02.Kérlek értsd meg a helyzetemet!

Sziasztok! 

Mint ígértem, minden pénteken lesz friss rész. Remélem, hogy mindenkinek elnyerte az előző fejezet a tetszését, s ez is elfogja.  Csináltam egy trailert a blognak, ami csak jövőhéten kerül fel youtube-ra mert lassú az internetem! 

Várom a feliratkozókat, és megjegyzéseiteket! 

Jó olvasást!

ZAYN MALIK

*~*~*

   Ajkaimat harapdálva léptem be az osztály terembe. Illedelmetlen osztály társaim rögtön lenéző pillantásaikkal bombáztak. A cipőmet kémlelve lépdeltem a helyem felé. A leghátsó padba az osztály bal sarkában. Messze mindenkitől. Táskámat a belső székre dobtam, majd hanyagul lehuppantam a külsőre. Kezeimmel a padra támaszkodtam, s figyelni kezdtem ki mit csinál. 

Egyik lány valami könyvet olvasott, a másik nagyban biológiát tanult. Á, szóval biológiával kezdünk. 

Megrántottam a vállamat, majd előkotortam a biológia könyvemet, s füzetemet, meg a táskám legaljáról egy kéken író tollat, hátha szükségem lesz rá. A könyvet felcsaptam a 67-es oldalon. Ha jól emlékszem múltkor ezt az anyagot vettük. Felhúzott szemöldökkel nézegettem a vastagbetűs sorokat, s próbáltam értelmezni. Ocsmány egy tantárgy ez a biológia. 

Á, hagyom is a fenébe - gondoltam, majd becsuktam a könyvet, majd hátradőltem a széken. 

A szemöldököm az égbe szökött amikor a padom előtt megjelent a szőke hajú, kék szemű, Converse cipős barom, akit utálok, s Ő is engem. Matthew az, akivel általában naponta összetűzésbe kerülök, mert valamiért nagyon nem bírja elviselni a képemet. De ha harc, hát legyen harc! Nem hagyom magamat ezek a mocskok ellen. 

- Mizu Malik? - lökte meg a padomat, amiről a toll lehullott a földre a könyveimmel együtt. Mély levegőt vetem, majd lehajoltam a leesett tárgyakért, s a táskámba helyeztem őket. 

Csiga vér Zayn, nem mész neki - súgta egy belső hang - amire nem is értem miért -, de általában hallgattam.

- Miért nem válaszolsz? - borította rám az egész padot. Rendben, még mindig nyugodt vagyok! Nyeltem egy nagyot, majd a felborított padot újra az eredeti helyére állítottam. 

- Nem szeretnék társalogni veled - közöltem Matthew-val, mire Ő rám vigyorgott. 

- Nem szeretnék társalogni veled - ismételte el "lányos hangon" az előbbi mondatomat Blake. Erre mindenki felröhögött, aki csak látta a jelenetet. Fantasztikus, megint jól kezdődik a napom. 

Hála, a Jó Istennek, becsöngettek, ezért gyorsan Blake, s Matthew lepacsiztak, majd felröhögtek, s a helyükre ültek.  

Ez csak a szokásos napi "szívassuk Zaynt" szertartás, így meg sem lepődöm már. 

A biológia tanár behátrált a terembe, kezében már nyitva volt az osztály napló. Ezek szerint már kiválasztotta, hogy ki felel. 

A percek csiga lassúsággal teltek. Másodpercenként pillantottam az órára, de a mutató egyre lassabban mozgott. Mintha megállt volna az idő. 

Egy éles csengetés rántott vissza az életbe, ami azt jelezte, hogy a tan órának vége. Na végre!

A többi órán is hasonlóan cselekedtem, csak ültem, s néztem. Délután fél kettőkor, amikor kicsengettek az utolsó órámról, szinte futólépésben rohantam az iskola ajtaja felé, hogy elhagyhassam az épületet. Zsebemből előkotortam egy szál cigit, s az öngyújtómat. 

