II.Prológus

Sziasztok!

 Itt vagyok, újra ebben a blogban! Wow, valami fantasztikus érzés, hogy újra belekezdhetek ebbe. Kellett egy "kis" idő, hogy átgondoljam, mi legyen a második évadban. Feltétlenül nem szükséges, hogy elolvasd az elsőt, hogy ezt is megértsd, de lesz, ahol majd jól jön, hogy ismered az első évad történetét. :) Minden kedves érdeklődőt szívesen látok! Jó olvasást, remélem, hogy örömötöket lelitek majd a blogban! Feliratkozni, olvasni lehet! :)
És akkor a prológus;

Az ember igazán meglepődik, amikor évek elteltével találkozik az új, felnőtt önmagával, és rádöbben, hogy valamit baromira elszúrt. Ekkor felteszi magának a kérdést; vajon a kisgyermek, mely voltam, büszke lenne most rám? A válaszon elgondolkodik, majd kételyek közé esve keresi a kiutat a gödörből, melybe rég beleesett. 

Vannak, kik megkapaszkodnak a szakadék szélén és minden erejüket beleadva kirántják magukat a sötétségből, azonban mindig ott lesz a színvonal alatti oldal, kik feladják, és inkább eldobják az életüket maguktól.

Nem hiába kántálják, hogy egyszer élsz, az egész szövegnek jelentősége van, méghozzá nem is kevés. Nem vesztegetheted el a létedet valamire, melynek értelme egy szál se! Használd ki, hogy élsz, mert ha nem teszed, hamar elszalad az a csöppnyi idő is a fejed fölött, mit neked szántak az égiek! Csak neked, hisz' ne feledd; Ez a Te életed, és Te irányítod! Hiába a sok hülye duma a sorsról, amiben az áll, hogy minden meg van írva előre, s ennek így kell lennie! Badarság! Vedd kezedbe az irányítást, és változtass rajta! Szállj vele szembe, mert TE megteheted!