2014. április 7., hétfő

II. 14. Fontos vagyok neki...


Sziasztok! Nos, végre megszereztem a kishúgom gépét, így tudtam hozni az új részt. Sajnálom, ha nem lett valami jó, se hosszú, de hirtelen így sikerült, kérlek ne haragudjatok. Próbálkozom, komolyan, de borzalmas, hogy nincs saját gépem, és nincs meg a saját kis nyugamam. Na mindegy, túlteszem magam valahogy ezen, és megpróbálom majd többször kölcsönvenni (ahaaha elopni jogtalanul) a húgom laptopját. Elnézést a helyesírási hibákért, s elgépelésekért, próbáltam figyelni nagyjából. Vélemények fontosak számomra, most főleg! :)

ZAYN MALIK

A nappaliba belépve szinte azonnal letámadnak bátyáim értelmetlen kérdéseikkel, illetve furcsa, már abszurd feltételezéseikkel. Valóban ennyire tragikus végkimenetele van annak, hogy eljöttem egy családi megbeszélésről? Értem én, hogy a dolgoknak következménye van, de ez enyhe túlzás, amit Ők művelnek. Egymás szavába vágnak, ordítanak, lökdösik egymást, a cél, hogy minél közelebb kerüessenek hozzám, s választ kaphassanak. Végül Liam kihúzza magát, és megpróbálja kezelésbe venni az eldurvult helyzett.
- Kuss legyen! Majd én kikérdezem - próbálja csillapítani a kedélyeket, habár nem sok sikerrel, ugyanis Louis megragadja a karomat, és lelök egy fotelba. Először hárman tornyosulnak felém, végül Liam is csatlakozik a trióhoz, így már négyen hajolnak felém, és élesen szuggerálnak, mint vérfarkasok az áldozatukat. Kicsit meg is ijedek a hirtelen támadástól, de megprbálom összeszedni magamat, hogy ne jöjjünk ki kellemetlenül a dolgokból.
- Hol voltál? - jön Louis felől a kérdés.
- Tudod, Zaynee, beletiportál az érzékeny lelki világunkba, amiért így elhagytál minket - folytatja Niall gyilkos tekintetével méregetve engem. Csak forgatom a szemem, s várom, hogy befejezzék a drámai zagyvaságaikat, mert inkább jobb ilyenkor csöndben maradni. Pont, ahogy a mondás tartja: Türelem, rózsát terem.
- Csaj? Persze, hogy csaj! - vonja le a következtetést Harry, bár fogalmam sincs, hogy miből. De Ő Harry, nála nincsenek miértek, csak kész tények.
- Megígérted, hogy elmondod! - mutat rám bólogatva Liam. - Hallani akarjuk, mi volt ennyire egetrengetően fontos?!
- Hé, srácok! Mi ütött belétek?  - tárom szét karjaim reménytelenségem kifejezéséül. - Először is, szeretnék evegőt kapni, úgyhogy, amint egy méter távolságba kerültök tőlem, elmesélem, hogy mi volt - jelentem ki nemleges választ nem tűrően. Nehogy már a nyúl vigye a puskát. Felháborító, hogy behatolnak a személyes terembe. Legalább az aurámat had tartsam meg magamnak.
 Mindannyian összehúzzák a szemöldöküket, majd sóhajtva, illetve kelletlenül nyögve leteszik a feneküket a kanapéra, míg én kényelembe helyezem magam a fotelba, hova két perccel ezelőtt taszítottak bele.
- Mesélj, öcsi! - utasít Louis, várakozó tekintete már szinte az agyamig hatol.