Mihelyt kiléptem az iskola kapuján meggyújtottam a cigit, majd mélyet szippantottam belőle.

Ez a nap nem is volt annyira vészes, csak reggel döntötték rám a padot, igen lightos volt a többihez képest. Kíváncsian várom mit tervez számomra holnapra Matthew.

Táskámmal a hátamon, cigarettámat szívogatva ballagtam hazafelé. Amint a házunk elé értem a bagót eldobtam, s rátapostam. A kert kapunkat kitártam, majd besétáltam a házba, az ajtót rendesen bevágva magam után. Remélem, elég jelzés, hogy megérkeztem. Habár, elég valószínűtlen, hogy van otthon valaki, általánosságban mindig énm érek haza legelőször. Felvágtattam a lépcsőn, majd a táskámat bedobtam a szobámba. Utána lerobogtam a konyhába, hogy egyek valamit mielőtt Niall hazaér, és kizabálja a hűtőt, esetleg valami meglepetés állatkát találok az ételben Harry által. 

A konyhába belépve kellemes meglepetésben volt részem. Liam lezserül az asztalnál ült, s a laptopját nyomkodta. Ha Ő itt van, akkor lehet, hogy a többiek is.

- Szia - mormogtam halkan. Liam felnézett a gépből, majd intet egyet.

- Egyedül vagy, vagy... ? - érdeklődtem, mire Liam lecsukta a laptop tetejét, majd rám nézett.

 A hűtőt kitártam, s kivettem belőle egy kis maradék spagettit. Betettem a mikróba, s vártam, hogy felmelegedjen.

Liamnek háttal álltam, féltem tőle, hogy Ő is bunkó lesz velem, mint mindig, amikor otthon van Harold.

- Egyedül - felelt, mire én kifújtam a levegőt. - Vagyis, most már nem vagyok egyedül, mert Te is itt vagy. 

Talán Liam az egyetlen ember, aki ember számba vesz ebben a házban. Hihetetlen, hogy mennyire jól esik egy ilyen mondat tőle, ritkán hallanak a füleim kedves szavakat. Liam pedig normálisan beszél velem most.

A mikró pittyegett egyet. Kiemeltem belőle a kaját, majd leültem Liammel szemben, de előbb kivettem egy villát a fiókból. 

- Bántottak? - érdeklődött, amikor enni kezdtem. Lenyeltem a falatot, majd válaszoltam:

- Csak a padot borították rám - rántottam meg egyszerűen a vállamat, mintha mi sem történt volna - Semmiség.

Liam elhúzta a száját, s sajnálkozva nézett vissza rám.

- Jaj, ne néz már rám úgy, mint valami halálos betegre, akit sajnálni kell! Megvagyok én egyedül is - törtem ki, mire Liam védekezően maga elé emelte a kezeit.

- Sajnálom, én nem akartalak megbántani..- egy pillanatig hezitált, majd folytatta - ... a pillantásommal.

- Jó, mind egy, én volta a hülye - intettem le, majd folytattam a táplálkozást. Miután befejeztem a tányért a mosogatóba tettem, s visszaültem Liammel szembe.

- Figyelj.. - dőltem előre az asztalon, s könyökömet az asztal lapra támasztottam.

- Figyelek, Zayn.

- Nem tudnál esetleg venni nekem egy doboz cigit? Már nagyon fogyóban van...

- Minek az neked? Már ezerszer elmondtam, hogy szokj le róla. Mellesleg miért én? - vonta össze a szemöldökét.

- De muszáj Liam, kérlek értsd meg a helyzetemet - motyogtam letörten - És azért Te... mert Te vagy az egyetlen személy, akiben megbízok, és úgy gondolom, hogy számíthatok rád, ha titokban, titokban, de mégis leállsz velem - A szavak csak dőltek belőlem, s mondandóm végére fejemet lehajtottam. Teljesen őszinte voltam Liammel, mint általában. Mély levegőt vettem, majd várakozóan felpillantottam bátyámra.