem. Kihasználni a lányokat, „csak szexre kellesz” című műsort előadni, majd eldobni őket a picsába, undorító dolog, viszont mióta ismeri ezt a Tara-t, javulást véltem felfedezni. Nem is akármilyet! Elkezdett felkapaszkodni a gödörből, melybe egy éve belezuhant.

- Megjöttem! – hangzik fel Zayn vidám hangja az előszoba felől, majd pillanatokon belül megjelenik, és lehuppan mellém a kanapéra. Mi a szarért van ennek ennyire jó kedve? Remélem, nem valami csajjal volt megint, rohadtul nem akarom, hogy visszaessen.

- Hol voltál? – támadom le azonnal, mire öcsém rám emeli barna tekintetét, s felhúzza szemöldökét. – Ugye nem valami csajjal?

- De – bólint vigyorogva. Nem tudom, de valahogy én nem találom ezt ennyire viccesnek. – Az igazat megvallva három csajjal és egy pasival. – Tessék? Kitágult pupillákkal szuggerálom Zayne-t, és csöndesen imádkozom, hogy ez az egész csak egy ártatlan tréfa legyen. Ennyire nem lehet fogyatékos, lehetetlen.

- Te… Zayn… tehát, Te azt akarod nekem beadni, hogy egyszerre feküdtél le négy emberrel? – erőltetem ki magamból a szavakat, mik a döbbenettől alig akarnak kitörni.

- Mi? Dehogy, én nem! – tiltakozik hevesen. 

- Akkor, mi van? – húzom fel szemöldököm furcsállva az egész kialakult helyzetet.

- Tara-éknál éjszakáztam – jelenti ki mosolyogva.

- Komolyan? De ugye nem csináltál semmi illetlenséget a lánnyal? – aggodalmaskodom azonnal, Zayn-t ismerve.

- Nem, és nem is fogok, ezt megígérhetem.

- Tehát Tara-val voltál, de mégis ilyen hamar hazajöttél. Mi történt?

- Semmi, hazaküldött, hogy béküljek ki Harryvel – bólogat elszántan, majd feláll és elindul a konyha irányába. Rögvest követem, ugyanis ki akarom deríteni, mit tett vele ez a csaj. Megáldotta, vagy mi az Isten? Ez nem az én öcsém, esküszöm, ez a Tara kicserélte, átmosta az agyát, ufó lett.

- Tessék? – kérdezek vissza értetlenkedve, hiszen az információ valahogy nem akar eljutni az agyamig.

- Hol van? – néz körbe színpadiasan, majd végül felsóhajt és rám emeli barna szemeit. Tátott szájjal bámulom, nem akarom elhinni, hogy valóban Ő akar bocsánatot kérni Harrytől.

- Most mi van? – érdeklődöm még mindig döbbenten.

- Beszélek Harryvel, mert ez így nem állapot, Liam – forgatja szemeit, majd hihetetlen komolysággal folytatja. – Nem vagyunk óvodások, hogy verekedéssel, felesleges vitákkal basszus szét a napjainkat. Lassan azon veszünk össze, hogy kié legyen a homokozóban a halacskás forma – És én csak hallgatom, és csodálkozom, mert ilyen összefüggő, normális mondatokat nem hallok sűrűn a kisöcsémtől. Teljesen elámulok ettől a pozitív gondolkodásmódtól. – Szóval felmegyek, és beszélek vele, ha fél órán belül nem jövök le, akkor keress az udvaron, közvetlen Harry ablaka alatt, vagy a szobájában, a ruhásszekrényben. Bár, ha hulláról van szó, én inkább az ágy alá tenném, tehát ott is nézz majd meg – vigyorodik el a végére, majd eltűnik, s hallom, ahogy jó hangosan feltrappol a lépcsőn. 

ZAYN MALIK

Kopogok egyszer, kétszer, háromszor, azonban válasz nem érkezik, ezért felbátorodva a kilincsre emelem kézfejem, és lenyomom azt, majd belépek az ellenség színterére. A szobában sötétség honol, mintha magának egy bérgyilkosnak a házában járnék, hozzáadva a helyzethez a büdös láb, illetve rohadt kajaszagot, mi a helységben terjeng. Harry az ágyon ül, a tévét bámulja, de amikor meglát engem, összehúzza a szemöldökét, és lekapcsolja a készüléket. Fintorgok, majd gondolkodás nélkül az ablakhoz rontok, ott elhúzom a függönyt, és kitárom az ablakot. Harry óriásira növekedett szemekkel figyeli mozdulataimat. Mikor végzek, halál nyugodtan leülök a párkányra, s Haroldra nézek. 

- Szóval… – kezdenék bele, azonban Harry a magasba emeli kezét és rám mutat, ezzel belém folytja a szót.

- Megtennél egy szívességet? – kérdezi. Most mi van? Szívességet? Teljesen összezavarodok ezen az emberen.

- Hm? – pislogok rá értetlenül.

- Gyere el onnan. Most! – külön kihangsúlyozza a „most „szót, és szikrázó tekintettel mered rám mindaddig, amíg fel nem sóhajtok, és fel nem állok a párkányról, s helyet nem foglalok pár koszos ruha lesöprése után a gurulós asztali székén.

- Hülyeség, de azt mondják, hogy a történelem ismétli önmagát, nekem meg nincs szükségem rá, hogy arról cikkezzen a média, hogy kilöktelek az ablakon.

- Ja, értelek – bólintok vigyorogva, mert eszembe jut, hogy egyszer már sikeresen kifordultam onnan, ráadásul hasonló szituációban.

- Amúgy meg, mit akarsz? – tér a tárgyra azonnal.

- Beszélgetni, mert ez így szar – mondom, miközben bólintok egyet. – Csak beszéljük meg, oké? Mert úgy viselkedünk, mint öt bölcsödés. Lassan nem fogjuk tudni eldönteni, hogy ki akarja az elefántos pelenkát, és ki a szarvasosat – élek egy hasonló példával, mint amivel Liamnek.

- Mi szállt meg téged? – dőlt hátra ágyán, karját mellkasán keresztezte. Tipikus flegma modor, de gyűlölöm ezt.

- Semmi – felelek semleges hangnemben. – Csak szeretnék úgy viselkedni, mint egy normális ember, nem úgy, mint egy elmebajos. Felnőttek vagyunk, baszki! – próbálom rávilágítani a dolgokra, és valahol mélyen tudom, hogy Ő is megérti, csak nem mutatja ki.

- Tehát, ha jól értem, békülni akarsz, és megelőzni a jövőbeli vitákat. Igaz?

- Nekem erről annyi a véleményem, Zayn, hogy ezt az egész ügyet együtt kéne megbeszélnünk. Ezzel annyit akarok mondani, hogy szerintem menjünk, és üljünk le a nappaliba beszélgetni. Mindenki elmondja a saját véleményét, álláspontját, és a végén kihozunk belőle valamit, aminek értelme is van.

- Megbeszéltük, szólok a srácoknak, hogy öt perc múlva találkozunk a nappaliban – ugrok talpra és már szaladok is az ajtó felé, mert egyszerűen felcsigáz a tény, hogy végre valahára történik valami. – viszont egy jó tanács, hagyd nyitva azt az ablakot, büdös van!