- Taránál voltam - rántok vállat, mintha szimplán szórakozni mentem volna, majd nemes egyszerűséggel hozzáteszem. - A kishúga lebukfencezett a lépcsőről, és valakinek muszáj volt bevinni Őt a kórházba.
- Mi vagy Te? Önkéntes mentőszolgálat? - fintorog Harry. Tessék? Hitetlenkedve, kidüllett pupillákkal nézek végig testvéreimen, és várom a többiek reakcióját is. Komolyan, megáll az ész! Végre nem baszni voltam, hanem egy tök értelmes, jó dolgot tettem egy másik élőlényért, erre ki vagyok gúnyolva. Néha elgondolkodom rajta, hogy én vagyok itt az egyetlen intelligens, normális kommunikációra, és az emberi értékrend elfogadására képes hím.
- Lassan szentté avatnak, kicsi Zayn! - röhög fel Niall.
- Nem jut el az agyamig! - védekezem. - Eddig nem az volt a probléma, hogy szexelni jártam, kurvákat hoztam haza, ráadásul nem volt egy elfogadható cselekedetem? Most, hogy végre megembereltem magam, és kitűztem magam elé újabb, jobb célokat, ki vagyok nevetne? Nem érzitek ezt szánalmasnak? - csak rázom a kobakomat, mert ez az, ami mélységesen felháborít. Teljes mértékben igazam van, és büszke vagyok magamra, amiért ingyen, s bérmentve elmentem, segítettem azon a kislányon. Emberségből minimum tízből nyolcat érdemelnék már a képzeletbeli skálán. Valószínűleg, még Tara is feljegyezte valahol legbelül, hogy "igen Zayn végre intellektusra képes személy lett".
- Én büszke vagyok rád! - mondja Liam mosolyogva. - És jogos a felháborodás, gyhogy hagyjátok békén. Mondjátok csak, Niall, Harry, Ti elmentetek volna Zayn helyébe, hogy két órát üljetek a kórházban egy lány miatt, akit alig ismertek még?
- Ha fülig szerelmes lennék a csajba, akinek a húga lepotyogott a lépcsőn, a válasz igen. Nézz már rá! - csapja össze tenyereit Harry, s mered rám. - Nem látsz a két szemedtől, ha azt hiszed, hogy nem érez semmit Tara iránt.
- Barátok vagyunk - jelentem ki csöndesen
- Extrákkal? - kuncog fel Louis.
- Nem, nem extrákkal. - váltok sértődött hangnemre. - Hagyjatok már, na.
- Tehát, ha jól szemlélem a szituációt, azt tagdod, hogy barátság extrákkalt játszotok, de azt nem, hogy beleestél - ragadja meg ismét a lényeget Harry.
- Nem vagyok szerelmes, jó?  Kedvelem, nagyon is, de semmi több.
- Sosem értettem, hogy a pasik miért  mindig azokba a lányokba esnek bele, akik meg sem érdemlik igazán, hogy ilyen fantasztikus fiú szeresse őket. Amiket eddig hallottam, abból csak azt szűrtem le kisfiam, hogy ez a lány magasról tesz rád - Anyu halálos lelki nyugalommal sétál ki a konyjából Sammy-vel karjai közt, s foglal helyet az egyik szabad fotelban. Ölébe ülteti húgunkat, és rám emeli szemeit.
- Épp ez az, ami vonzóvá teszi őket, hogy gátat emelnek maguk köré, és időbe telik, míg a pasi lebontogatja azt. Én pedig szeretem a kihívásokat - kacsintok anyura, mire Ő csak megrázza a buksiját, és belepuszil Sammy hajába.

TARA WILSON

- Siettem, ahogy tudtam, drágáim, de nagyon elhúzódtak a tárgyalások - magyarázkodik anya, amint beront az ajtón, s egyből a kanapén fekvő Ellie-hez siet. Természetesen végig tájékoztattam a probléma alakulásáról, de úgy igazán semmit sem tudott tenni több száz kilóméter távolságról. - Ugye minden rendben van már? Tara?
- Igen anya, kezeltük a helyzetet - sóhajtok fáradtan - Tudod, hogy mindig találok megoldást.
- Persze kicsikém, tudom. Nagyon büszke vagyok rád, amiért ennyire jó nővérük vagy a kistestvéreidnek. Nem is tudnám mihez kezdenék, ha Te nem lennél, Tara.
- Ja - mormolom semleges hangnemben, ugyanis a lelkem mélyén tudom, hogy a mai menet egyáltalán nem az én érdemem, hanem Zayn Maliké, aki mindent eldobva idesietett, hogy bevigye a sürgősségire a húgomat. Azt hiszem, ezzel hatalmasat nőtt a szememben a srác, és teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az igazi énje. Nem az a bunkó, felszínes köcsög, amivel bemutatkozott nekem. Kemény maszkot hord, de ha nagyon akarja az ember, egész könnyen megolvaszthatja, átláthat rajta, hiszen az álarc mögött egy tiszta szív, barátsgos mosoly, na meg  gyermekként megbántott kisfiú rejtőzik. Zaynben megvan még a védekező ösztön, ami a hosszú nyomorúságos évek alatt kialakult benne, és valahogy nem tudja lerázni ezt magáról. Azonban nem értem miért, mivel a világon több millióan szeretnének a felesége lenni, lefeküdni vele, meg a többi intim, huncut dolgot művelni a személyével. Néha megrémít, amiket a közösségi oldalakon olvasok róla, meg a testvéreiről.
- Mondtam már, hogy egyre jobban bírom a pasidat? - huppan le mellém Jeremy, s villant rám ezer wattosvigyort.
- Nem a pasim.
- De összetennéd a két kezed, ha az lenne - löki meg a vállamat gyengéden. - Amúgy, ha engem kérdezel, akkor hódítsd meg.
- Mert? - Az öcsém első értelmes mondata hozzám. Változnak az idők, mint látom.
- Egyrészt full gazdag a csávó, mellette arany életed lenne, másrészt, meg a személyisége. Nem veszed észre, hogy mennyire türelmes? Múltkor is, hogy leállt Ellie-vel énekelgetni. Ért a gyerekek nyelvén, és szeret veled lenni.
- Hülyeség...mármint, hogy szeret velem lenni - rázom a fejem. - Annyiszor nemet mondtam szegénynek, és elküldtem a fenébe... nem is értem, hogy miért van m,ég mindig itt. Vagyis, érted.
- Pasi, Tara. Istenem, a férfiak imádják az olyan nőket, akiket nehezen lehet megszerezni.
- Úgy gondolod?
- Nem. Én ezt tudom - forgatja kék szemeit lenézően.
***
2017.01.29. 
Békés nyugalmamat a telefon idegesítő csörgése szakítja meg. Még csukott szemmel tapogatózom a készülék után, majd amikor meglelem találomra nyomom meg az érintőképernyőt, s emelem a fülemhez a mobilt.
- Igen? - mormolom bele még igazán álmos hangon.
- Te vagy Tara Wilson, igaz? - kérdezi egy udvarias férfihang a vonal túlsó végén.
- Ő, igen - meglepetésemben még az ágyon is felülök.
- Nos, én Zayn bátyja vagyok, és csak azt szeretném mondani, hogy Zaynt ma reggel kórházba szállították
- Mi?  Mi történt? Ez most valami hülye reggeli vicc? - értetlenkedem. Egyáltalán ezzel miért engem hív fel? Oké, mellékes tény, hogy szívrohamot kapok, ha valami történik ezzel a pasival, na de mégis.
- Még ha vicc lenne - felel bánatosan a fiú. - Ne haragudj, hogy ezzel zavarlak, de fontosnak tűnsz az öcsémnek, így kötelességemnek éreztem, hogy szóljak. Tudod, elég válságos az állapota.
- De mégis mi történt? - Végem van. Nem jutnak el, - ha jól gondolom Liam Malik - szavai az agyamig. Csak ülök, és ezzerrel pörög bennem három rövidke szó: fontos vagyok neki.

10 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon bejött a rész:) Sok sikert a továbbiakban és kitartás a gépproblémával szemben. Én belepusztulnék ha meg kéne osztanom a tesómmal a laptopom így elismerésem neked :) nagyon imádtam a részt !! <33

    VálaszTörlés
  2. Az a kikurt isten fasza! Hogy a halálba írsz te ilyen jól! Imádom! Nagyon ügyes vagy! Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  3. Az a kikurt isten fasza! Hogy a halálba írsz te ilyen jól! Imádom! Nagyon ügyes vagy! Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  4. Uhh, ez nagyon jó volt! Zayn annyira cuki már :33 és totál belezúgott Taraba :)
    Alig várom már a következő részt. Hozd minél hamarabb. :) xx

    VálaszTörlés
  5. Nee már itt abbahagyni! Jajj Lizi!
    Amúgy nagyon jó lett, aranyos rész, csak a vége áááá szegény Zaynee :(
    Várom a következőt*.*<3

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jo lett. Mi történt Zayn el? Kovit

    VálaszTörlés
  7. Asdfghjkl... Jézusom!! Pulzusom az egekbe szökött. Kövit hamar! :) <3 xxx Alcsi

    VálaszTörlés